Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Don't Tell My Partner (Tau ching nam nui) (1997)
( 1 szavazat )
A sztori az erotikus filmek megszokott sémáját követi, azaz címszavakban nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy sexual harrasment in the office, sex in the car, sexy posing, sex in the studio, sex in the shower, sex in the office, stb. Kicsit bővebben kifejtve egy tulajdonképpen korrektül kidolgozott, ám túl sok újat nem nyújtó sztorit sikerült összehoznia a forgatókönyvírónak. Adott két barát, akik egyike hatalmas nőcsábász, a másik viszont hűséges a barátnőjéhez. Ez utóbbi fickó azonban, amikor új munkaerő érkezik a gyönyörű Nancy személyében a munkahelyére, végül nagy nehezen megfogadja barátja tanácsait és félrelép. Nancy azonban nem az az ártatlan teremtés, akinek elsőre látszik, így főhősünk egyre nagyobb slamasztikába keveredik, ráadásul elég hamar felismeri, hogy mindenki ismer mindenkit...
A sztori tehát átlagosan unalmas és erőtlen, viszont véleményem szerint a kategóriában megszokott forgatókönyveknél valamivel színvonalasabb. Ami leginkább nem tetszett benne, az a leges legvége, ami gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint a Donald P. Bellisario féle futószalagon gyártott tévésorozatok egyes epizódjainak lezárása. Egy röpke humoros jelenet, amin a néző vidul egy jót, aztán egy óra múlva már arra sem emlékszik, hogy mit nézett. Valami ütősebb lezárás jó lett volna, de csak ennyire futotta.
Aki látta a Viva Erotica-t, az biztos remekül szórakozott a Leslie Cheung által játszott filmrendező keservein és céljain. A célok egy ilyen filmben egyértelműen azok, hogy az egyébként dögunalmas szexjeleneteket különféle eszközökkel feldobják. A filmet rendező Otto Chan láthatóan igyekezett a Viva Erotica receptjét követni, azaz egyrészt minél látványosabb megvilágításokat és fényviszonyokat igyekezett teremteni, másrészt apró poénokat is próbált elsütni ezen jelenetek közben. Az előbbi jól sikerült neki, a poénok viszont túlságosan is megszokottak és triviálisak, így ezektől akár el is lehetett volna tekinteni.
Ez nem az a filmes műfaj, ami a lenyűgöző színészi alakításokról szól, így ezen a téren semmi kiemelkedőt nem kap a néző. A szerelmi háromszögbe bonyolódó fickót Jimmy Wong alakította, aki a 80-as években ígéretes fiatal színészként indult, aztán 4 évre eltűnt a filmvilágból és miután visszatért, már szinte csak category III filmszerepeket vállalt (kapott?). Azért valószínűleg nem panaszkodott, mert mind a feleségjelöltjét alakító Rebecca Tong (akinek talán külön pechje, hogy pont ez volt az egyetlen filmje, mert senki sem rá emlékezik belőle), mind pedig Ozawa Madoka igencsak szemrevaló teremtés. Utóbbi egyébként semmit sem beszélt kantoniul, így egy elég gagyi szinkronhangot kapott, de hát ez megszokott probléma a hongkongi filmekben.
Összességében a film tehát nem rossz, de kicsit unalmas, főleg azért, mert semmi extremitás nincs benne. Így aztán egyedül Ozawa Madoka miatt érdemes megnézni, minden más lényegtelen. Aki a category III filmek „háttérmunkálataira” kíváncsi, az inkább a Viva Erotica-t nézze meg, aki pedig az extremitásra vevő, annak ott van például a Daughter of Darkness.
| Ismertetők - Hongkong |
Ez a „szabványunalmas”, ám category III filmtől talán szokatlanul korrekten kivitelezett erotikus film is a „műfaj” azon alkotásai közé tartozik, amiket egy mondatos ajánlóval el lehet intézni. Vagyis bőven elég lenne róla annyit írni, hogy a női főszerepre a kettes számú japán pornólegendát, Ozawa Madoka-t szerződtette a stáb, aki itt-ott elég sokat meg is mutat magából. Persze azért a filmben rajta kívül is van egy-két megemlíteni való...
