Ázsiafilm

Szerencsére változott a műfaj, hiszen gagyi akcióvígjáték helyett ezúttal egy thrillert kap a néző, amit Cai Jun bestselleréből forgattak, a rendezője pedig a néhány évvel ezelőtt a Floating Landscape című munkájával számos elismerésben részesült Carol Lai.


A történet középpontjában Rain, egy fiatal lány áll, aki azt veszi észre, hogy szobatársnői gyakorlatilag mást sem csinálnak, mint egy mobiltelefonos játékkal játszanak és gyakorlatilag beleőrülnek. Aztán ő is kap invitációt, hogy vegyen részt a játékban...


Ha nagyon kitágítjuk a műfajok határait, akkor ez a film is belefér a „tinihorror” kategóriába, ám jóval többet próbál nyújtani, mint például a rosszemlékű The Haunted School. Persze amíg az az iskolás film teljes egészében az ijesztgetésre próbált építeni, itt erről szó sincsen, a film tulajdonképpen egyáltalán nem félelmetes, inkább a rejtélye és misztikuma az, amivel igyekeznek felkelteni a néző érdeklődését. Érdekes módon pedig pont ez az, ami miatt leginkább megbukik a történet. A cím arra utal, hogy a kínai felfogás szerint a pokolnak 18 szintje van és ennek a játéknak a segítségével próbálják megfejteni, hogy létezik-e 19. szint is. Azonban a sok-sok számítógépes grafika segítségével ábrázolt „pokol” egyáltalán nem félelmetes, nemhogy filmként, de még játékként sem, így ránézésre a több mint 10 éve készült Doom című játék anno sokkal nyomasztóbb hangulatot árasztott magából. Az sincs kellőképpen kidolgozva (vagy csak számomra nem volt világos), hogy hogyan kerülnek bele a karakterek a virtuális világba. Ezzel szemben nagyon hamar kiderül, hogy a film egyrészt Twins reklám, másrészt ha már mobiltelefonokról van szó, akkor az egyik legismertebb márkának is ahol lehet, igyekeztek a megfelelő reklámfelületet biztosítani.


Akárcsak a pokol egyes szintjeinek megvalósítása, a színészi játék sem kiemelkedő. A „tinihorror” filmek készítői az USA-ban már régen rájöttek, hogy a többségében névtelen fiatal színészek játékáról egyrészt az ijesztgetéssel, másrészt a kihívó öltözékekkel lehet elterelni a figyelmet, azonban egy hongkongi kommersz közönségfilmben mindez teljességgel elképzelhetetlen. Vagy durva category III készül, vagy visszafogott mainstream, a kettő között nincs átmenet, így a Naraka 19 is az utóbbiak közé keveredett.


A főszereplő lánykák csinosak, ám semmi extrát nem nyújtanak, így aztán hiába próbálta az EEG beprotezsálni a Twins lányok mellé az aktuális felfedezettet, Vincy Chan-t, valószínűleg a film megtekintése után néhány órával már nem sokan tudnák felidézni, hogy vajon melyik karaktert is játszotta. Ennél sokkal komolyabb probléma, hogy a húzónévnek szánt Gillian Chung sem igazán tudott felnőni a feladathoz, érezhetően „muszájból” játsza a szerepet, amivel egyáltalán nem volt képes azonosulni. Eye candy karakternek elmegy, de neki kéne a hátán cipelnie az egész sztorit... Sajnos Charlene Choi csak egy cameo szerep erejéig jelenik meg, a két viszonylag nagyobb szerepet kapott úriember pedig (Patrick Tam és Shaun Tam) kevés időt kap ahhoz, hogy legalább ők meg tudják menteni a filmet.


Összességében tehát egy a közepesnél kicsit gyengébb, egyáltalán nem félelmetes és egy kicsit unalmas filmet kap a néző, amit elsősorban csak a Twins rajongók számára tudnék ajánlani. A nem Twins fanatikus horror, kaland vagy fantasy film rajongók számára azonban minden értelemben csak csalódást fog okozni.