Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Frugal Game (Haan chin ga chuk) (2002)
2007. november 21. szerda, 14:44 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Hongkong |
Frugal Game (Haan chin ga chuk) (2002)
A történet tehát egy valóságsó eseményeit, illetőleg az arra való „felkészülést” mutatja be. Adott egy csonka család, amit anyuka otthagyott, így a már felnőtt lány és a 10 év körüli fiú nevelése az apára hárul, aki azonban nem meri a sarjainak elárulni, hogy munkanélküli. Napjait így egy gyorsétteremben tölti, ahol egyik nap belefut a volt főnöknője, aki annak idején kirúgta. A nő habozás nélkül „munkát” ajánl a férfinak, mégpedig azt, hogy „vegye feleségül” és így komplett családként elindulhatnak a nagy fődíjjal kecsegtető valóságsóban. A műsorban 1 hetet kell kihúznia a két rivális családnak úgy, hogy 400 hongkongi dollár áll rendelkezésükre, amit elkölthetnek és az nyer, akinek a végén több pénze marad. Hőseink dolgát nehezíti, hogy a takarékosság nem az erősségük, viszont egy igazi fukar banda az ellenfelük.
Mint a sztoriból is kitűnik, a „gagyihoz” méltóan ez sem az a film, ami a nézőt túl sok gondolkozásra készteti, a cél egyértelműen az volt, hogy kifigurázzák a hasonló tévéműsorokat. A poénok a hongkongi vígjátékokban megszokott harsány, helyenként igencsak fárasztó gegek, de java részük ötletes és jól sikerült, még azzal együtt is, hogy (főleg a pénzügyi helyzettel kapcsolatos pillanatok) hihetetlenül szélsőségesek. A forgatókönyv viszont nagyon elnagyolt, érezhető ugyan, hogy mik voltak a készítők szándékai a karakterekkel, de egyáltalán nem átélhető a közöttük levő kapcsolat, elsősorban a „romantikusnak” szánt szál a só rendezője és a család felnőtt lánya között. A figurák természetesen kisarkítottak, a rendezőt semmi más nem érdekli, csak az, hogy átkerülhessen a tévésorozatokhoz és wuxiákat készíthessen, a főszereplő család tagjai sem teljesen száz százalékosak, míg a rivális családban egyetlen kidolgozott karakter sincs, mindenki egyszerűen csak fukar.
Akárcsak a többi hasonló filmben, a színészi játék finoman szólva sem túl színvonalas. A két popsztár, Miriam Yeung és Eason Chan párosa néhány évvel később a Hooked on You-ban egész jól működött, itt azonban kiütközik, hogy komikusnak egyikük sem az igazi. Miriam egész addig elfogadhatót nyújt, amíg egy másik szerepet nem kell alakítania. Ott jönne jól a komikusi véna, de annak hiányában rettenetes, amit produkál abban a jelenetben. Igazi, nagynevű színész mindössze kettő van a történetben, egyikük az apát alakító Eric Tsang, aki ebben a lúzer szerepben is jó, ami nem véletlen, hiszen a triádfőnökös szerepei mellett humoristaként és komikusként is népszerű. A másik híresség Ti Lung, aki az iMDB szerint saját magát, véleményem szerint azonban inkább egy korábbi sorozatban alakított szerepét alakítja. Mind a figurája, mind a szövegei jó ötletek, az egyik legszórakoztatóbb karakter a filmben, pedig köze sincs a valóságsóhoz.
A film tehát megbízhatóan hozza a „gagyi” színvonalat. Sajnos a jópofa poénok mellett időnként erőltetett gegek is belekerültek, a sztori is igencsak elnagyolt, azonban mindezek tudatában sem tudom azt mondani a filmre, hogy rossz lenne. A Diva, Ah Hey!-hez hasonlóan azoknak tudnám ajánlani, akik túl tudják tenni magukat a film hibáin, illetőleg a szórakoztató történet mellett a „gagyi” filmek tipikus idétlenségein is tudnak szórakozni.
iMDB
A „hongkongi gagyi” filmek világába tett látogatásunk második szereplője az új évezred elején Hongkongot is elárasztó valóságsókat kifigurázó Frugal Game. A téma már másokat is megihletett, többek között a modern kor társadalmi problémáira igencsak fogékony Pang Ho-Cheung-ot, aki a You Shoot I Shoot című fekete komédiájával állította pellengérre a műfajt, a Frugal Game esetében azonban semmi komoly sugallat nincs a háttérben, igazi „gagyihoz” méltóan csak a másfél órás szórakoztatás volt a készítők célja.
