Ázsiafilm

Johnnie To az utóbbi néhány hónapban alaposan belehúzott a filmrendezésbe, hiszen októberben került a mozikba a két régi nagy névvel közösen összehozott Triangle, november végén az aktuális természetfeletti zsarus témájú Mad Detective, februárban pedig a Berlini Filmfesztiválon játszották legújabb alkotását, a The Sparrow-t is. Mindezek mellett pedig januárban kezdték vetíteni a Linger-t, aminek leforgatásával hosszú évek után próbálkozott meg ismét a romantikus műfajjal. A végeredmény azonban messze elmarad a rendezőtől megszokott színvonaltól, még azzal együtt is, hogy nagy valószínűséggel ez csak részben To hibája.

Úgy látszik, a természetfeletti jelenségek sok más filmeshez hasonlóan To-t is érdeklik, nem véletlenül nyúl gyakorta ehhez a kliséhez. Mind a „komolyabb” témájú alkotásaiban (a már említett Mad Detective mellett a Running on Karma-ban is a középpontban volt), mind a romantikus vígjátékaiban (lásd My Left Eye Sees Ghosts) előszeretettel alkalmazta a túlvilági effekteket és eleddig mindegyik rendezésében sikerrel. A Linger esetében azonban nem csak ez a klisé nem működik.


A történet eleje nem sok újat nyújt a nézőknek. Adott egy szokásos szerelmi háromszög két egyetemista lány és fiú osztálytársuk között és szinte egyből a lebukás pillanataival szembesülhetünk. Ezt egy nagyon is gyerekes reakció követi, fiú motorral ered az autón menekülő lány nyomába, majd (kínosan előre kiszámítható módon) bekövetkezik egy (egyébként röhejesen kivitelezett, de erről majd később) baleset. Ezután gyors ugrás az időben, három évvel később a balesetet túlélt lány ügyvédbojtárként (vagy valami hasonló asszisztensként) dolgozik, azóta is gyógyszereken él, hogy a hallucinációit megszűntesse. Persze sikertelenül, mert a fiú szelleme(?) visszatér hozzá, hogy valamilyen úton-módon kihúzza belőle mégiscsak azt a kérdést, amire nem kapott választ a baleset előtt.


To-tól szokatlanul az elkészült film szinte minden egyes eleme hibáktól és érthetetlen dolgoktól hemzseg. Számomra már az is nagyon furcsa volt, hogy miért nem kantoni nyelven vették fel a jeleneteket, de erre még azért lehet magyarázatot találni, hiszen a két főszereplő egyike sem hongkongi születésű és főleg a Tajvanon nagyon népszerű F4 fiúzenekar tagjaként már jópár helyi tévésorozatban szerepet kapott Vic Zhou személye miatt feltételezem, hogy To ezúttal inkább a mandarin nyelvű piacra szánta a filmet. Amíg azonban a női főszerepet alakító Li Bingbing már több filmben is bizonyított (Love for All Seasons, Purple Butterfly, A World Without Thieves, stb.) és tulajdonképpen itt is próbálkozik a maximumot kihozni a figurájából, addig Vic Zhou megmaradt popsztárnak és gyakorlatilag egyetlen dologgal foglalkozik a teljes játékidő alatt, hogy a magáról eddig kialakított képet megőrizze. Átélni a szerepét? Ugyan már, a tajvani lányok így is rajongani fognak érte.


Mégsem ez a legnagyobb hiba, hanem a teljesen logikátlanul, bántó nemtörődömséggel összeállított forgatókönyv. Ez különösen amiatt bosszantó, mert To ezúttal a megszokott csapata helyett az igencsak szép múlttal rendelkező Ivy Ho-t kérte fel a script megalkotására. Ho, akinek olyan nagyszerű címek állnak a neve mellett, mint az Anna Magdalena, a Goddess of Mercy és a MilkyWay keretein belül készült 2 Become 1, ezúttal csődöt mondott. Maga a baleset bekövetkezte is röhejes, aztán hamar azon kezd el agyalni a gyanútlan néző, hogy vajon miért kellett három évet ugrani előre, mit csinált az eltelt idő alatt az immár kísértetként funkcionáló férfi főszereplő? Bejárta a világot? Nem kapunk rá magyarázatot, egyszerűen csak beállít három év után és elkezdi „terrorizálni” a főhősnőt. Igen, terrorizálni, ugyanis túl sok romantikus felhangot nem tartalmaz a történet.


