iMDB

Igaz, a főszereplők és a rendező is Hongkongból érkezett, de apróságokon ne akadjunk fenn. A címet némi angol szleng segítségével hamar meg lehet fejteni (Before twenty) és abszolút találó a filmmel kapcsolatban. A történet három fiatal körül bonyolódik, akik teljesen különböző személyiséggel bírnak, gyökeresen ellentétes dolgokat vallanak az élettel és a boldogsággal kapcsolatban, továbbá a múltjuk fel nem dolgozott tragédiákat is tartalmaz. Willy egy egykori motorversenyző, aki annak idején híres volt arról, hogy semmitől sem fél, de mára egy emberi roncs lett belőle, aki máról-holnapra él és leginkább csak otthon tesped. Simonról az a pletyka terjeng, hogy „meleg” és sehogy sem tudja magáról lemosni ezt a jelzőt, holott minden vágya az, hogy a harmadik főszereplővel, a vagány és csinos lánnyal, a múltban szintén nehéz időket átélt Koey-vel közelebbi kapcsolatba kerülhessen. De vajon képesek-e megtalálni saját boldogságukat?


A filmet az elsőfilmes Matthew Tang rendezte, akit a HKFA-n jelöltek is az év legjobb újonc rendezője címre, maga a film pedig a Fukuoka Filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat. Ahogy mondani szokták, nem véletlenül. Első ránézésre ugyan úgy tűnhet, hogy a film semmi extra, azonban a remekül kidolgozott karaktereknek köszönhetően egyrészt egy sajátos, jól eltalált hangulat jellemzi a filmet, ami csak a végén törik meg, szándékoltan. A rendező ügyesen és átélhetően szemlélteti a főszereplők lelkivilágát és érzéseit, valamint azt, ahogyan próbálnak lazák és természetesek lenni, a külvilág felé azt mutatván, hogy minden rendben van velük. Mellékesen pedig azt is érezteti, hogy mi lett volna Koey sorsa, ha nem történik meg évekkel ezelőtt a családi tragédia.


Technikailag is okosan építették fel a filmet. A nyitó és a záróképsorok gyakorlatilag megegyeznek, csak míg az elején nem ért belőlük semmit sem a néző, a végére mindennek nagyon is jelentősége lesz. Szintén érdekes a cselekményben fontos szerepet játszó internetes chatelés bemutatása is, amit szerencsére nem a klisés módon (a chatelő ül egy gép előtt és nagybetűkkel kiírják, hogy mit gépel) ábrázolnak, hanem furcsa, álomszerű képekkel próbálják szemléltetni, hogy hogyan éli meg a chatelő ezt a világot.


A történet végére felgyorsulnak az események és a kezdetben játékosnak tűnő végkifejlet szinte minden átmenet nélkül fordul drámaira. Persze ennek is jelentősége van, a rendező ezzel is érzékeltetni kívánja, hogy mennyire nem urai a saját sorsuknak a szereplői. Mindenesetre igen meghökkentő a dolog és abszolút nem következik a korábbiakból.


A szereplőket is jó érzékkel válogatták össze. Koey szerepében az ex-Cookies lány, Miki Yeung eddigi legkomolyabb szerepében remekül helytáll, a folyamatosan kínos pillanatokba kerülő kisfiús, félénk és határozatlan Sam-et Ben Hung alakítja, szintén jól, míg a legismertebb név hármójuk közül a Willy szerepébe bújt Sam Lee, aki szintén átélhetően hozza a mindenből kiábrándult, gyakorlatilag csak vegetáló karaktert, nyoma sincs a játékában a korábbi filmjeire jellemző bohóckodásoknak, ezúttal a Made in Hongkong-ban is bemutatott érett játékából ad egy kis bemutatót.


A film tehát összességében egy kellemesen sikerült, kis túlzással „japánosnak” is mondható dráma, aminek az első kétharmadában a helyi fiatalok életével és ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos, keserédes jeleneteket láthatunk, majd a vége némi csavarral és műfajváltással válik drámaivá. Jó kis film, érdemes rászánni azt a másfél órát.