A történet tehát egy valóságsó eseményeit, illetőleg az arra való „felkészülést” mutatja be. Adott egy csonka család, amit anyuka otthagyott, így a már felnőtt lány és a 10 év körüli fiú nevelése az apára hárul, aki azonban nem meri a sarjainak elárulni, hogy munkanélküli. Napjait így egy gyorsétteremben tölti, ahol egyik nap belefut a volt főnöknője, aki annak idején kirúgta. A nő habozás nélkül „munkát” ajánl a férfinak, mégpedig azt, hogy „vegye feleségül” és így komplett családként elindulhatnak a nagy fődíjjal kecsegtető valóságsóban. A műsorban 1 hetet kell kihúznia a két rivális családnak úgy, hogy 400 hongkongi dollár áll rendelkezésükre, amit elkölthetnek és az nyer, akinek a végén több pénze marad. Hőseink dolgát nehezíti, hogy a takarékosság nem az erősségük, viszont egy igazi fukar banda az ellenfelük.
Mint a sztoriból is kitűnik, a „gagyihoz” méltóan ez sem az a film, ami a nézőt túl sok gondolkozásra készteti, a cél egyértelműen az volt, hogy kifigurázzák a hasonló tévéműsorokat. A poénok a hongkongi vígjátékokban megszokott harsány, helyenként igencsak fárasztó gegek, de java részük ötletes és jól sikerült, még azzal együtt is, hogy (főleg a pénzügyi helyzettel kapcsolatos pillanatok) hihetetlenül szélsőségesek. A forgatókönyv viszont nagyon elnagyolt, érezhető ugyan, hogy mik voltak a készítők szándékai a karakterekkel, de egyáltalán nem átélhető a közöttük levő kapcsolat, elsősorban a „romantikusnak” szánt szál a só rendezője és a család felnőtt lánya között. A figurák természetesen kisarkítottak, a rendezőt semmi más nem érdekli, csak az, hogy átkerülhessen a tévésorozatokhoz és wuxiákat készíthessen, a főszereplő család tagjai sem teljesen száz százalékosak, míg a rivális családban egyetlen kidolgozott karakter sincs, mindenki egyszerűen csak fukar.
Akárcsak a többi hasonló filmben, a színészi játék finoman szólva sem túl színvonalas. A két popsztár, Miriam Yeung és Eason Chan párosa néhány évvel később a Hooked on You-ban egész jól működött, itt azonban kiütközik, hogy komikusnak egyikük sem az igazi. Miriam egész addig elfogadhatót nyújt, amíg egy másik szerepet nem kell alakítania. Ott jönne jól a komikusi véna, de annak hiányában rettenetes, amit produkál abban a jelenetben. Igazi, nagynevű színész mindössze kettő van a történetben, egyikük az apát alakító Eric Tsang, aki ebben a lúzer szerepben is jó, ami nem véletlen, hiszen a triádfőnökös szerepei mellett humoristaként és komikusként is népszerű. A másik híresség Ti Lung, aki az iMDB szerint saját magát, véleményem szerint azonban inkább egy korábbi sorozatban alakított szerepét alakítja. Mind a figurája, mind a szövegei jó ötletek, az egyik legszórakoztatóbb karakter a filmben, pedig köze sincs a valóságsóhoz.
A film tehát megbízhatóan hozza a „gagyi” színvonalat. Sajnos a jópofa poénok mellett időnként erőltetett gegek is belekerültek, a sztori is igencsak elnagyolt, azonban mindezek tudatában sem tudom azt mondani a filmre, hogy rossz lenne. A Diva, Ah Hey!-hez hasonlóan azoknak tudnám ajánlani, akik túl tudják tenni magukat a film hibáin, illetőleg a szórakoztató történet mellett a „gagyi” filmek tipikus idétlenségein is tudnak szórakozni.
