belépés∆

Beast Cops (1998)

Beast Cops (1998)

Beast Cops (1998)

iMDB

Az általában meglehetősen középszerű filmeket forgató Gordon Chan eddigi talán legnagyobb sikere az 1998-ban forgatott Beast Cops volt, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy ez a rejtélyek filmje. Egy zsarus thriller esetében ez nem is volna meglepő, azonban ez esetben nem a sztori rejtélyes, hanem az, hogy vajon miért is lett ez 1998 legsikeresebb hongkongi filmje.

Beast Cops (1998)

A Beast Cops ugyanis a HKFA-n nem kevesebb, mint 5 díjat zsebelt be különféle kategóriákban és még további 3 jelölést kapott (ezekről majd később), a hongkongi filmkritikusok nemes egyszerűséggel az év filmjének választották, míg a Fant-Asia fesztiválon egész Ázsiát figyelembe véve az év második legjobb filmje lett. Meglehet, hogy talán ezek miatt is túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de érzésem szerint a készítőknek nem sikerült kihozni teljes mértékben a történetben rejlő potenciált.

Beast Cops (1998)

A beszédes angol címhez méltóan a film három rendőr kalandjait mutatja be, akik közül ketten már régóta Hongkong legzűrösebb negyedében teljesítik a szolgálatukat és a környezetnek is köszönhetően nem igazán lógnak ki a zűrös alakok hosszú sorából. A munkahelyükre ritkán járnak be (leginkább fizetéskor), viszont ismerik a helyi nagykutyákat és tudják, hogy nem igazán célszerű zavarni a köreiket, mert csúnyán megjárhatják. Egy napon aztán új főnököt kapnak a keménykötésű, nem csak kínai felmenőkkel rendelkező egykori SDU csapattag, Tung személyében, aki naiv kötelességtudattal lát neki a munkájához, ám hamarosan ő is nyakig merül a környezet mocskába. De vajon van-e mindebből kiút?

Beast Cops (1998)

A sztori alapvetően jó és érdekes, ám a rendezők az akció és thriller elemek helyett, illetve ezek rovására kicsit túlzottan is előtérbe tolták a drámai részeket. Hőseink a kelleténél többet moralizálnak és szövegelnek, továbbá igencsak hosszasan időzik el a történet a nőügyeikkel, ezzel megtörve a film lendületét és feleslegesen megnövelik a játékidőt, ami a véleményem szerint optimális másfél óra helyett így majdnem két órára növekedett. Akciójelenetek is akadnak benne azért, érdekes módon azonban nem különböznek túlzottan a néhány évvel korábbi Young & Dangerous-ben látható csetepatéktól, a résztvevők itt sem használnak tűzfegyvereket (illetve csak dramaturgiailag indokolt helyzetben), inkább csak a „szablyákkal” (vagy mik azok) csépelik egymást.

Beast Cops (1998)

Mint fentebb említettem, a készítők nem igazán használták ki mindazt a potenciált, ami benne rejlett lehetőségként a történetben. Az ex-SDU tiszt szerepére a már több Gordon Chan filmben is hasonló figurákat alakító Michael Wong-ot (elsődlegesen a New Option filmekre gondolok itt) szerződtették, akinek a gyengécske színészi képességeit lazán ellensúlyozhatták volna egyfajta „terminátoros” karakterként ábrázolva. Erre tettek is kísérletet egyetlen jelenet erejéig, amikor is megérkezik a „terepre” egy óriás Hummer terepjáróval, ám hamarosan kiderül, hogy főhősünk valójában egy madárlelkű hősszerelmes... A prímet így aztán elsősorban a lezüllött, rutinos zsarut alakító Anthony Wong viszi, aki sikeresen érzékelteti, hogy valójában eredetileg ő is egy jóravaló valaki volt, csak mára „elrontotta” a világ, amiben mozogni kénytelen, így aztán drogozik, iszik, szerencsejátékozik, kurvázik, de néha azért nyomozgat is. Elsősorban azután, hogy a környéken regnáló triádok berkein belül nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az neki tetszik.

Beast Cops (1998)

A két Wong mellett érdemes megemlíteni még a harmadik rendőrt alakító Sam Lee-t, aki a munka helyett inkább csak a csajozással foglalkozó fiatal tisztet játsza, Roy Cheung szokás szerint a rosszfiú, azaz a triádfőnök szerepében látható (nagy kár, hogy csak kis szerepe van), míg Patrick Tam is meggyőző a triádfőnök helyére törő fiatal szerepében.

Beast Cops (1998)

Mint a fentiekből is kitűnik, a film alapkoncepciójával nincs gond, leszámítva azt, hogy nem eléggé akciódús. Remek a színészi játék Anthony Wong a HKFA legjobb színész díja mellett még két másik hasonló díjat is kapott érte, de Patrick Tam-et és az egyik prostituáltat alakító Stephanie Che-t is jelölték az alakítása elismeréseként, Michael Wong esetében pedig megjegyezhető, hogy ezúttal nem annyira béna, mint általában), a képi világ is átélhetővé teszi azt, hogy milyen kilátástalan és szürke az élet a történet színhelyéül szolgáló városrészben. Hiába azonban a legjobb rendező díj, a sok drámai rész és moralizálás miatt nem igazán pörgős tempójú film a fentiek ellenére is unalmassá válik egy idő után. Ha 20-25 perccel rövidebb lenne és több akciót tartalmazna, akkor egy igazi nagy klasszikus lett volna belőle, így azonban egy igencsak túlértékelt, közepes zsarus thriller/dráma. Aki él-hal az ilyen filmekért, az azért jól fog rajta szórakozni, de sem Johnnie To, sem Andrew Lau zsarus filmjeinek színvonalát nem éri el.

Hozzászólások   

#1 Guest 2007-11-21 14:55
Anthony Wong itt kicsit Jo Shishidora hasonlít, nem? :-)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

A halál jele - Memories of Murder (2003)

A halál jele - Memories of Murder (2003)

   Egy sorozatgyilkos utáni nyomozásról szóló thrillerből nagyon sok készült, kiforrott módszerek vannak rá, hogy hogyan lehet olyan filmet készíteni, amik az ilyen thrillerek tipikus elemeit kötelességből és rutinból hozzák, a néző azt kapja, amit...

Born to Fight (Kerd ma lui) (2004)

Born to Fight (Kerd ma lui) (2004)

  A két Tony Jaa-film közötti űr feltöltésére lezavart thaiföldi akciófilm, a Born to Fight állítólag egy 1978-as film remake-je. A 2004-es változat producerei között megtalálhatjuk az Ong-bak és a Tom yum goong (itthon: TYG: A...

Sky of love (Oi duen liu sin) (2003)

Sky of love (Oi duen liu sin) (2003)

Sky of love (Oi duen liu sin) (2003) iMDB  

Burst City (Bakuretsu Toshi) (1982)

Burst City (Bakuretsu Toshi) (1982)

IMDb Rendezte: Sogo IshiiHelyzetkép egy káoszba fulladt jövőbeli városról, melyben az utcán koncertet hallgató, őrjöngő anarchista punk bandák állandó harcot folytatnak a militaristákkal, az öltönyben feszítő yakuzákkal, és természetesen az államhatalmi szervekkel.