Ázsiafilm

Ronald barátunk olyan könnyed, helyenként romantikus vígjátékokban pallérozódott, mint a My Wife is 18, a My Lucky Star, a Dragon Loaded 2003, a Super Model, a Hidden Heroes, valamint a Himalaya Singh. Sajnos, vagy szerencsére elsősorban a „hongkongi gagyi” kategóriában alkotó rendezőktől (Vincent Kok, Joe Ma) volt lehetősége ellesni a filmezés fortélyait, így debütáló rendezése, az It’s A Wonderful Life sem mentes a „gagyi” elemektől.


A témaválasztás terén elég nagy fába vágta a fejszéjét (ő írta a forgatókönyvet is), hiszen a Földre szállt istenek (vagy helyesebben inkább angyalok, bár az angol felirat végig istenekről hablatyol) kalandjai egyrészt Hongkongban talán kissé idegenül hatnak, másrészt olyan korábbi nagysikerű amerikai filmekkel kellett megmérkőznie, mint a nagyon is korrekt Dogma, illetve a sablonos és gagyi (és pont emiatt népszerű) Minden6ó. Véleményem szerint Ronald filmje valahol a kettő között van a színvonalát tekintve.


A történet tehát annyi, hogy egy, a Mennyben szolgálatot teljesítő angyalt rajtakapnak, hogy mintegy 30 földi évvel ezelőtt bűnt követett el, azaz ígéretet tett egy földi halandónak. A tettet csak súlyosbítja, hogy elfelejtette betartani. Tehát, le kell ugrania a Földre, hogy egyrészt beteljesítse ígéretét, másrészt, hogy igyekezzen elterelnie magáról a figyelmet. Persze mindez, ahogy az már lenni szokott, nem egészen úgy alakul, ahogyan eltervezte.


Mint írtam fentebb, a film legnagyobb hibája, hogy Ronald nem mert eltérni a „hongkongi gagyi” már kipróbált elemeitől, így a helyenként valóban elborult poénok mellett kínosan gyakran tett nézőcsalogató „engedményeket”. Akárcsak Joe Ma, ő is igyekezett megható jeleneteket belerakni a történetbe (ezzel akarván érzékeltetni a „megmentendő” főszereplő boldog családi életét), apró cameo szerepek erejéig igyekezett nagy sztárokat is felvonultatni (így került be néhány pillanatra a történetbe Francis Ng (egy balfék triádfőnököt játszik), Kelly Chen (testhezálló szerepben, egy angyalként), Kenny Bee és Edmond Leung). Egyébként a főbb szereplők összeválogatásakor is igyekezett úgy eljárni, hogy a különböző korosztályoknak egyaránt a kedvére tegyen, így került a szereplők közé például Miki Yeung és Alex Fong , a fiatalok bálványai, illetőleg Teresa Mo és Tony Leung Ka-Fai, akik feltételezésem szerint inkább az idősebbek kedvencei. Talán nem meglepő, hogy Cheng mellett a másik főszereplő Vincent Kok, aki korábban afféle „mentorként” Ronald több filmjét is megrendezte.


Cheng sajnos követett el bakikat a karakterek megalkotásakor is. A „megmentendő” fickó családja rendben van, főleg az egyszer csak előkerülő unokatestvér figurája, aki még egy Chow filmben is megállná a helyét, még az ütődött angyalok is beleférnek, azonban a főnök és a felesége túlságosan is erőltetett és gagyi, ráadásul sajnos túl sokat is szerepelnek. A kisarkított karakterek és a harsány humor mind-mind megszokott a hongkongi vígjátékokban, egyedül a Chow filmjeire jellemző elvetemültséget hiányoltam csak.

Összességében tehát a film nem emelkedik ki a „hongkongi gagyi” filmek tengeréből, elsősorban kísérletezésként tudnám jellemezni, azaz Ronald kipróbálta, hogy mire jut önállóan. Véleményem szerint minden képessége megvan ahhoz, hogy Chow nyomdokaiba lépjen (gumiarca és az idétlen gesztusai mindenképpen alkalmassá teszik a feladatra), ha a későbbi filmjeiben el tud majd szakadni a „gagyi” kategóriától, akkor még akár az igazi nagy nevek közé is bekerülhet.

 

iMDB