Cop on a Mission (Ji fat faan fat) (2001)
Készült: 2007. október 23. kedd, 20:59 | | 
| 
| Cop on a Mission (Ji fat faan fat) (2001)
A történet kiindulópontját valószínűleg mindenki kívülről fújja anélkül, hogy látta volna a filmet. A főszereplő Mike, egy fiatal rendőr, akit egy tűzharc után pihenőre küldenek, mert a gyanú szerint indokolatlanul használta a fegyverét. Nem sokkal később a felettese megbízza azzal, hogy épüljön be a triádok közé és szerezzen bizonyítékokat Brother Tin, a triádfőnök ellen. Mike nagyon hamar halad felfelé a triádszervezet hierarchiájában és egy idő után egyre kevéssé érzi magáénak a felettesétől kapott küldetést. De vajon át lehet-e állni gond nélkül a „másik oldalra”?
Ez utóbbi kérdést rögtön a film elején, a nyitójelenetben megválaszolják, így a néző túl nagy izgalmakra nem számíthat, ám nem is a feszültségkeltés volt a rendező szándéka, hanem annak bemutatása, hogy hogyan válik a főszereplő azzá, amivé és hogyan jut el a nyitójelenetig. A filmnek ez a része egész jól össze van rakva, kis túlzással még akár hihetőnek is lehetne mondani, persze ebben nem kis szerepe van a rendezőnél jóval profibb színészi gárdának is, továbbá az alacsony költségvetést a nagyszerű kinematográfiai munkával próbálták „leplezni”.
A takarékosság jegyében akciójelenet sincs túl sok, ám ami végül elkészült, azt igyekeztek „megbecsülni” és a lehetőségekhez képest a leglátványosabban megvalósítani. Már a film elején a rendőr balsorsát hozó tűzharc sem rossz, a csúcspont azonban egyértelműen a macaui kajáldában lezajló lövöldözés. A kevés akciót a fentebb már említett, hihető lélektani részekkel igyekeztek pótolni, valamint az efféle történetektől szokatlan módon egy csipetnyi erotikával fűszerezték az egészet. Ezzel természetesen egyrészt a nézőcsalogatás, másrészt az ekkoriban igazi sztárrá váló Daniel Wu „bemutatása” volt a céljuk a készítőknek (biztos a menedzsere is beleszólt a forgatókönyvbe). Így aztán a férfi nézők Suki Kwan átöltözős jelenetében gyönyörködhetnek, a hölgyek pedig Daniel Wu-t láthatják meztelenül a zuhany alatt.
Persze nem csak emiatt érdemes a színészek játékát megemlíteni. Daniel Wu remekül hozza az eredetileg jóravaló, ám a hatalomtól és a rengeteg pénztől „megszédülő” figurát, aki nem tudja kezelni saját nagyravágyását. Suki Kwan-t sem elsősorban az idomaiért szerződtették, ő is nagyszerűen játsza a triádfőnök feleségét, aki ingadozik a hűség és a feltörekvő exrendőr vonzereje között. A triádfőnök ki más is lehetne, mint Eric Tsang, akit gyakorlatilag az ilyen szerepekre találtak ki és ezúttal is egy, a saját morálja szerint tisztességes embert játszik, azonban ebbe a morálba a gyilkolás lazán belefér. A mellékszereplők közül természetesen elsősorban Lam Suet-et érdemes megemlíteni, aki szokás szerint egy szánalmas idiótát játszik, aki be akar kerülni a triádok közé és a többszöri felbukkanása egyrészt a komikumot, másrészt Mike helyzetének rosszabbodását szolgálja.
Ha önmagában vizsgáljuk a filmet, a végeredmény mindenképpen jónak mondható, átlag feletti krimi. Ha viszont a témát nézzük, már nem ennyire szép a helyzet, ezek a beépített zsarus filmek egyre inkább unalmasak, még azzal együtt is, hogy akárcsak az On the Edge-ben, ezúttal sem egy idealizált, túlzottan is menő főhőst láthatunk. Akinek nincs még elege ezekből a történetekből, annak mindenképpen ajánlom a filmet, mert jól fog rajta szórakozni, aki viszont unja már a beépített zsarukat, az kerülje el minél messzebbre.
iMDB
Az igencsak változó minőségű filmekkel jelentkező Marco Mak harmadik rendezésével kapcsolatban a téma megemlítése már elég ahhoz, hogy megossza a leendő nézőközönséget. A főszereplő ugyanis egy, a triádok kötelékébe beépített zsaru, aki azt a küldetést kapta, hogy letartóztassa a triádfőnököt. A film tehát egy már ezerszer megfilmesített történet, ám annyit mindenképpen a javára lehet írni, hogy talán a rendező legjobbja.
