Beast Cops (1998)
A Beast Cops ugyanis a HKFA-n nem kevesebb, mint 5 díjat zsebelt be különféle kategóriákban és még további 3 jelölést kapott (ezekről majd később), a hongkongi filmkritikusok nemes egyszerűséggel az év filmjének választották, míg a Fant-Asia fesztiválon egész Ázsiát figyelembe véve az év második legjobb filmje lett. Meglehet, hogy talán ezek miatt is túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de érzésem szerint a készítőknek nem sikerült kihozni teljes mértékben a történetben rejlő potenciált.
A beszédes angol címhez méltóan a film három rendőr kalandjait mutatja be, akik közül ketten már régóta Hongkong legzűrösebb negyedében teljesítik a szolgálatukat és a környezetnek is köszönhetően nem igazán lógnak ki a zűrös alakok hosszú sorából. A munkahelyükre ritkán járnak be (leginkább fizetéskor), viszont ismerik a helyi nagykutyákat és tudják, hogy nem igazán célszerű zavarni a köreiket, mert csúnyán megjárhatják. Egy napon aztán új főnököt kapnak a keménykötésű, nem csak kínai felmenőkkel rendelkező egykori SDU csapattag, Tung személyében, aki naiv kötelességtudattal lát neki a munkájához, ám hamarosan ő is nyakig merül a környezet mocskába. De vajon van-e mindebből kiút?
A sztori alapvetően jó és érdekes, ám a rendezők az akció és thriller elemek helyett, illetve ezek rovására kicsit túlzottan is előtérbe tolták a drámai részeket. Hőseink a kelleténél többet moralizálnak és szövegelnek, továbbá igencsak hosszasan időzik el a történet a nőügyeikkel, ezzel megtörve a film lendületét és feleslegesen megnövelik a játékidőt, ami a véleményem szerint optimális másfél óra helyett így majdnem két órára növekedett. Akciójelenetek is akadnak benne azért, érdekes módon azonban nem különböznek túlzottan a néhány évvel korábbi Young & Dangerous-ben látható csetepatéktól, a résztvevők itt sem használnak tűzfegyvereket (illetve csak dramaturgiailag indokolt helyzetben), inkább csak a „szablyákkal” (vagy mik azok) csépelik egymást.
A két Wong mellett érdemes megemlíteni még a harmadik rendőrt alakító Sam Lee-t, aki a munka helyett inkább csak a csajozással foglalkozó fiatal tisztet játsza, Roy Cheung szokás szerint a rosszfiú, azaz a triádfőnök szerepében látható (nagy kár, hogy csak kis szerepe van), míg Patrick Tam is meggyőző a triádfőnök helyére törő fiatal szerepében.
Mint a fentiekből is kitűnik, a film alapkoncepciójával nincs gond, leszámítva azt, hogy nem eléggé akciódús. Remek a színészi játék Anthony Wong a HKFA legjobb színész díja mellett még két másik hasonló díjat is kapott érte, de Patrick Tam-et és az egyik prostituáltat alakító Stephanie Che-t is jelölték az alakítása elismeréseként, Michael Wong esetében pedig megjegyezhető, hogy ezúttal nem annyira béna, mint általában), a képi világ is átélhetővé teszi azt, hogy milyen kilátástalan és szürke az élet a történet színhelyéül szolgáló városrészben. Hiába azonban a legjobb rendező díj, a sok drámai rész és moralizálás miatt nem igazán pörgős tempójú film a fentiek ellenére is unalmassá válik egy idő után. Ha 20-25 perccel rövidebb lenne és több akciót tartalmazna, akkor egy igazi nagy klasszikus lett volna belőle, így azonban egy igencsak túlértékelt, közepes zsarus thriller/dráma. Aki él-hal az ilyen filmekért, az azért jól fog rajta szórakozni, de sem Johnnie To, sem Andrew Lau zsarus filmjeinek színvonalát nem éri el.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.