belépés∆

The Assassin (Da ci ke) (1967)

The Assassin (Da ci ke) (1967)
 

Kínának, Japánhoz hasonlóan, volt egy időszaka, amikor a különböző kisebb tartományok urai egymást ritkítva igyekeztek a hatalom csúcsára kerülni, bár jó pár évszázaddal korábbra esett, mint az a szomszédos országban történt. Olyan témakör ez, amely nem kerülheti el a filmesek figyelmét. A Shaw Brothers-nél természetesen nem hagyták parlagon heverni a témát. Viszont a szűkös helyszín választék és az anyagi korlátok nem tették lehetővé egy igazán nagyszabású produkció létrejöttét. Maradt hát a másik megoldás, az emberi oldal bemutatása. Így született meg az elszánt merénylő története.

 

A történelmi ismeretekkel minden bizonnyal arrafelé sem túl jól áll az átlagnéző, így aztán a bevezető képsorok helyett bevezető feliratokkal vázolják fel az alaphelyzetet, kiokosítva a fogyasztót, hogy hol és mikor jár az időben. Már ez az indítás sejteti, nem a megszokott sémákat óhajtották előtérbe helyezni. Művészileg szintén más utat választott a rendező. Egyértelműen a régi időkben gyökerező pekingi opera stílusát óhajtotta átültetni a film nyelvére. Következésképp cizelláltan részletes a kidolgozás, ami a cég más filmjeire nem jellemző. Pazar kosztümök és díszletek, kiváló bevilágítás, gondos szereplőválogatás társult a cél megvalósításához. A régi Kína előkelőségeinek szertartásos világa elsőrangúan lett felvezetve. Korántsem elhanyagolható az sem, hogy a forgatókönyv hasonlóan mívesen épül fel, a részletekre ügyelés ugyanis korántsem tartozott a cég erényei közé. Ám ezúttal erre sem lehet panasz. Szóval tulajdonképp minden adott volt egy művészileg kidolgozott kalandfilm megvalósulásához. A klasszikusokra, és az eredeti ’30-as évekre visszavezethető wuxia stílus kedvelői minden bizonnyal fölöttébb elégedettek lesznek ezzel az alkotással. Bevallom, bennem visszás érzésekkel társult végül a mozi, annak ellenére, hogy kifejezetten élveztem a történelmi témához illő részletező megvalósítást. Sorra veszem az okokat:

1. A főhős cselekedeteinek pszichológiai alapját gyengének érzem. Egyszerűen nem áll össze a vége az előzményekkel. Számos más, sokkal ésszerűbb viselkedése lehetne, amikre az előzőekben bőven adott példát a cselekményben. Lenyűgöző az elszántsága, de nincs összhangban az addigi tetteivel, és végképp nincs az emberi természettel. Ugyanezt éreztem a nővérével kapcsolatban is, aki teljesen feladja az addig felettébb racionális megnyilvánulásait.

2. Túl nagy operai eszköztár. Az alapot fentebb már említettem, de a klasszikusok tisztelete itt sokszor visszás megoldást hozott. Az a szertartásosság, ami jól mutat egy operaház színpadán, a mozivászonra egy az egyben átvíve már bosszantó modorosságot hozhat. A film nagy részében, a magánélet filmre vitelénél végig az volt az érzésem, hogy nem mozit látok, hanem lefilmezett színpadi előadást. A vásznon, közeli kamera beállításoknál a széles mozdulatok túljátszásba torkollnak.

3. Minden kalandos történet sava-borsát a harci jelenetek adják. Itt nem, sőt! A legrosszabb keleti felfogást választották. Az, hogy a főhős Supermant megszégyenítően röpköd, még el lehetne viselni, tekintettel a tradíciókra. De hogy a válogatott testőrség ötösével-hatosával beledől a főhős kardjába, bántóan ügyetlenül csapkodnak és a némafilmek komikusait megszégyenítően ugrálnak Wang Yu körül, az már erősen illúzióromboló. Ezen nem segít a végére bőven adagolt művér, amivel „modernizálni” akarták a hagyományos felépítésű tragédiát. Igen, modernizált változat, lévén hogy a stílus már az 1930-as évektől markánsan jelen volt a hongkongi filmművészetben.

