Love on Delivery (Poh waai ji wong) (1994)
Chow ezúttal nem annyira a „mou lei tou”-ra, azaz a kantoni nyelvű szóviccekre és szójátékokra építette filmjét, hanem a „tipikus” hogyan váljunk kungfu mesterré klisét ötvözte az amerikai és japán szuperhősös filmek parodizálásával. A végeredmény pedig kétségtelenül zseniális lett. Chow tehát ezúttal egy kétbalkezes és gyáva kifutófiú, aki egy kajáldából rendelt étkeket szállítja a megrendelőkhöz, akik persze igyekeznek minél gyakrabban bohócot csinálni belőle. Egy napon aztán megismerkedik a szépséges Lily-vel, aki természetesen egy bátor és rettenthetetlen férfi után vágyakozik. Ennek hatására megpróbál megváltozni és elkezd kungfuzni tanulni, azonban a bátorságát természetesen egy „életre-halálra” zajló kungfu meccsen is bizonyítania kell, ahol a félelmetes, kegyetlen és gonosz japán karatemester ellen kell kiállnia.
Természetesen Chow ezúttal is brillírozik. Mint szinte mindig, most is a szerencsétlen kisembert játsza, aki olyan szituációkba keveredik, amiket a „hagyományos” úton képtelen megoldani és ebből aztán sokszor teljesen abszurd jelenetek alakulnak ki. A film csúcspontjait azonban egyértelműen a híres filmek parodizálásai jelentik, amik egytől-egyig zseniálisak lettek. Van köztük Terminator 2, John Woo heroic bloodshed, Ultraman, és nem utolsósorban Crying Freeman paródia is, magához a sztorihoz az alapötletet pedig Hamori Takashi mangája, a Noritaka Hakaiou adta, amiben egy nyápic iskolás fiú kezd el muay thai-t tanulni, hogy kivívja magának a tiszteletet és az iskola szépének a szívét. Az ismert filmek mellett pedig a kungfu és az akciófilmek kliséinek széles skálája kerül görbe tükrön keresztül a néző elé, a „speciális” kungfu technikáktól kezdve a már említett „életre-halálra” mérkőzéseken és az azokra való felkészülésen keresztül egészen az öreg „jóságos” kungfumesterek motivációiig.
Mivel véleményem szerint ez a legjobb Stephen Chow film, így nem is lehet kérdéses, hogy Chow mester zseniális benne, kedvére brillírozik (egyik kedvenc pillanatom a filmben, amikor a nagy meccsre való felkészülés keretén belül Faye Wong Easily Hurt Woman című dalát karaokézza éppen), de a sok-sok más Chow filmben is feltűnt Ng Man Tat az öreg kungfu mester szerepében hasonlóan szenzációs. A meghódítandó barátnőt alakító Christy Chung, akire természetesen elsősorban a külseje miatt volt szükség, ebben a filmben dolgozott először Chow-val, ráadásul ez még akkoriban volt, amikor szinte semmit sem tudott kantoniul, így nem a saját hangján hallható. Aprócska szerepekben pedig olyan nevek tűnnek még fel néhány pillanatra, mint Billy Chow (egy tae kwon do mestert alakít), Paul Chun (szokás szerint a „főgonosz” jobbkeze), valamint Jacky Cheung, aki saját magát, az énekest alakítja egy cameo jelenet erejéig.
Nagyon mást nem is érdemes írni a filmről, aki ismeri és szereti Chow filmjeit, annak kötelező darab, mert felülmúlja az összes többi filmjét, aki pedig esetleg még nem látott tőle semmit sem, annak is mindenképpen megtekintésre ajánlott, már csak azért is, hogy megismerje Hongkong legnagyobb nevettetőjének munkásságát.
Hozzászólások
Magam is néhány napja láttam a filmet, és maximálisan egyetértek a fenti kijelentéssel.. .:-)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.