A történet kiindulópontját valószínűleg mindenki kívülről fújja anélkül, hogy látta volna a filmet. A főszereplő Mike, egy fiatal rendőr, akit egy tűzharc után pihenőre küldenek, mert a gyanú szerint indokolatlanul használta a fegyverét. Nem sokkal később a felettese megbízza azzal, hogy épüljön be a triádok közé és szerezzen bizonyítékokat Brother Tin, a triádfőnök ellen. Mike nagyon hamar halad felfelé a triádszervezet hierarchiájában és egy idő után egyre kevéssé érzi magáénak a felettesétől kapott küldetést. De vajon át lehet-e állni gond nélkül a „másik oldalra”?
Ez utóbbi kérdést rögtön a film elején, a nyitójelenetben megválaszolják, így a néző túl nagy izgalmakra nem számíthat, ám nem is a feszültségkeltés volt a rendező szándéka, hanem annak bemutatása, hogy hogyan válik a főszereplő azzá, amivé és hogyan jut el a nyitójelenetig. A filmnek ez a része egész jól össze van rakva, kis túlzással még akár hihetőnek is lehetne mondani, persze ebben nem kis szerepe van a rendezőnél jóval profibb színészi gárdának is, továbbá az alacsony költségvetést a nagyszerű kinematográfiai munkával próbálták „leplezni”.
A takarékosság jegyében akciójelenet sincs túl sok, ám ami végül elkészült, azt igyekeztek „megbecsülni” és a lehetőségekhez képest a leglátványosabban megvalósítani. Már a film elején a rendőr balsorsát hozó tűzharc sem rossz, a csúcspont azonban egyértelműen a macaui kajáldában lezajló lövöldözés. A kevés akciót a fentebb már említett, hihető lélektani részekkel igyekeztek pótolni, valamint az efféle történetektől szokatlan módon egy csipetnyi erotikával fűszerezték az egészet. Ezzel természetesen egyrészt a nézőcsalogatás, másrészt az ekkoriban igazi sztárrá váló Daniel Wu „bemutatása” volt a céljuk a készítőknek (biztos a menedzsere is beleszólt a forgatókönyvbe). Így aztán a férfi nézők Suki Kwan átöltözős jelenetében gyönyörködhetnek, a hölgyek pedig Daniel Wu-t láthatják meztelenül a zuhany alatt.
Persze nem csak emiatt érdemes a színészek játékát megemlíteni. Daniel Wu remekül hozza az eredetileg jóravaló, ám a hatalomtól és a rengeteg pénztől „megszédülő” figurát, aki nem tudja kezelni saját nagyravágyását. Suki Kwan-t sem elsősorban az idomaiért szerződtették, ő is nagyszerűen játsza a triádfőnök feleségét, aki ingadozik a hűség és a feltörekvő exrendőr vonzereje között. A triádfőnök ki más is lehetne, mint Eric Tsang, akit gyakorlatilag az ilyen szerepekre találtak ki és ezúttal is egy, a saját morálja szerint tisztességes embert játszik, azonban ebbe a morálba a gyilkolás lazán belefér. A mellékszereplők közül természetesen elsősorban Lam Suet-et érdemes megemlíteni, aki szokás szerint egy szánalmas idiótát játszik, aki be akar kerülni a triádok közé és a többszöri felbukkanása egyrészt a komikumot, másrészt Mike helyzetének rosszabbodását szolgálja.
Ha önmagában vizsgáljuk a filmet, a végeredmény mindenképpen jónak mondható, átlag feletti krimi. Ha viszont a témát nézzük, már nem ennyire szép a helyzet, ezek a beépített zsarus filmek egyre inkább unalmasak, még azzal együtt is, hogy akárcsak az On the Edge-ben, ezúttal sem egy idealizált, túlzottan is menő főhőst láthatunk. Akinek nincs még elege ezekből a történetekből, annak mindenképpen ajánlom a filmet, mert jól fog rajta szórakozni, aki viszont unja már a beépített zsarukat, az kerülje el minél messzebbre.
