Mint annyi más To film is, a Mad Detective is egy egyszerű alapötletre épül. A kiinduló pont ezúttal egy mindenki által őrültnek tartott egykori nyomozó, Inspector Bun, aki annak idején rendőrként mindenféle extrém dolgot próbált ki a nyomozások során (és ezzel rengeteg ügyet megoldva vált legendává), de végül „nyugdíjazták”, mert állítása szerint látta mások belső személyiségét és ezzel (is) mindenkinek az idegeire ment. Évekkel később a fiatal nyomozó, Ho Bun segítségét kéri, hogy az ő módszereinek használatával derítsenek feli egy bűnténysorozatot, amit egy eltűnt rendőr fegyverével követtek el. Az „őrült” nyomozó persze hatalmas lelkesedéssel lát munkához, Ho pedig igyekszik követni, illetve kitalálni, hogy mi is járhat a fejében.


Akárcsak To többi filmjében, úgy a Mad Detective-ben is elsőrangú a kinematográfusi munka, ami sokat hozzáad egyrészt a thrilleres hangulathoz, másrészt ahhoz, hogy a néző egyrészt azt (is) lássa, amit Bun, illetve ahhoz, hogy ezzel aztán jól össze is zavarja a nézőt, aki ugyanúgy próbálja összerakni azt, hogy mi is történik valójában, mint a fiatal nyomozó. Természetesen nem maradhattak ki a jellegzetes To húzások sem, így a nagyon-nagyon stílusos lövöldözős jelenetek (amiknek kivitelezése egyébként hasonlít az Exiled --ben látottakra), az itt-ott elsütögetett apró poénok (szerencsére azért a rendező nem szándékozott vígjátékot gyártani az ötletből, hiszen olcsó poén lett volna egy őrült emberen poénkodni) és az a törekvés, hogy a fontosabb karakterek jelleméből minél többet megmutasson.


Szokás szerint ez utóbbi a film legerősebb eleme. Az a mód, ahogyan To ábrázolja azt, ahogyan Bun látja az adott embert és azt, ahogyan az valóban kinéz, tökéletes arra, ami a rendező szándéka volt, azaz egyszerre értesse meg a nézővel az őrült nyomozót, illetve zavarja is össze ugyanazzal a lendülettel. Ez főleg akkor nagyon látványos, amikor az adott embernek több(!!!) személyisége is van (ez egyébként az egész sztori egyik fő kulcspontja) és ezek a személyiségek még ráadásul egymással is „harcban” állnak. Egyszerűen zseniális megoldásokkal operál ilyenkor.


Persze a sztoriba biztosan bele lehet kötni, de To filmjeitől nem is azt várja el a (rendező munkásságát ismerő) néző, hogy tökéletes logikával illeszkedjenek egymásba az egyes jelenetek. Ennek a filmnek pedig még tulajdonképpen jót is tesznek az esetleges logikátlanságok (bár a magam részéről ezeket nem szoktam észrevenni), hiszen eleve az a cél, hogy a nézőt kicsit összezavarják. Nem kell persze megijedni, mint írtam fentebb is, a sztori és az alapötlet nagyon is egyszerű, csak egy kicsit meg van bolondítva.


A karakterek ábrázolása mellett a film másik erőssége a színészi játék, ami To filmjeitől már megszokottan nagyszerű. Ebben persze elsősorban Lau Ching-Wan jeleskedik, akit nem véletlenül tartanak Hongkong egyik legjobb színészének. Tökéletesen alakítja az elborult elméjű nyomozót, átélhetően szemlélteti, hogy milyen kibírhatatlan alak is lehet valójában és annak ellenére, hogy több fontos karakter is van a filmben, tulajdonképpen ő egyszemélyben viszi a hátán az egészet. To filmjeinek állandó mellékszereplői mellett (Kelly Lin, Lam Suet, Lam Ka Tung, Cheung Siu-Fai, stb.) egy kvázi cameo szerep erejéig megjelenik a 70-es 80-as évek egyik nagy sztárja, Eddy Ko is, míg To egyik jellegzetessége, azaz, hogy egy fontos szerepre egy aránylag ismeretlen fiatal színészt szerződtet, ezúttal Andy On-nak nyújtott lehetőséget, hogy megmutassa, mire képes a fiatal nyomozó szerepében. Nekem elég haloványnak tűnt, de ez így is volt jó, hiszen egyértelműen az volt a szerepe, hogy „alá játszon” Lau Ching-Wan-nak.

Összességében To új filmje nem nyújt csalódást azoknak, akik ismerik már a munkásságát. Ugyan néhány apróbb elem már ismerős lehet a korábbi To filmekből és a szupernaturális részt nem számítva ez is „csak” egy újabb zsarus sztori, de mindez mit sem számít, a film ugyanis jó. Véleményem szerint nem akkora durranás, mint mondjuk a Running out of Time, vagy a The Mission volt annakidején, de mindenképpen 2007 egyik legjobb hongkongi filmje, ezt tanúsítja az is, hogy a 2008-as HKFA-n jelölték a legjobb film kategóriában.

 

imdb