Ázsiafilm

Úgy indul az egész, hogy 2-3 percben összefoglalják az első rész tartalmát, majd a fent említett összekötő részt egy narrátor segítségével hozzácsapják. Ez nagyjából valami olyasmi, hogy a Wutung istenség alakot váltott és egy földi halandóval esett szerelembe, akit azonban máglyára vetnek, a lelkét pedig egy újszülött lány „örökli meg”. Az istenség haragját a falusiak úgy próbálják kiengesztelni, hogy minden évben egy szűz lányt feláldoznak neki és természetesen úgy alakul, hogy a lelket „örökölt” lány is erre a sorsra jut. Apró gond, hogy közben szerelembe esik egy férfival, ebből pedig le lehet szűrni a parázs végkifejletet, azaz a fiataloknak meg kell küzdeniük az istenséggel.


Annak ellenére, hogy az iMDB-s kommentelők egy része szerint a folytatás felülmúlja az eredeti filmet, az összkép pocsék (fura ízlésük lehet a véleményíróknak). A filmet (ha minden igaz) kézikamerával rögzítették, amitől úgy néz ki, mintha amatőrfilm lenne, de ez még csak a kisebbik baj. Az eredeti film hangulata és poénjai teljesen hiányoznak, ezek helyett borzasztó rossz zenei alapokkal próbálnak operálni (főleg a sűrűn felhangzó szaxofonos melódia irritáló), a gyakorlatilag nem létező történetet pedig hosszas, dögunalmas szexjelenetekkel próbálták megtölteni (annyi előnyük van, hogy simán át lehet ugrani őket, így hamar a film végére ér a néző, kevesebb ideig tart a szenvedés). Egyedül a kinematográfus igyekezett megdolgozni a pénzéért, sikerült 1-2 jól beállított jelenetet összehoznia (elsősorban azt, ahol felajánlják az aktuális szüzet az istenségnek, de az se rossz, ahol a főszereplő lány először találkozik a szerelmével).


Szintén ultragagyi a kosztümök megvalósítása is. Ugyan igyekeztek színes ruhákba bújtatni a szereplőket és úgy beállítani a látványt, hogy ne lehessen kitalálni, milyen korban is játszódik a történet (gyakorlatilag olyan, mintha egy fantasy filmet néznénk), a démonok megvalósítása azonban kritikán aluli lett. A tébolyult istenség egy röhejes fehér parókában pompázik, a feje is totál fehérre van kikenve, arról nem is beszélve, hogy egy rém idétlen farokkal is ellátták, aminek a történet szempontjából „fontos” szerepe is van. A legrosszabb az egészben, hogy Anthony Wong játsza, botrányosan rosszul (gyakorlatilag végig csak hörög, illetőleg sápítozik). Persze ez a szereplők mindegyikére igaz, egyedül a törpe szerzetes figurája ötletes, a többi egy katasztrófa.


Ha mindez még nem elég ahhoz, hogy elriassza az olvasót a filmtől, még érdemes megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy a történet nagyon vékonyka, sikerült benne jókora hézagokat hagyni. A lány szerelmét eleinte úgy ábrázolják, mintha értelmi fogyatékos lenne, ám nem derül ki, hogy miért, ahogyan az sem, hogy hogyan lett női démonpárja Wutung-nak (az első részben semmi ilyesmire nem volt utalás). Az általában kinematográfusként dolgozó rendező, Peter Ngor egyáltalán nem tudott felnőni a feladathoz, az elkészült film minden tekintetben gyatra, úgyhogy megtekintése nem ajánlott.