Ezt az ürességet ellensúlyozandó, beleszőttek egy melodrámai szálat is a sztoriba afféle helykitöltőként, amiből megismerhetjük a fiú családi hátterét, amiről fájdalom, amíg a kapcsolat tartott, nem beszélt a lánnyal. Ráadásul az ügyvédek egyik ügyfele, egy szertelen, lázadó fiatal fickó, akit elmondása alapján nem érdekel semmi, elkezd a lány után érdeklődni. Ellentmondás? Kicsire nem adunk. Ezt a szálat nagyon meghatóra akarták formálni, de szintén elrontották, ugyanis amíg egy közepesnél jobb romantikus történet során a néző érdeklődését felkeltik a szereplők és képes velük együttérezni, itt nincsenek annyira érthetővé téve a szálak, hogy mindez működjön. Ráadásul sajnálni egy kísértetet, aki emberként a saját gyerekes hülyeségének lett az áldozata és miután „visszatért”, továbbra sem szimpatikus karakter? Nehéz ügy.


További bántó apróságok hosszú sora is színesíti azért a másfél órát. A baleset megvalósítása az egyik legidétlenebb, amit valaha mozivásznon látni lehetett. Az ütközés előtti pillanatokban a járművek jól láthatóan mintegy 10 km/h sebességgel „száguldanak”, ennek ellenére óriási a becsapódás. A fiú egy motorháztetőn fekszik hanyatt és lábbal előre nekivágódik mikrobusznak. Ránézésre maximum lábtörés lehet a dologból, de ám legyen, higgyük el, hogy tényleg elhalálozott. Ennél sokkal röhejesebb, hogy a lány dzsipje a baleset mellett megáll, látszólag nem is ment neki semminek, a lány mégis utána az intenzív osztályon köt ki, bekötött fejjel. Vajon az óriási bánat miatt szándékosan belecsapta a fejét a kormányba? Nem derül ki, de az biztos, hogy abszolút életszerűtlen reakció lett volna a részéről (az előzményekből nem az derült ki, hogy élete szerelme zajlott éppen), más lehetőség viszont nincs, ugyanis a kocsijával az ég világon semmi sem történt.


A megható pillanatok közé kellene tartoznia annak is, ahogyan az egyik mellékszereplő (egy szintén kísértetként kóricáló rendőr) elhagyja a színhelyt és átmegy a túlvilágra. Ezt a jelenetet To a My Left Eye Sees Ghosts-ban már leforgatta és akkor tökéletesen sikerült is neki, emlékezetes, megható pillanata volt annak a történetnek, itt viszont semmi ilyesmiről nincs szó. A rendőr, mint aki nyaralni készül, ül a vitorlás hajón, vigyorogva integet, majd bevitorlázik a tengerre. A fiú is készül valami hasonlóra, ezt itt most nem részletezném a spoilerek miatt, de hasonlóképpen idétlenül van kivitelezve az is.


Még hosszasan lehetne sorolni, hogy milyen hibák miatt válik tökéletesen élvezhetetlenné a Linger (pl. miért jó sötétben kosárlabda meccset játszani akkor, ha nézők is vannak, vagy éppen a lány hogy jut be a bezárt ajtón keresztül egy lakásba a kísértettel, stb.), de véleményem szerint felesleges. Még ezekkel az érthetetlen apróságokkal együtt is élvezhető lenne egyébként a történet, ha benne lenne a To filmjeire jellemző „máglya”, azaz az a hangulat, ami általában emlékezetessé teszi a rendezéseit. Elsősorban persze a zsarus thrillerjeire volt mindez jellemző, de azért a jobban sikerült romantikusabb darabjai esetében is simán érezhető volt, ezúttal azonban teljesen hiányzik. Így aztán hiába a megszokott mellékszereplők egész sora (Maggie Siu, Lam Suet, Roy Cheung), a rendezőtől elvárható szép képi világ, mindez mit sem ér. Tekintsük tehát a Linger-t kisiklásnak, a már-már tömegtermelésbe hajlóan sűrűn kijövő MilkyWay filmek közé keveredett selejtnek és bízzunk abban, hogy a The Sparrow ismét a megszokott színvonalat hozza majd.

eredeti cím: 胡蝶飛
iMDB