Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
b420 (2005)
2007. november 19. hétfő, 21:54 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
Igaz, a főszereplők és a rendező is Hongkongból érkezett, de apróságokon ne akadjunk fenn. A címet némi angol szleng segítségével hamar meg lehet fejteni (Before twenty) és abszolút találó a filmmel kapcsolatban. A történet három fiatal körül bonyolódik, akik teljesen különböző személyiséggel bírnak, gyökeresen ellentétes dolgokat vallanak az élettel és a boldogsággal kapcsolatban, továbbá a múltjuk fel nem dolgozott tragédiákat is tartalmaz. Willy egy egykori motorversenyző, aki annak idején híres volt arról, hogy semmitől sem fél, de mára egy emberi roncs lett belőle, aki máról-holnapra él és leginkább csak otthon tesped. Simonról az a pletyka terjeng, hogy „meleg” és sehogy sem tudja magáról lemosni ezt a jelzőt, holott minden vágya az, hogy a harmadik főszereplővel, a vagány és csinos lánnyal, a múltban szintén nehéz időket átélt Koey-vel közelebbi kapcsolatba kerülhessen. De vajon képesek-e megtalálni saját boldogságukat?
A filmet az elsőfilmes Matthew Tang rendezte, akit a HKFA-n jelöltek is az év legjobb újonc rendezője címre, maga a film pedig a Fukuoka Filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat. Ahogy mondani szokták, nem véletlenül. Első ránézésre ugyan úgy tűnhet, hogy a film semmi extra, azonban a remekül kidolgozott karaktereknek köszönhetően egyrészt egy sajátos, jól eltalált hangulat jellemzi a filmet, ami csak a végén törik meg, szándékoltan. A rendező ügyesen és átélhetően szemlélteti a főszereplők lelkivilágát és érzéseit, valamint azt, ahogyan próbálnak lazák és természetesek lenni, a külvilág felé azt mutatván, hogy minden rendben van velük. Mellékesen pedig azt is érezteti, hogy mi lett volna Koey sorsa, ha nem történik meg évekkel ezelőtt a családi tragédia.
Technikailag is okosan építették fel a filmet. A nyitó és a záróképsorok gyakorlatilag megegyeznek, csak míg az elején nem ért belőlük semmit sem a néző, a végére mindennek nagyon is jelentősége lesz. Szintén érdekes a cselekményben fontos szerepet játszó internetes chatelés bemutatása is, amit szerencsére nem a klisés módon (a chatelő ül egy gép előtt és nagybetűkkel kiírják, hogy mit gépel) ábrázolnak, hanem furcsa, álomszerű képekkel próbálják szemléltetni, hogy hogyan éli meg a chatelő ezt a világot.
A történet végére felgyorsulnak az események és a kezdetben játékosnak tűnő végkifejlet szinte minden átmenet nélkül fordul drámaira. Persze ennek is jelentősége van, a rendező ezzel is érzékeltetni kívánja, hogy mennyire nem urai a saját sorsuknak a szereplői. Mindenesetre igen meghökkentő a dolog és abszolút nem következik a korábbiakból.
A szereplőket is jó érzékkel válogatták össze. Koey szerepében az ex-Cookies lány, Miki Yeung eddigi legkomolyabb szerepében remekül helytáll, a folyamatosan kínos pillanatokba kerülő kisfiús, félénk és határozatlan Sam-et Ben Hung alakítja, szintén jól, míg a legismertebb név hármójuk közül a Willy szerepébe bújt Sam Lee, aki szintén átélhetően hozza a mindenből kiábrándult, gyakorlatilag csak vegetáló karaktert, nyoma sincs a játékában a korábbi filmjeire jellemző bohóckodásoknak, ezúttal a Made in Hongkong-ban is bemutatott érett játékából ad egy kis bemutatót.
A film tehát összességében egy kellemesen sikerült, kis túlzással „japánosnak” is mondható dráma, aminek az első kétharmadában a helyi fiatalok életével és ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos, keserédes jeleneteket láthatunk, majd a vége némi csavarral és műfajváltással válik drámaivá. Jó kis film, érdemes rászánni azt a másfél órát.
| Ismertetők - Hongkong |
iMDB
A japán fiatalok életéről és problémáiról számtalan filmet forgattak már, de néha-néha kijöttek hasonló témájú filmek Hongkongban (Summer Breeze of Love) és Tajvanon is (Eternal Summer, Blue Gate Crossing). Tulajdonképpen pont ideje volt, hogy Macau tinédzserei is sorra kerüljenek, ráadásul egy nem is akármilyen alkotásban.
