Ázsiafilm

Joe Ma ugyanis nagyon tud valamit, mert a filmjei mindazzal együtt is megfogják a nézőt, hogy szinte a nyitó jelenetektől kezdve érződik rajtuk, hogy helyenként összetákolt a forgatókönyv, hogy néhol elnagyolt a történetvezetés és hogy valójában az egész sztorit akár úgy is felfoghatjuk, hogy nyakatekerten erőltetett. Mindezek természetesen erre a filmjére is igazak, a dolog mégis működik, azaz a szórakozás garantált.


A címből is következően ezúttal egy beépített rendőr történetét követhetjük nyomon. Ez a rendőr pedig egy hölgy, Fong, aki a vizsgákon elért teljesítményének köszönhetően az egyik legelismertebb csoporthoz, a talált tárgyak osztályára kerül. Hamarosan azonban az osztállyal szemben tanyázó nyomozók látókörébe kerül egy triádnak tartott fiatal, vonzó férfiú, Hoi, akinek az egyik étteremben történő beszélgetését szeretnék a rendőrök lehallgatni. Fong kapja meg a küldetést, hogy pincérnőnek öltözve helyezze el a lehallgatókészüléket a fickó közelében, azonban az éttermi beszélgetés nem éppen arról szól, amire a rendőrök számítottak, Fong pedig hamarosan szerelembe esik. Hogy mi következik mindebből? Természetesen óriási lesz a káosz és a már-már szirupos happy end sem maradhat el.


Már a film leges legelejétől kezdve feltűnik, hogy Joe Ma nagyon elemében volt a forgatókönyv elkészítésekor és hihetetlen mennyiségű, javarészt nagyon jól eltalált poént sikerült belezsúfolnia a 100 percbe. Hongkong legütődöttebb karakterszínészét, Hui Shiu Hung-ot mint álomférfit mutatják be, a két kissé homokosnak látszó rendőr neve Roger és Over (ráadásul egyiküket az ilyen műfajú filmekből kihagyhatatlan, ripacs rádiós DJ, Sammy Leung játsza), a rendőrök különféle „specialitásainak” kifigurázásai is ötletesek, stb. Egyértelműen a humor a film legnagyobb erőssége, a sok nevetésnek köszönhetően pedig hamar megbocsátást nyernek a „gagyi” filmek tipikus hibái.


A színészi játék sem tartozik a legrosszabbak közé. A főszerep, mint az ilyen stílusú filmekben annyiszor, ezúttal is Miriam Yeung-nak jutott és a népszerű énekesnő most nem is vall szégyent, látszik rajta, hogy élvezte a szerepet. A triádnak tartott fickót Daniel Wu alakította, ugyan nem kiemelkedően, de belekötni se nagyon lehet. A többi szereplő sem teljesít rosszul, Hui Shiu Hung jól hozza a szinte mindig ráoszott idétlen figurát (nem véletlenül osztják rá egyébként), Raymond Wong a jóképű, de mindig ráfázó rendőrt és a többi színészre sem lehet panasz.


A Love Undercover tehát egy jó film, de hozzá kell tenni, hogy mindez csak a „gagyi” kategórián belül igaz. Humortalan, karót nyelt kritikusként valószínűleg totálisan élvezhetetlen is, azonban a közönség körében Ma filmjei mindig is népszerűek voltak, bizonyíték erre talán az is, hogy a filmért Ma elnyerte a Far East Film Festival közönségdíját. Aki szereti a kommersz filmeket, az biztos, hogy jól fog rajta szórakozni, ráadásul bónuszként meghallgathat közben vagy három dalt is Miriam Yeung előadásában, aki viszont rosszul van a hongkongi vígjátékoktól, az inkább bele se kezdjen.