Ázsiafilm

Mielőtt magára a kiadványra rátérnék, néhány szó arról, hogy vajon mitől is alakulhatott ki ez az óriási felhajtás a lányok körül? Természetesen ennek egy része arról szól, hogy a lányok csinosak, aranyosak és ennek megfelelően igencsak felhívják magukra a figyelmet. Aki azonban egy kicsit is otthon van a cantopop-ban, illetőleg a hongkongi film világában, az tudja, hogy ezen a téren a lányok nincsenek egyedül, hiszen a korábban befutott énekesnők sem szégyenkezhettek a külsejük terén, elég csak akár Kelly Chen-re, akár Miriam Yeung-ra gondolni. A nagy ötlet egy bizonyos Albert Yeung fejéből pattant ki, aki nem két szólóénekesnőt indított útjára, hanem a két lányt a Japánban már hosszú ideje hatalmas népszerűségnek örvendő, Hongkongban azonban addig nem „művelt” cukipop stílusban duóként startoltatta. A hongkongi zenei világban korábban nem léteztek állandó popduók, a nagy sztárok csak egy-egy közös duett erejéig álltak össze. Emiatt (és a fiatalok körében hamar közkedveltté váló cukipop stílusnak köszönhetően) hatott újdonságként Charlene Choi és Gillian Chung színrelépése és a sikerüket az is bizonyítja, hogy nem sokkal később állandó felállású duók és triók egész sora követte őket, többek között saját kiadójuk, az Emperor Entertainment Group is alakított további formációkat.


Ami talán meglepő lehet, hogy a duó a popszakmában eléggé hosszú időnek számító hat év alatt is töretlen népszerűségnek örvend és egyelőre úgy fest, hogy mindez nem is fog megszakadni még egy ideig, azzal együtt sem, hogy 2006-ban szinte folyamatosan arról cikkeztek a helyi lapok, hogy a duó hamarosan felbomlik. Tulajdonképpen ezt a hangulatot és vélekedést támasztotta alá a jelenleg tárgyalt best of album is, ami a míves kidolgozásával, többféle verziójával egyfajta antológiaként is felfogható. Persze ez év végére kiderült, hogy szó sincs búcsúról, hiszen szeptember vége felé a Naraka 19 című filmmel egyidőben a lányok már újabb albummal is jelentkeztek.


Mint említettem, az Our Love 6th Anniversary-t többféle változatban is piacra dobták. Az alapváltozat három audio CD-n több mint 50 dalt, egy rövidke DVD-n négy új klipet és némi kulisszák mögé betekintést, valamint egy kissé leszbikus hatású photobook-ot tartalmaz. Nem sokkal később jelent meg a most tárgyalt 3 DVD-ből álló verzió, amin több mint 3 óra időtartamban összesen 53 darab Twins videoklip található meg, a photobook helyett viszont „mindössze” hat fotó és néhány „szuvenír boríték” került melléjük. Természetesen a kiadvány a Hongkongban sztenderdnek számító módon került a boltokba, azaz a dalokhoz két hangsáv (az instrumentális karaoke és a normál) és az elmaradhatatlan karaoke funkció is hozzátartozik.


A dolog technikai részéről bőven elég ennyi is, térjünk rá inkább a tartalomra. Amire nem sikerült rájönnöm, az a klipek sorrendjének a logikája. Józan paraszti ésszel vagy úgy raktam volna sorba őket, hogy időrendbe rendezem és akkor végig lehet követni minden gond nélkül a lányok fejlődését, vagy pedig a dalok stílusa szerint szelektálom őket és az egyik lemezre a gyors, a másikra a lassú, a harmadikra meg mondjuk a mandarin nyelvűek kerülnek. Természetesen a sorrend nem így van, hanem gyakorlatilag teljesen összevissza következnek a klipek egymás után, az egyetlen dolog, ami stimmel, hogy mindegyik lemez első klipje speciálisan ehhez a kiadványhoz készült.


Szintén rejtély számomra, hogy hogy lehet az, hogy az egyébként a legtöbb futtatott sztárjának gyakorlatilag hallgathatatlanul gyenge zenei alapokat kiötlő EEG csapata hogy volt képes a Twins számára ennyire változatos és (a cukipop kategórián belül persze) színvonalas dalokat összehozni. Akár az EEG legnagyobb sztárjának, Joey Yung-nak a dögunalmas r&b szerzeményeivel, akár Edison Chen hallgathatatlan rapeléseivel, akár a szörnyen nyálas Sun Boy’z Backstreet Boys-ra emlékeztető számaival hasonlítom össze, ég és föld a különbség a Twins javára. Persze nem kell olyan színvonalú zenékre gondolni az ő esetükben sem, mint amiket Faye Wong, vagy Candy Lo előadásában lehet hallgatni, de véleményem szerint még bőven belefér a vállalható kategóriába. Mindez egyébként annak is köszönhető, hogy változatos műfajokba tettek kirándulásokat a lányok a country-tól kezdve a latinos zenéken keresztül egészen a klasszikus zenei beütésű dalokig.