Igaz, a főszereplők és a rendező is Hongkongból érkezett, de apróságokon ne akadjunk fenn. A címet némi angol szleng segítségével hamar meg lehet fejteni (Before twenty) és abszolút találó a filmmel kapcsolatban. A történet három fiatal körül bonyolódik, akik teljesen különböző személyiséggel bírnak, gyökeresen ellentétes dolgokat vallanak az élettel és a boldogsággal kapcsolatban, továbbá a múltjuk fel nem dolgozott tragédiákat is tartalmaz. Willy egy egykori motorversenyző, aki annak idején híres volt arról, hogy semmitől sem fél, de mára egy emberi roncs lett belőle, aki máról-holnapra él és leginkább csak otthon tesped. Simonról az a pletyka terjeng, hogy „meleg” és sehogy sem tudja magáról lemosni ezt a jelzőt, holott minden vágya az, hogy a harmadik főszereplővel, a vagány és csinos lánnyal, a múltban szintén nehéz időket átélt Koey-vel közelebbi kapcsolatba kerülhessen. De vajon képesek-e megtalálni saját boldogságukat?
A filmet az elsőfilmes Matthew Tang rendezte, akit a HKFA-n jelöltek is az év legjobb újonc rendezője címre, maga a film pedig a Fukuoka Filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat. Ahogy mondani szokták, nem véletlenül. Első ránézésre ugyan úgy tűnhet, hogy a film semmi extra, azonban a remekül kidolgozott karaktereknek köszönhetően egyrészt egy sajátos, jól eltalált hangulat jellemzi a filmet, ami csak a végén törik meg, szándékoltan. A rendező ügyesen és átélhetően szemlélteti a főszereplők lelkivilágát és érzéseit, valamint azt, ahogyan próbálnak lazák és természetesek lenni, a külvilág felé azt mutatván, hogy minden rendben van velük. Mellékesen pedig azt is érezteti, hogy mi lett volna Koey sorsa, ha nem történik meg évekkel ezelőtt a családi tragédia.
Technikailag is okosan építették fel a filmet. A nyitó és a záróképsorok gyakorlatilag megegyeznek, csak míg az elején nem ért belőlük semmit sem a néző, a végére mindennek nagyon is jelentősége lesz. Szintén érdekes a cselekményben fontos szerepet játszó internetes chatelés bemutatása is, amit szerencsére nem a klisés módon (a chatelő ül egy gép előtt és nagybetűkkel kiírják, hogy mit gépel) ábrázolnak, hanem furcsa, álomszerű képekkel próbálják szemléltetni, hogy hogyan éli meg a chatelő ezt a világot.
A történet végére felgyorsulnak az események és a kezdetben játékosnak tűnő végkifejlet szinte minden átmenet nélkül fordul drámaira. Persze ennek is jelentősége van, a rendező ezzel is érzékeltetni kívánja, hogy mennyire nem urai a saját sorsuknak a szereplői. Mindenesetre igen meghökkentő a dolog és abszolút nem következik a korábbiakból.
A szereplőket is jó érzékkel válogatták össze. Koey szerepében az ex-Cookies lány, Miki Yeung eddigi legkomolyabb szerepében remekül helytáll, a folyamatosan kínos pillanatokba kerülő kisfiús, félénk és határozatlan Sam-et Ben Hung alakítja, szintén jól, míg a legismertebb név hármójuk közül a Willy szerepébe bújt Sam Lee, aki szintén átélhetően hozza a mindenből kiábrándult, gyakorlatilag csak vegetáló karaktert, nyoma sincs a játékában a korábbi filmjeire jellemző bohóckodásoknak, ezúttal a Made in Hongkong-ban is bemutatott érett játékából ad egy kis bemutatót.
A film tehát összességében egy kellemesen sikerült, kis túlzással „japánosnak” is mondható dráma, aminek az első kétharmadában a helyi fiatalok életével és ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos, keserédes jeleneteket láthatunk, majd a vége némi csavarral és műfajváltással válik drámaivá. Jó kis film, érdemes rászánni azt a másfél órát.