 
 
The Assassin (Da ci ke) (1967)
The Assassin (Da ci ke) (1967)
 
 
 

Kétségtelen, a fentebb felsorolt hiányosságok érzékelése erősen egyéntől függő. Így a filmet bízvást merem ajánlani azoknak, akik a klasszikus wuxia-filmeket kissé modernebb köntösbe öltözötten szeretnék látni. Egyszeri megtekintésként mindenképp megér. Azok a szerencsések, akik tőlem eltérően fogékonyak a pekingi opera stílusára, még élvezhetik ezt a hibái ellenére is figyelemre méltónak mondható alkotást.

 

-oldfan-

 

 

Chang Cheh és Jimmy Wang Yu kollaborációjának egy újabb remekművéhez érkeztünk, egy olyan wuxiához, amely a The One-Armed Swordsman bemutatása után néhány hónappal ismét nagy elismerést hozott a Shaw Brothers kasszarobbantó duójának. Úgy is mondhatnám, hogy klasszikus klasszikust követett a moziban. Nem mellesleg személyes kedvencről írok, úgyhogy a tisztánlátás egyáltalán nem garantált, ezért is hálás vagyok oldfannak, amiért az ő tetszését annyira nem nyerte el a The Assassin, és a tőle megszokott józansággal írt a filmről.

A Hadakozó Fejedelemségek korában járunk, amikor néhány nagyobb fejedelemség acsarkodása alatt nyögött a nép, mígnem a kis zsarnokokat i.e. 221-ben egy Qin Shi Huang-ti nevű nagyobb zsarnok váltotta, aki alatt megalakult az első jól szervezett, központosított, hűbéri alapokra helyezett kínai állam. No, ott még azért nem tartunk, de a film eleji bevezető szöveg és az utána következő néhány jelenet után tisztán láthatjuk, hogy a kiskirályok korának lassan vége: a Qin-fejedelemség egyre baljósabb árnyat vet a többire.

 
 
The Assassin (Da ci ke) (1967)
The Assassin (Da ci ke) (1967)
 
 
 

Nie Zheng (Wang Yu) ambícióktól túlfűtött kardforgató ifjú, aki valami nagy és fontos dolgot szeretne életében elérni; ha fel kéne áldoznia magát valami nemes ügy érdekében, ő boldogan, hezitálás nélkül megtenné. Kedvese (Chiao Chiao) amolyan visszahúzó erőként áll mellette: Xia Ying inkább a csendes, egyszerű életet preferálja. Nie Zheng élete hamar veszélyes fordulatot vesz, amikor mesterének iskoláját egy ex-tanítvány rosszindulatának köszönhetően felszámolják, ő maga pedig bujdosni kényszerül. Egyszerű mészárosként máshol új életet kezd, hátrahagyva a szeretett nőt. Gondolhatnánk, hogy most aztán tényleg kiélheti majd a nagyravágyását, ám betegeskedő édesanyjáról és nővéréről kell gondoskodnia, így a kötelesség megbéklyózza még egy időre. Időközben egy Yen (Tien Feng) nevű miniszter is száműzetésbe kénytelen vonulni, persze ő sem éppen önszántából, így amikor Yen hall Nie Zheng karforgató képességének kitűnőségéről, személyében azt az embert véli felfedezni, aki megszabadíthatja a népet a zsarnok miniszterelnöktől, aki fiának a haláláért is felelős. Többet nem is érdemes elárulnom a sztoriból, azt hiszem, ennyiből is sejthető, hogy ki fogja betölteni a címszerepet.

 
 
The Assassin (Da ci ke) (1967)
The Assassin (Da ci ke) (1967)
 
 
 

