Persze Jackie stílusa nem „csak úgy” keletkezett, hanem jópár, már korábban is népszerű és bevált műfaj elemeit gyúrta egybe és ez a „mixtúra” vált végül a védjegyévé. Nem sokkal korábban került a hongkongi mozikba Albert Au és Sam Hui vígjátéka, az Őrült küldetés, aminek jellegzetes hangulata visszaköszön ebben a filmben is. Már akkoriban is közismert volt, hogy Jackie két, még a némafilmek korából ismert amerikai színészt tart példaképének, Buster Keaton-t és Harold Lloyd-ot, akik mindketten híresek voltak arról, hogy halált megvető bátorsággal vetették bele magukat a legőrültebb kaszkadőrmutatványokba is. Jackie az egyik jelenetben például Lloyd talán leghíresebb jelenetének, a templomtorony órájába kapaszkodásnak állít emléket, ahogyan ő maga is végrehajtja a mutatványt. Ahogyan a történet során, valamint a stáblista mellett látható bakiparádé során észrevehető, a jelenetet legalább háromszor vették fel és úgy vonult be a köztudatba, mint hogy Jackie ennek leforgatásakor járt talán legközelebb a halálhoz.

A fentiek mellett nem hagyható szó nélkül, hogy számtalan olyan pillanattal színesítették a sztorit, amik a régi fekete-fehér burleszkek legjobb darabjaihoz méltóan viccesre sikerültek. A biciklis üldözés a sikátorban igazi klasszikus és Jackie legjobb pillanatainak egyike, a lánnyal együtt menekülés is amellett, hogy jópofa, még látványos is, de mindez még nem minden. A csendőrök és a haditengerészek civakodásaiban (és az öreg kapitány karakterén) egyértelműen látszik, hogy Jackie szerette a francia csendőrfilmeket és a felejthetetlen Louis de Funes-t, míg a Sammo-Jackie páros bunyói távolról a Bud Spencer-Terence Hill mozikra hasonlítanak. A nyaktörő mutatványok és a sokszor vicces bunyók elegyét pedig természetesen a hongkongi specialitásnak számító tökéletesen megkoreografált kungfu jelenetek segítségével tették eltéveszthetetlenül "hongkongiassá".


A történet elején kiderül, hogy a rendőrség és a haditengerészet nem igazán szíveli egymást, főleg azért, mert a tengerészek sokba kerülnek és ehhez képest meglehetősen ügyetlenek, minden akciójuk balul sül el. A későbbiek során viszont úgy alakulnak a dolgok, hogy belőlük is rendőrök lesznek és megkapják kiképzőnek a szigorú Chi-t (Yuen Biao). Közben egy éjszaka meghiúsul egy fegyverüzlet a haditengerészet és a brit hadsereg között, az „ellopott” fegyverekre pedig a kalózok is pályáznak. Miután egy brit hajót elrabolnak a kalózok, amin egy magas rangú tiszt is szolgált, az Admirális elhatározza, hogy lepaktál a kalózokkal, hogy kiszabadíthassa a túszt. Ezt azonban kihallgatja Dragon Ma (Jackie Chan), akinek nem tetszik az ötlet és alternatív megoldást eszel ki, a végeredmény pedig borítékolható.


Fentebb már sok szó volt arról, hogy a nagy balhé mitől jó Jackie Chan film, azonban jónéhány egyéb dolog is emlékezetessé teszi. A legfontosabb ezek közül, hogy együtt szerepel benne a Három Sárkány, azaz Jackie, Sammo Hung és Yuen Biao. Hármójuk egymás elleni bunyói, a jól eltalált poénjaik és a három eléggé különböző karakterű főhős, akiket alakítanak, tökéletes alap egy nagyszerű akcióvígjátékhoz. Az akciókoreográfiáért és a kaszkadőrjelenetekért Sammo és Yuen Biao felelt, a végeredmény pedig olyan remek lett, hogy szinte magától értetődően járt érte az 1985-ös HKFA Legjobb Akciókoreográfia díja. Jackie-t a legjobb színész kategóriában jelölték, ez utóbbi sem meglepő, hiszen a komikus jelenetekben is remekel, elsősorban a történet vége felé, amikor bemerészkedik a kalózok szigetére.


Akárcsak többi klasszikusát, egyben legjobb filmjeit (pl. Rendőrsztori, Istenek fegyverzete), úgy A nagy balhét is maga Jackie rendezte (bár ebben segített neki Sammo is). Ennek megfelelően az elkészült munka valóban olyan, amilyennek a Három Sárkány szerette volna, hiszen nem akadékoskodott nekik ott egy rendező a saját elképzeléseivel (ez tette tönkre Chan amerikai filmjeinek többségét egyébként). Ugyan a dramaturgia helyenként nem tökéletes és bizony eleinte több olyan jelenet is van, amikor a nézőnek olyan érzése van, hogy gegparádét lát egy összefüggő történet helyett, de kis túlzással ez az egyetlen olyan dolog, amit hibaként lehet felhozni a rendezéssel kapcsolatban.


A nagy balhé tehát nem véletlenül tartozik az ázsiai mozi nagy klasszikusai közé. Mai szemmel nézve sem veszített semmit a sodró lendületéből, a látványos kaszkadőrmutatványok most is lélegzetelállítóak, a burleszkes humor pedig mindig is időtálló volt, bár nem mindenkinek szokta elnyerni a tetszését. Véleményem szerint Jackie legjobbjainak egyike és így 25 év távlatából visszatekintve egyértelmű, hogy ez volt az egyik olyan korai alkotás, ami megnyitotta a hongkongi filmek aranykorának nevezett korszakot.

(iMDB)