Ázsiafilm

Tsui Hark nevét főképp a 90-es években készült munkái miatt ismerjük (Once Upon a Time in China sorozat, Green Snake, The Blade), de akarva-akaratlanul már jóval hamarabb is magára vonta a figyelmet karrierje során. Nem sokkal 1979-es rendezői debütálása után ugyanis leforgatta a Don't Play With Fire című filmet, amivel sok embernek okozott akkoriban fejfájást. Hogy miért?

A válasz: az erőszak kifejezőeszközként való használata. Nem csoda, hogy Tsui egyszerre a cenzorok célkeresztjében találta magát, a téma ugyanis kényes és aktuális volt.

Paul, Lung és Ko, a három jóbarát fogadásból csinálnak egy bombát, amit nem sokkal később ki is próbálnak. Az akció sikerrel jár, de "természetesen" akad egy kis bibi: egy szemtanú. A srácok szerencséjére(?) a lány azonban nem jelenti fel őket, inkább szeretne velük bandázni. Pearl ugyanis nem az az ártatlan lányka, aminek nézné az ember, hanem egy szereplési vággyal "megáldott" szadista pszichopata, ráadásul egy rendőr húga. Rögtön egyértelművé is teszi, hogy ki a főnök és jópár őrültségbe belerángatja a szabadulni próbáló fiúkat. Egy nap értékes banki papírokhoz jutnak és ezzel egy veteránokból szerveződött fegyvercsempész-bandának is keresztülhúzzák a számításait...

Ami leginkább zavarta a cenzorokat, hogy Hongkongban akkortájt több robbantásos eset történt, valamint, hogy Tsui a szereplőket rossz útra tért, de szerethető figuráknak ábrázolta. Attól féltek, hogy ez a film tovább fogja rontani az amúgy sem rózsás helyzetet, így gondosan megvágtak, illetve kicseréltek pár jelenetet (állítólag a cenzúrázott verzióban cserbenhagyásos gázolás van a robbantás helyett).

A végeredmény ettől függetlenül egy nihilista alkotás maradt. Senki se mondható nyugodt szívvel pozitív figurának, még a rendőr is csak egy alkoholista tahó benyomását kelti. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érdekes karakterek. Pearl a legkiemelkedőbb egyéniség a filmben, Chen Chi Lin remekül alakítja az őt ért sérelmeket azonnal és kegyetlenül megtorló lányt. Tetszett a triádvezér karaktere is, aki mellékállásban lemezlovasként dolgozik (úgy látszik a bűn tényleg nem kifizetődő,). A három barát közül Paul hiába származik tehetős családból, ugyanúgy nem tud kezdeni magával semmit, éppúgy, mint szegényebb társai. Nem tudatosul bennük a veszélyérzet és lelkiismeret-furdalásuk sincs. Bombát is csak a hecc kedvéért készítenek, számukra mindenki élete egy játék és csak akkor döbbennek rá a valóságra, amikor már késő.

A zenéket jól eltalálták, nagyon passzolnak a jelenetekhez, hallhatjuk például Jean Michel Jarre-től az Oxygene-t is!

Végszó: ez a film nem való mindenkinek. Jóval megelőzte a korát, durván átlépve az akkoriban alacsonyabb ingerküszöböt, nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

imdb