Ázsiafilm

A történet egy Shaw Brothers klasszikus, mégpedig a Chang Cheh által rendezett Disciples of Shaolin felújítása. Ennek megfelelően jópár eleme idejétmúltnak számított a készítésének idején, hiszen a hatalmas sérüléseket lábon „átvészelő” hősök virágkora jó 20-25 évvel korábban volt. A történet főhőse a címben is szereplő szegény sorsú fiatal, aki szülőfalujából a történet helyszínéül szolgáló városba érkezik szerencsét próbálni. Apja egykori barátjához igyekszik, aki egy textilekkel foglalkozó özvegyasszonyt szolgál, akinek az „üzemét” a helyi nagyemberek igyekeznek elorozni. A segíteni akaró ifjú jószándékú próbálkozásai azonban hatalmas galibákat okoznak.


Akárcsak a nagyon sokmindent túlélő hősök, úgy a dramaturgiailag kidolgozatlan fordulatok is ekkoriban már idejétmúltnak számítottak, így az egész film furcsán kétarcú lett. Az akciójelenetek ugyanis a kor wuxiáinak színvonalát hozzák, azaz a sűrű vágások segítségével igyekeztek felpörgetni őket, a látványt pedig a huzaltechnika intenzív használatával fokozták, folyamatos kungfu jeleneteket alig láthatunk. Ez persze nem baj, a végeredmény így is élvezhető és például a szintén ekkoriban készült Butterfly and Sword hasonló jeleneteit jócskán felülmúlja (maximum a tradícionális kungfu filmek kedvelői fognak sopánkodni). A sztori azonban talán túlzottan is egyszerű, a fordulatok kiszámíthatóak, a drámai jelenetek pedig (véleményem szerint legalábbis) kifejezetten bénák. A főszereplő fiú élete az adott helyzettől függően éppen vagy euforikus, vagy mélységesen depresszív, a kettő közötti átmenet nincs.


Ez ugyan zavaró, ám mivel elsősorban akciófilmről beszélünk, így annyira nem ront a film élvezhetőségén. A történet sava-borsát adó kungfujelenetek kidolgozásáról már volt szó, a film egészééről azonban még nem. A kinematográfia akár csak To későbbi filmjeiben, már ezúttal is szép, a díszletek és a ruhák pedig talán túlzottan is színesek, a szereplők pedig néha viaszbábuknak tűnnek a sok smink miatt, persze lehet, hogy mindez a „remastering” eljárás következménye.


A színészek között több igen nagy név is megtalálható. A címszereplőt az ekkoriban jópár másik akciófilmben is nagy szerepet kapó popsztár, Aaron Kwok játszotta. Bálványhoz méltóan minden pillanatban tökéletesen néz ki és még a bunyókban sem vall szégyent, az pedig, hogy a drámai részekben hiteltelen, az valószínűleg nem csak az ő, hanem a forgatókönyv hibája is. A női szereplők közül az özvegyet játszó Maggie Cheung a tőle megszokott eleganciát sugározza ezúttal is, Wu Chien-lien a címszereplő „szíve választottjaként” azonban nem annyira meggyőző. Az egész filmet azonban elsősorban a hongkongi film egyik nagy legendája, számtalan régi Shaw Brothers film sztárja, azaz Ti Lung viszi a hátán, aki a film szinte minden pillanatában zseniális.


Zárszóként még annyit, hogy ha ez a film 20 évvel korábban születik, akkor bizonyára egy hatalmas klasszikus vált volna belőle, azonban 1993-ban az elavult történetvezetés és a béna dramaturgia miatt már nem emelkedett ki a kor többi hasonló filmje közül. Elsősorban Ti Lung miatt érdemes megnézni, valamint azok számára lehet még érdekes, akik Johnnie To korai munkásságára is kíváncsiak.