A sztori az erotikus filmek megszokott sémáját követi, azaz címszavakban nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy sexual harrasment in the office, sex in the car, sexy posing, sex in the studio, sex in the shower, sex in the office, stb. Kicsit bővebben kifejtve egy tulajdonképpen korrektül kidolgozott, ám túl sok újat nem nyújtó sztorit sikerült összehoznia a forgatókönyvírónak. Adott két barát, akik egyike hatalmas nőcsábász, a másik viszont hűséges a barátnőjéhez. Ez utóbbi fickó azonban, amikor új munkaerő érkezik a gyönyörű Nancy személyében a munkahelyére, végül nagy nehezen megfogadja barátja tanácsait és félrelép. Nancy azonban nem az az ártatlan teremtés, akinek elsőre látszik, így főhősünk egyre nagyobb slamasztikába keveredik, ráadásul elég hamar felismeri, hogy mindenki ismer mindenkit...
A sztori tehát átlagosan unalmas és erőtlen, viszont véleményem szerint a kategóriában megszokott forgatókönyveknél valamivel színvonalasabb. Ami leginkább nem tetszett benne, az a leges legvége, ami gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint a Donald P. Bellisario féle futószalagon gyártott tévésorozatok egyes epizódjainak lezárása. Egy röpke humoros jelenet, amin a néző vidul egy jót, aztán egy óra múlva már arra sem emlékszik, hogy mit nézett. Valami ütősebb lezárás jó lett volna, de csak ennyire futotta.
Aki látta a Viva Erotica-t, az biztos remekül szórakozott a Leslie Cheung által játszott filmrendező keservein és céljain. A célok egy ilyen filmben egyértelműen azok, hogy az egyébként dögunalmas szexjeleneteket különféle eszközökkel feldobják. A filmet rendező Otto Chan láthatóan igyekezett a Viva Erotica receptjét követni, azaz egyrészt minél látványosabb megvilágításokat és fényviszonyokat igyekezett teremteni, másrészt apró poénokat is próbált elsütni ezen jelenetek közben. Az előbbi jól sikerült neki, a poénok viszont túlságosan is megszokottak és triviálisak, így ezektől akár el is lehetett volna tekinteni.
Ez nem az a filmes műfaj, ami a lenyűgöző színészi alakításokról szól, így ezen a téren semmi kiemelkedőt nem kap a néző. A szerelmi háromszögbe bonyolódó fickót Jimmy Wong alakította, aki a 80-as években ígéretes fiatal színészként indult, aztán 4 évre eltűnt a filmvilágból és miután visszatért, már szinte csak category III filmszerepeket vállalt (kapott?). Azért valószínűleg nem panaszkodott, mert mind a feleségjelöltjét alakító Rebecca Tong (akinek talán külön pechje, hogy pont ez volt az egyetlen filmje, mert senki sem rá emlékezik belőle), mind pedig Ozawa Madoka igencsak szemrevaló teremtés. Utóbbi egyébként semmit sem beszélt kantoniul, így egy elég gagyi szinkronhangot kapott, de hát ez megszokott probléma a hongkongi filmekben.
Összességében a film tehát nem rossz, de kicsit unalmas, főleg azért, mert semmi extremitás nincs benne. Így aztán egyedül Ozawa Madoka miatt érdemes megnézni, minden más lényegtelen. Aki a category III filmek „háttérmunkálataira” kíváncsi, az inkább a Viva Erotica-t nézze meg, aki pedig az extremitásra vevő, annak ott van például a Daughter of Darkness.
További cikkek :
» Love in Disguise (Lian ai tong gao) (2010)
Az elsőfilmes rendező, Wang Lee-hom a legkevésbé sem idol-mozifilmet akart készíteni, ám a legszélesebb közönséget megcélzó romantikus vígjátéka, a Love in Disguise épp személye miatt lett mégis az.
» All’s Well Ends Well 2010 vs 72 Tenants of Prosperity (2010)
Ezen röhög újévkor a kínai
» Gokusen - The Movie vs Crows Zero II (2009)
Középiskolás rosszcsontok bűnrossz filmjei
» Okinawa Rendez-vous (Luen chin chung sing) (2000)
Vajon elgondolkozott-e azon bármelyik ázsiafilm rajongó valaha is, hogy milyen lenne egy olyan Wong Kar-Wai film, amihez semmi köze Wong-nak?
» Mr. Tadano's Secret Mission: From Japan with Love (Tokumei kakarichou Tadano Hitoshi: Saigo no gekijouban) (2008)
Tadano úr, avagy a hozott anyagból összegyúrt tévés szuperhős
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






