Ázsiafilm

iMDB

A címben is szereplő Pink Squad egy négy nőből álló rendőri osztag, akiket deviáns viselkedésük és az egyik akciójukban elkövetett durvaságaik miatt áthelyeznek máshová. Új küldetésük során egy vak férfit kell szemmel tartaniuk, aki egy balsikerű gyémántrablás során vakult meg, a drágakövek azonban nem kerültek elő, a kómából magához tért barátnője pedig minden valószínűség szerint szintén szeretné megkaparintani az eltűnt zsákmányt. A lányok pedig természetesen nyomozni kezdenek a maguk sajátos módján.


A filmmel az a legnagyobb probléma, hogy a rendező képtelen volt eldönteni, hogy milyen műfajban is akarja leforgatni a történetet. Eleinte kissé pikáns akcióvígjátéknak tűnik, azonban ahogy halad előre a sztori, úgy kerülnek elő újabb és újabb műfajok a kalapból, teljességgel összezavarva a nézőt. A leginkább béna ezek közül a romantikus szál, ami az egyik rendőrnő és a vak fickó között kezd szövődni, de a kezdetben igéretesnek látszó akciókból is nagyon kevés van, ráadásul azokból is az egyik legfontosabb abszolút poénra lett véve.


A poénok a mai szemmel már kissé ósdi hatású jellegzetes helyzetkomikumra épülnek, de ez egy több mint 20 éves film esetében természetesen nem róható fel hibaként. Az viszont inkább probléma, hogy nagyon látszik a filmen az, hogy nagyon alacsony költségvetés állt rendelkezésre. A legtöbb jelenet így aztán épületeken belül játszódik, ráadásul sötétben, így sokszor alig lehet valamit látni, hiszen a megvilágítás pocsék. A forgatókönyvvel pedig az a legnagyobb gond, hogy ugyan négy főszereplő nő van a filmben, a sztori azonban csak kettejükre koncentrál, a másik kettő hol megjelenik, hol nem, szinte csak statisztálnak a többieknek.


A színészek között megtalálható a népszerű komika, Sandra Ng, aki a csapatban természetszerűen a nevetésért felel, ugyan szerintem messze nem ez a legjobb akkori szerepe, de azért megfelel. A bunyókért az egyik akkori akciósztár reménység, Ann Bridgewater felelt, aki a kevés akciójelenetben igyekezett hozni magát, bár ez elég nehéz lehetett, főleg, mert a legnagyobb bunyóban egy álszakállt kellett viselnie. A többiek gyakorlatilag szóra se érdemesek.


Az Operation Pink Squad tehát egyáltalán nem tartozik azon hongkongi klasszikusok sorába, amiket mára úgymond „kötelező darabként” tart számon a filmvilág. Nézhető ugyan, de a gyengécske kivitelezés és a mai szemmel nézve megfáradt poénok miatt nem fog emlékezetünkben sokáig megmaradni. Állítólag a második része viszont jobb lett, hamarosan ez is kiderül.