Ázsiafilm

Pangék ugyan korábban is tettek kirándulásokat a horror/thriller műfajon kívülre, hiszen debütáló filmjük, a Bangkok Dangerous (1999) elsősorban akció volt, a Leave Me Alone pedig inkább vígjáték, a közönség azonban már réges-régen beskatulyázta őket a horror műfajba, nem véletlenül. Így aztán számomra is nagyon meglepő volt, hogy a történetnek majdnem a teljes első fele tipikus, kissé talán csöpögősnek is nevezhető, lassú tempójú melodráma (ami elemeiben, elsősorban a rák és a kemoterápia hatásainak bemutatásában a japán Dear Friends-re emlékeztet) és csak a második felében kezd el némileg felpörögni.


A történet középpontjában egy fiatal pár áll. Békésen éldegélnek együtt a lány kishúgával, akit többször is megfeddnek a suliban, hogy horror képregényeket olvas és nem tud miattuk aludni. Egy napon aztán a lánynál rákot diagnosztizálnak az orvosok és megkezdődik a melodráma. Egyrészt harc a betegséggel, másrészt az egyre nehezebbé váló otthoni élet (aminek bemutatása során egy vacsorajelenet már előrevetíti, hogy azért nem lesz végig drámázás). A pár férfi tagja, Ming új állást talál magának, ahol találkozik egykori osztálytársukkal, Fong-gal, aki még most is heves érzelmeket táplál iránta. Nem nehéz kitalálni, hogy kialakul egy klasszikus szerelmi háromszög, aminek a végkifejlete már korántsem lesz klasszikus, viszont nagyon is Pang-ékra jellemző.


Véleményem szerint annak ellenére, hogy a végkifejletet kicsit hamarabb lehet már sejteni, mint ahogyan Danny Pang valószínűleg szerette volna, egyértelműen a jól felépített és a nézőt korrektül megtévesztő sztori a film legerősebb pontja. Okosan, apró jeleket sugallva vezeti rá a nézőt a megoldásra, ami finoman fogalmazva is kissé morbid, ám felettébb hatásos. A kivitelezést tekintve annyira nem voltam elájulva a filmtől, ami a Diary (Mon seung)-hoz hasonlóan inkább kamaradarab, mint nagyköltségvetésű, alapvetően a lenyűgöző látványvilágra épül. Ennek ellenére korrekt munka, ahol kell, ott működik a thrilleres hangulat, bár egyáltalán nem találtam félelmetesnek a sztorit.


Az alacsony költségvetést az is mutatja, hogy mindössze egyetlen nagy név játszik a filmben, igaz, nem is akárhogy. Shawn Yue remekel, mind a „felelősségteljes” férfit, mind a zavarodott szerelmest nagyszerűen hozza. A fiatalok körében népszerű popsztár, egyben még mindig csak feltörekvő filmcsillag, Stephy Tang is jól játszik, ráadásul az ő karakteréhez kötődnek a film leginkább gusztustalan jelenetei. De nem lehet panasz a szerelmi háromszög harmadik tagjára, Yoka Yue Yung-Yung-ra sem és még a kishúgot alakító Zeng Yaqi sem annyira idegesítő, mint általában a gyerekszereplők szoktak lenni.


Összességében az új Pang film hozza azt, amit a néző vár tőle, azaz a korrektül kivitelezett, ötletes történetet, a morbid végkifejletet és a gusztustalan képsorokat. Ami viszont zavaró benne, az egyrészt a lassú és csöpögős melodrámai rész, másrészt pedig, hogy egy kicsit félelmetesebb is lehetne. Mindezekkel együtt akiknek tetszettek a korábbi Pang munkák, az biztos, hogy ebben sem fog csalódni, érdemes megnézni.