A történet egy arab milliárdos körül bonyolódik, aki óriási pénzösszeggel akarja támogatni a világ legjobb androidját „előállító” céget, ám az általa egyszer már elutasított ördögi japán Sakamoto piszkos eszközökhöz folyamodik, hogy megszerezze a milliárdos támogatását. Saját magából is androidot „készít” és gyakorlatilag legyőzhetetlenné válik, ám Dr. Sara felajánlja az ő és robotjai (köztük a nemrég meghalt rendőrnő android klónjának) segítségét, hogy megállítsák Sakamoto-t.


Viszonylag hamar kiderül, hogy a készítők jópár ötletet „kölcsönöztek” a néhány évvel korábbi amerikai kasszasikerekből, azaz a Robotzsaruból és a Terminatorból, gyakorlatilag a történet „sci-fi” része egy az egyben ugyanaz, mint azokban a filmekben. Amivel megbolondították az egészet, az a pornográfia beillesztése a sztoriba. Így aztán a robottá vált Sakamoto az emberi memóriájának köszönhetően prostituáltakat erőszakol meg, míg Dr. Sara robotjai között van egy olyan is, amelyik meg akarja tapasztalni, hogy mit is neveznek az emberek szeretkezésnek. Némi moralizálás is belekerült a történetbe (vajon a robot valóban ugyanaz a személy-e, mint akinek áttöltötték bele a memóriáját), ám mindez nem vészes és nem zavaró, hiszen nem ezen van a hangsúly.


Akárcsak Danny Lee Untold Story-jában, a rendőrök itt is eléggé idiótákként vannak bemutatva, ráadásul még szexéhesek is (pl. az egyik robotot prostituáltnak álcázva próbálják lebuktatni Sakamoto-t, de végül közülük kerül ki kuncsaft). A meztelenség és a pornográfia mellett nem maradhattak ki a véres bunyók és lövöldözések sem, sőt, egy ember halálra gázolásának is tanúi lehetünk. Mindemellett ötletes, bár helyenként kissé talán ízléstelen (és emiatt abszolút a filmbe illő) poénok is színesítik a történetet.


A színészek közül a Sakamoto féle robotot alakító egykori kickboxvilágbajnokot, Billy Chow-t érdemes megemlíteni, aki minden felesleges sallang nélkül játsza a kérlelhetetlenül gonosz figurát, a mára színészből tévés személyiséggé vált David Wu pedig a barátnőjéből lett robottal mit kezdeni nem tudó rendőrt. A film azonban természetesen nem miattuk vált kultikussá, hanem a magukból igencsak sokat mutató három főszereplőnő miatt. A japán Aoyama Chikako a csábító tekintet mellett egy kevés eleganciát is bele tudott vinni a szerepébe, Amy Yip a szexet megtapasztalni kívánó és ezért bármire hajlandó robot szerepében hozta azt, amit mindenki látni akart tőle, míg (az iMDB szerint) csak ebben a filmben szereplő Hiu-Dan Hui is megmutatta magát Dr. Sara szerepében.


A Robotrix tehát nem véletlenül vált az évek során kultfilmmé a category III filmek rajongói között. Ugyan látszik rajta az alacsony költségvetés és a számítógépes trükkök is inkább röhejesek, mint látványosak benne, de a besorolás összes jellegzetessége pont a megfelelő arányban vegyítve található meg benne, így aki szereti ezeket a jellegzetesen elborult hongkongi filmeket, annak mindenképpen a gyűjteményében van a helye.