Lássuk akkor a lemezeket szépen sorban. Az első lemez rögtön egy összefoglaló klippel indít, amiben rövid visszatekintést láthatunk a múltbeli klipekre, a zenei aláfestés pedig igencsak nosztalgikus hangulatot igyekszik teremteni. A további dalok között pedig megtalálható a Diva Ah Hey! betétdalaként elhíresült Next Station Tin Hau, valamint a Just One Look-hoz készített videóklip mellett egy általam ismeretlen Twins film (vagy tévésorozat) két betétdala is. A lányok mandarin nyelvű slágerei mellett (Around the World with 80 Dollars, Trainee Cupid és talán a leghíresebb mandarin daluk, a Starlight Amusement Park) ezen a lemezen látható a Boy’z-zal közösen készített csöpögősen romantikus ballada, illetőleg a korai dalok közé sorolható Boy in a Girls’ School, aminek klipjében a címszerepet Edison Chen alakítja, valamint a múlt század 30-as éveinek zenéjét megidéző Daughter is.


A második DVD szintén egy új videóval, mégpedig a leginkább groteszk rock’n roller külsejükről elhíresült Grasshoppers formációval közösen rögzített dancefloor dallal indul (mellékesen még több másik EEG sztár is feltűnik a klipben). Ezen a lemezen ha jól számoltam, négy olyan videó is megtalálható, amit különféle koncerteken rögzítettek, bár csak az egyik felvétel tűnik élőnek közülük. Természetesen ezen a lemezen is a full romantikus, illetve a cukipop darabok dominálnak, de azért 1-2 változatosabb stílusú dal is került közéjük, köztük a gitárpopra emlékeztető Dong Ling Shi Jian és a countryt megidéző és nagyon is képregényes beütésű Texas Story, míg a filmekhez készített betétdalok közül erre a lemezre jutott a Twins Effect II-höz készített mandarin nyelvű dal.


Néhány kivételtől eltekintve a harmadik lemezre igyekeztek sűríteni a duó táncolható alapokra épülő dalait, amik nagyjából fele-fele részben követik az Európában népszerű dancefloor és az USA-ban közkedvelt hip-hopos ütemeket. A hip-hopos darabok közé tartozik a relatíve korai, hosszas rapbetétekkel dúsított Strawberry, Apple, Orange és a Girl Power albumra készített Scent of Woman, ami szintén a lányok legnagyobb slágereinek egyike. A danceflooros hangulatú klipek között megtalálható a Cram School of Love, a kosárlabdás In the Field of Battle és a focis Two Person World Cup (mindkettőben érdekes effektekkel igyekeztek a lányok sportbeli képességeit „fokozni”), az utóbbiban Edison Chen is feltűnik. Persze nem maradhatott le a leghíresebb dance számuk sem erről a lemezről, mégpedig a Samba, illetőleg a forró thaiföldi nyár idején forgatott Red Guitar sem.


Összességében az 53 videoklip ellenére sem lehet teljes Twins antológiaként értékelni a kiadványt, már csak azért sem, mert a kedvenc klipem tőlük nem is került rá (kisebbik indok), valamint azért sem, mert arrafelé a popzenei élet sebessége kicsit gyorsabb az Európában és Amerikában megszokottnál, nem utolsósorban amiatt, mert gyakorlatilag két különböző nyelvű piac számára kell „termelni”. Relatíve sok videó lemaradt tehát (ez a nagyobbik indok), köztük az összes olyan, amit szólóban, vagy más előadóval közösen készítettek a lányok (pl. Gillian és Edison duettje, vagy Charlene Hidden Heroes-hoz készített klipje). Végezetül pedig, hogy kiknek ajánlható a kiadvány? Természetesen elsősorban azoknak, akiket a filmekben látható produkciójuk mellett a popsztár Charlene/Gillian páros is érdekel, illetőleg azoknak is érdekes lehet, akik az iránt érdeklődnek, hogy hogyan zajlik Hongkongban a „sztárgyártás”, hiszen ennek szemléltetésére a Twins-nél jobb példát aligha lehet találni. Az európai ízlésvilághoz képest kissé csöpögős zenéjüket pedig majd mindenki eldönti saját maga, hogy képes-e tolerálni, avagy sem.