Ázsiafilm

iMDB

Már maga a sztori is olyannyira erőltetett és elcsépelt, hogy nehezen lehetne felülmúlni. Egy modern életet élő, fiatal pár szembekerül azzal az egetrengető problémával, hogy a férfinak be kellene mutatnia a barátnőt odahaza, a szülőknek. Azonban úgy okoskodnak, hogy a nyugatias életfelfogású és életstílust követő nőt a szülők nem fogadnák el, így felbérelnek egy fiatal tanárnőt, hogy játsza el a férfi „feleségjelöltjét” olyan módon, hogy iszonyú idegesítő legyen és miután a kedves papa tiltakozik a fiánál, ő már bemutathatja az „ehhez képest” visszafogott barátnőt. A kezdetben simának látszó feladat azonban nehezebbnek bizonyul a vártnál, az egyébként botcsinálta harcművészként ténykedő papa ugyanis minden galiba ellenére is szimpatikusnak találja a „csere” hölgyet.


Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a nyakatekerten erőltetett sztori nagyon is „amerikaiasnak” tűnt, az ott szinte futószalagon készülő tinivígjátékok szoktak hasonló alapszituációkra épülni. Sajnos nem csak a történet, hanem a humor is az amerikaiaknál már „bevált” sablonokat követi, azaz elsősorban azzal próbál operálni, hogy a női főszereplő „szexissége” micsoda „botrányokat” okoz a falusiak körében. Mindez természetesen még nem elég, az „amerikaias” hatást tovább fokozták azzal, hogy az ál-barátnőt elkíséri a szobatársa, a kissé „meleg” fehér bőrű Alex is, akinek már a puszta jelenléte is galibák forrása lesz.


Véleményem szerint már ez is óriási hiba, hogy a történet túlságosan is „amerikaias”, de ez még nem minden. A forgatókönyv mindamellett, hogy nagyon erőltetett, ráadásul még részleteiben nagyon elnagyolt is. Sok-sok jelenet minden átmenet nélkül, gyakorlatilag csak a poén kedvéért került bele a filmbe, azonban maga a „poén” szinte minden ilyen esetben rettentő gyenge és nincs kellőképpen „elmagyarázva”. Példa: az ál-barátnő este alszik és egy „vámpírfogsort” visel, a főszereplő férfi pedig amikor meglátja, kiált egy nagyot, hogy „júj”. Ez egy poén akart lenni, de hogy miért viseli és a továbbiakban ennek lesz-e bármilyen szerepe, az nem derül ki.


Az erőltetettség és az elnagyoltság mellett további probléma a forgatókönyvvel, hogy abszolúte kiszámítható, a néző előre tudja a főbb fordulatokat. Ezzel pedig még azt a néhány jól sikerült poént is lerontják, amik amúgy a film fénypontjait adnák. Sajnos nem sok ilyet lehet megemlíteni, de azért azok a pillanatok, amikor a falusi öregasszonyok először szembesülnek az erotikus fehérneműk látványával, illetve amikor a kedves papa tanítványai a „pole fighting” helyett a „pole dancing”-ot kezdik el gyakorolni, az azért nem rossz. Mindössze ez az összesen mintegy 2 percet kitevő néhány jelenet az, amit érdemes megnézni a film másfél órájából, a többin gyakorlatilag csak felidegesíti magát a néző.


A színészi játék finoman szólva is csapnivaló, pedig a nevek alapján többre lehetett számítani. Az ál-barátnőt a már több filmben is korrekt alakítást nyújtó Fan Bingbing játszotta, ezúttal elsősorban nem a színészi képességeire, hanem az erotikus kisugárzására kellett támaszkodnia. Ezzel nem is lenne semmi gond, de annyira idétlen és idegesítő a karaktere, hogy az összkép mégis csapnivaló. A barátnőjét bemutatni nem merő férfiút a tajvani popsztár, Richie Ren alakította, aki korábban (többek között) Johnnie To Breaking News-ában már bizonyította, hogy ha akar, akkor egész jól is tud játszani. Ezúttal azonban tőle is csak látványosan megjátszott megdöbbenésekre és némi ripacskodásra futotta, illetőleg popsztárként reklámozza magát a film vége felé előadott dalaival. Az apát Wah Yuen játszotta, aki úgy látszik, öregkorára elment bohócnak, ezúttal ugyan egy kicsivel jobban teljesít, mint a Twins Mission-ben, de ez minden, amit érdemes róla elmondani. Hasonlóképp csalódást okoz az Eye in the Sky-ban startolt Kate Tsui is, aki szintén a nőiességét próbálja előtérbe helyezni, de a 2 kiló smink talán túlzás, színészi játékot pedig gyakorlatilag egyáltalán nem produkál... Fura módon a legjobb karakter a meleg szobatárs, akit a „civilben” kaszkadőr Ian Powers személyesít meg. A figurájának még kungfuznia is kell és hát a „meleg” kungfu finoman szólva is érdekes.


Összességében azonban a film a 2-3 jól eltalált geg ellenére is csapnivaló, elsősorban az erőltetett és elnagyolt forgatókönyv, valamint a gagyi humor miatt, továbbá nem vált előnyére az „amerikaias” hatás sem. Hongkongnak megvan a saját filmes kultúrája, ha pedig mégis ötlethiányban szenvednek, akkor inkább Kínából kéne ötleteket toborozni, nem pedig az Egyesült Államok leggagyibb tinivígjátékaiból, mert így a végeredmény gyakorlatilag nézhetetlen.