Ázsiafilm

Mielőtt bármit is írnék a filmmel kapcsolatban, egy pár szót arról, hogy ki is volt valójában Tong Pak Fu. Az úriember valódi neve Tang Yin volt, de inkább Tang Bohu néven ismerik a kínaiak (e név kantoni kiejtése Tong Pak Fu). Tang Yin a Ming Dinasztia idején élt és a „scholarok”, azaz a „deákok”, illetőleg „növendékek” életét élte, festőként, kalligráfusként és költőként vált híressé. Egy restaurátor fiaként született és az alacsony társadalmi helyzete ellenére is remek taníttatásban részesült, 1507-ben a pekingi „nemzeti vizsgára” is eljutott, ahol azonban csúfosan leszerepelt, ugyanis barátjával együtt megpróbálta az egyik vizsgáztatót megvesztegetni, hogy adja oda nekik előre a vizsgakérdéseket. A dolog persze kiderült, Tang Yin pedig a fényes karrier helyett kegyvesztetten kullogott vissza szülőföldjére.


Mint látható, ez egy alapjában véve drámai történet, nem éppen Chow mester filmjeibe való. Persze a nagy nevettetőnek nem is állt szándékában a teljes élettörténet bemutatása, csak néhány főbb jellegzetességet emelt át Tong Pak Fu jelleméből, hogy egy rá jellemző elborult vígjátékot tudjon forgatni. A főhős természetesen Tong Pak Fu, aki a képeiért kapott mesés összegeknek köszönhetően látszólag sikeres és boldog életet él, azonban odahaza a 8 feleség és a kedves mama mellett nem nagyon rúghat labdába, ráadásul a feleségek egyike sem az igazi szerelem... Persze erre sem kell sokáig várni, azonban a család, ahol álmai hölgye szolgálóként tevékenykedik, némi múltbeli csetepaténak köszönhetően ellenséges viszonyban áll a Tong családdal, Tong Pak Fu így kénytelen álnéven és álruhában cselédnek állni hozzájuk, hogy szíve hölgyét meghódíthassa.


Mivel az „igazi” Tong Pak Fu költő is volt, így nem meglepő, hogy Stephen Chow ezt az elemet is belevette a filmbe és óriási teret engedett a versikékben a „mou lei tou”-nak, amit igazán csak a hongkongi néző tud értékelni. Aki nem beszél kantoniul, az vagy tudomásul veszi, hogy „hát igen, ehhez én kevés vagyok”, vagy arrogánsan leszólja ezeket a részeket, hogy „mi ez a hülyeség?”. Az iMDB-n kommentelő amerikaiak ez utóbbiak közé tartoznak (nem lep meg), sőt, többségük a női főszerepet alakító Gong Li munkásságát gyűjtögetve futottak bele ebbe a filmbe és a kínai művészfilmekkel próbálják összehasonlítani. Lehetetlen és értelmetlen próbálkozás, nem igaz?


Valóban bántó, hogy csak annyit látunk, hogy Chow „reppel” és közben különféle edényeken dobol, az angol fordításból pedig nem derül ki igazán a mondandója lényege, de ez nem Chow hibája, hanem a „miénk”. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy feltételezhetően a kínai néző tudja, hogy melyik mellékszereplő melyik történelmi személyiség volt eredetileg, míg a mindezzel nem igazán tisztában levő külföldi néző az ebből fakadó poénokat sem érti meg. A film humorából és poénjaiból emiatt elég sok minden elveszik, de a maradék azért még így is bőven kárpótolhatja a nézőt, hiszen Chow a „mou lei tou” mellett a szintén kötelező szerelmi szálat és a poénra vett kungfu/wuxia jeleneteket sem hanyagolja.


A színészi játék terén a Chow filmjeitől megszokott színvonalat kapjuk, azaz a helyenként eltúlzott, ám alapjában véve nagyon is szórakoztató alakításokat. Stephen Chow szokás szerint brillírozik, látszik rajta, hogy minden pillanatát élvezte a forgatásnak. Mellette több legenda is nagy szerepet kapott a történetben, közülük a 60-as és 70-es évek talán legnagyobb hongkongi színésznője, Cheng Pei-Pei alakította a rivális család vezetőjét, míg a kínai Gong Li a meghódítandó hölgyet. Chow-tól talán szokatlanul a női főszereplőre nem csak a külseje, hanem a színészi képességei miatt is szükség volt, hiszen a figura már-már „földöntúli” eleganciáját és elragadó nőiességét nem biztos, hogy akárki megfelelően tudta volna prezentálni.


Összességében tehát a Flirting Scholar egy jól eltalált Stephen Chow film, azonban a szokottnál jobban előtérbe tolt, lefordíthatatlan szójátékok miatt a nyugati néző számára kevésbé élvezhető. Mindettől függetlenül aki szereti Chow munkásságát, az ne hagyja ki ezt sem, mert még így is jól lehet rajta szórakozni, azonban a nagy nevettető munkásságával kapcsolatos ismerkedésre semmiképpen se ezt válasszuk, arra sokkal inkább alkalmas a Love on Delivery, illetve Chow újabbkeletű alkotásai. Aki pedig Gong Li miatt nézné meg a filmet, annak nem árt előre tudnia, hogy mire számíthat, mert különben úgy jár, mint az amerikai iMDB-s kommentelők...