Ázsiafilm

A történet elején megismerhetünk néhány ütődött kalózt, akik az első részben történtek miatt szeretnének bosszút állni Dragon Ma-n. Ma közben a haditengerészet tisztjeként dolgozik, ám a nem teljesen tiszta módszerekkel dolgozó rendőr, Chun „megfegyelmezése” miatt a felettesei Chun társának nevezik ki. Dragon Ma persze a maga kicsit naív módján azonnal munkához is lát, hogy kisöpörje a rá osztott körzetből a bűnözőket, ám ebben sem az ottani rendőrök, sem a bűnözők nem igazán partnerek, Chun-ról nem is beszélve. A szálakat tovább bonyolítják a lányok, akik amikor csak lehet, a forradalom eszméjét próbálják a lakosokkal megértetni, viszont a nyomukban vannak a manchu „titkosrendőrök” is. Ahogy lenni szokott, a szálak teljesen egymásba csavarodnak és csak Dragon Ma tudja megoldani a helyzetet.


Mint írtam fentebb, a folytatás gyengébb az első résznél. Ennek több oka is van, az első és egyben legfontosabb, hogy a Három Sárkányból csak Jackie maradt meg, Sammo és Yuen Biao felszívódott. Hogy mi történt vajon a többiekkel, arra még utalás sincsen a történet során (hiba!) és sajnos a legtöbb mellékszereplő is lecserélődött. További probléma a filmmel, hogy az a tökéletes összhang, ami az első részben az akció, a kaszkadőr és a vígjátéki elemek között megvolt, az ezúttal nem lett az igazi. Ugyan mind a három elem bőséggel helyet kapott itt is, külön-külön kicsit talán elnyújtottak lettek. A túlhúzott helyzetkomikumra tökéletes példa a virágárus lány házában játszódó jelenet, ami már-már kínosan hosszasra sikerült és ugyan jó, de mégis hiányzik belőle az a frissesség, ami például az első rész biciklis jelenetét jellemezte. A verekedős jelenetekről is ez volt a benyomásom, ugyan látványosak, de kicsit öncélúak lettek, főleg az, ahol a rendőrök megpróbálják a mulatóban letartóztatni a körzet főgonoszait. Gyakorlatilag végeláthatatlan bunyó kezdődik ott is (és ami külön érdekesség, hogy igazából a film további részeire nincs is hatással), de a film vége felé is a három „klón” ellen. Szintén zavaróan hosszas az a jelenet is, ahol Jackie „példabeszédet” tart arról a forradalom eszméjét hirdető lázadóknak, hogy mi is az ő hitvallása.


Ugyan az itt felsorolt hibák mennyisége soknak tűnhet, azonban természetesen ezúttal is akad jópár olyan elem, ami emlékezetessé teszi a filmet. Az egyik ezek közül az ütődött, baltás kalózok szerepeltetése, akik mind-mind jól eltalált, humoros figurák, akiknek a karakterén keresztül Jackie „népnevelést” tart, azaz rajtuk szemlélteti, hogy megéri jó útra térni. Szintén nagyon tetszett az, ahogyan megvalósították a korabeli világot (a film nagyjából a 20. század elején játszódhat). Látszik rajta, hogy a korábbi részhez képest sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a korabeli ruhák, a korabeli járművek (bár az egyik hintó oldalán látható Florist felirat kicsit zavaró volt) és természetesen a történetben kulcsszerepet játszó korabeli báli hangulat bemutatására.


Akinek pedig mindez nem elég, Jackie a „Wong Jing” trükköt is bevetette, azaz telerakta a filmet gyönyörű lányokkal. Maggie Cheung Man, Rosamund Kwan, Carina Lau és Regina Kent szerepeltetése ugyan nem feledteti a Három Sárkány hiányát, de mindenképpen figyelemreméltó. A film végén látható bakiparádéból pedig az is látszik, hogy bizony a hölgyek saját maguk hajtottak végre jónéhány kaszkadőrjelenetet, akárcsak korábban a Rendőrsztori-ban.


Az első részhez hasonlóan a folytatás is elnyerte a HKFA-n a legjobb akciókoreográfiáért járó díjat, nem érdemtelenül, mert igaz ugyan, hogy a bunyók túl lettek húzva, de ettől függetlenül nagyon látványosak. Jackie halált megvető kaszkadőrmutatványa ezúttal egy „őrlőgépben” való tartózkodásban merül ki a bunyókon kívül. Ez is látványos, ám azért nem éri el a templomtoronyból leesés vakmerőségét.


Zárszóként még annyit, hogy ha önmagában nézzük, a film egyáltalán nem rossz, de az első rész színvonalától azért messze van. Mindettől függetlenül a hongkongi akcióvígjátékok és nem utolsósorban Jackie Chan kedvelői számára feltétlenül megtekintésre érdemes (ha még van olyan, aki nem látta), azt a mintegy 105 perces könnyed szórakozást mindenképpen megéri.

(iMDB)