A The Assassin legnagyobb erősségét én éppen abban látom, ami oldfannak kevésbé tetszett: a szertartásosság érzése valóban felöleli a film egészét. Chang Cheh terebélyes filmográfiájában nem sok hasonló filmet találhatunk, amelyben az akciók ennyire háttérbe szorulnak a részletező bemutatás javára, amelyben a színészek mintha valóban a világot jelentő deszkákon lépkednének. Az, pedig kifejezetten ritkaságszámba megy, hogy a női karakterek is komolyabb súlyt kapnak egy CC-filmben és hogy a maszkulin erők mellett egyenrangú felekként kezeli őket a direktor: Nie Zheng nővére és szerelme iránt is képes szimpátiát kelteni a nézőben az állítólag nőgyűlölő Chang. Mi több, a Chiao Chiao-Wang Yu páros ebben a közös filmjükben működik a legjobban, ezért is gondolom, hogy a The Assassin mindenképp a rendező legdrámaibb hangvételű remekelései közé tartozik. A drámai végkifejletet az is kellőképpen megtámogatja, hogy a cselekmény nagy részében, a film középső harmadában Chang a hüvelyében tartatja a szúró-vágó alkalmatosságokat, és a történelmi jelentőségű tettig vezető, akciódússággal éppenséggel nem vádolható momentumokat helyezi előtérbe. Ugyan a japán filmek látszólag eseménytelennek tetsző, mégis érzelmileg intenzív előkészítő jeleneteinek szintjét Chang filmje nem tudja teljes mértékben produkálni, én úgy érzem, valami hasonló koncepció lebegett a szemei előtt, mint amit Kobayashi a Harakiri és a Szamurájlázadás című munkáiban sikerre vitt.

Amit még kiemelnék, hogy Nie Zheng filmvégi (ön)bérgyilkos-akciója minden kétséget kizáróan az egyik legemlékezetesebb a wuxiák történetében, bár annyiban igazat kell adnom oldfannak, hogy megvannak a maga „hibái”. Az „egy a tengernyi ellen” nyilvánvalóan inkább szórakoztató, mint hihető koncepció, a kardvívás éppen ezért nem éppen szofisztikált, inkább a mennyiség, mint a minőség játszik szerepet a kivitelezésben. Főhősünk megesik, hogy a nehézségi erőt legyőzve hajt végre valami mozdulatot, ami a ’30-as évek fantasy-beütésű wuxiáiban gyakori technikának számított, egy ilyen ’60-as évekbeli modernizált műfajtermékben inkább némileg megütközést keltő. Mindezek ellenére, ha Shaw Brothers és filmvégi kaszabolós rendvágás, valamiért mindig a The Assassin idevágó képsorai peregnek le lelki szemeim előtt, pedig a Shaw nem egy felejthetetlen mozgóképes vérfürdővel ajándékozott meg minket. (Szinte látom a bólogató fejeket.)

 
 
The Assassin (Da ci ke) (1967)
The Assassin (Da ci ke) (1967)
 
 
 

Na, de túl sok lesz a szöveg, ezért ajánlom, hogy nézzétek meg a békeidők beli előzetest, az nyilván beszédesebb e hosszúra nyúlt irománynál. Ha úgy határoztok, hogy nem volt elég a jóból, akár a filmmel is próbát tehettek.

 

-Yakuza-

 
 
Előzetes

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Cyborg Girl (Boku no kanojo ha saibogu) (2008)

Cyborg Girl (Boku no kanojo ha saibogu) (2008)

A koreai Kwak Jae-young 2001-ben a My Sassy Girl megrendezésével egycsapásra bekerült a legtehetségesebb ázsiai filmrendezők közé, az eltelt évek során pedig további kellemes történetekhez adta a nevét nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is. 2008-ban...

Gördülő kungfu (Wheels on Meals) (Kwai tsan tseh) (1984)

Gördülő kungfu (Wheels on Meals) (Kwai tsan tseh) (1984)

Gördülő kungfu (Wheels on Meals) (Kwai tsan tseh) (1984)iMDBMi kell egy jó kungfu vígjátékhoz? Ezt már régen kitalálták, természetesen sok-sok poénra vett kungfu jelenet, valamit rengeteg helyzetkomikum. Azonban az egészet az Aces Go Places ...

The Cat (Lo maau) (1992)

The Cat (Lo maau) (1992)

iMDBTalán nem túlzás kijelenteni, hogy a legextrémebb hongkongi filmek a 80-as és 90-es évek fordulója környékén kerültek a mozikba. Elborult vámpíros horrorok, véresebbnél véresebb heroic bloodshed-ek, pornográf exploitation filmek tömkelegéből válogathatott a különlegességekre vágyó néző....

My Lucky Star (Hung wun chiu yun) (2003)

My Lucky Star (Hung wun chiu yun) (2003)

My Lucky Star (Hung wun chiu yun) (2003)iMDBAz elsősorban karakterszínészként, valamint forgatókönyvíróként ismert Vincent Kok (jópár Stephen Chow film forgatókönyve mellett például a Crazy Love is az ő nevéhez fűződik), rendezőként elsősorban a romantikus...