Ázsiafilm

A történet tehát Wong saját filmjéből, a God of Gamblers-ből űz gúnyt, ám ebben Wong-ot megelőzte Jeffrey Lau és Corey Yuen, akik egy évvel korábban már kifigurázták a nagymenő szerencsejátékosokat az All for the Winner-ben. A hongkongi film fenegyereke persze nem zavartatta magát, szépen „lenyúlta” a Stephen Chow által alakított főhőst és "ha akkor imádták, ezúttal is fogják" alapon beépítette a saját paródiájába.


A sztori valamivel a God of Gamblers után játszódik, amikorra Little Knife megtanulta mestere trükkjeit és ő számít Hongkong legjobb játékosának. Miközben a szuperképességekkel megáldott Sing és Blackie Tat megpróbál közel kerülni hozzá, hogy tanulhassanak tőle, megjelenik egy Hussein nevű bűnöző és a magát Devil of Gamblers-nek nevező segítője, Tai-kun, akik trükkösebbnél trükkösebb csalások segítségével próbálják besározni Little Knife-t, azaz a Knight of Gamblers-t. Némi közjátékoknak köszönhetően aztán Sing és Little Knife rájön, hogy csak közös erővel tudják legyőzni az ellenfelet, de még úgy sem lesz egyszerű.


Kezdjük először az értékelést azzal, hogy mi és ki nincs jelen a filmben. A legnagyobb hiányzó Chow Yun-Fat, akit csak a helyenként felbukkanó „archív” felvételeken láthatunk, de szintén csak megemlítve van az első részben Little Knife barátnőjét alakító Joey Wong is. Ami ennél sokkal fontosabb, „valódi” szerencsejáték sincs a filmben, a jelenetek egyértelműen poénra vannak véve és főleg a „szuperképességeknek” köszönhetően abszolút nem lehet őket komolyan venni.


Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen az egész film teljesen komolytalan, látszik rajta a Wong Jing/Stephen Chow páros keze nyoma. Chow mester a tőle megszokott, fárasztó ökörségekkel zsúfolta tele a filmet (továbbgondolta a hősének szuperképességeit, így kerültek bele a történetbe a rettenetesen debil illúziókeltések), míg Wong természetesen mindent belerakott, amiről úgy tartotta, hogy a nézők ímádni fogják. Így aztán van benne hatalmas lövöldözés (jópofa kifigurázása a heroic bloodshedeknek), kikacsintgatás az akkori „valóságra” (pl. egy kuvaiti úriember magyarázza a főhősöknek, hogy a kínaiak milyen gyávák, nem mernek kockáztatni, ő pedig most indul vissza harcolni a hazájáért), néhány „kungfu” jelenet, valamint gyönyörű lányok. Természetesen az előző rész jeleneteinek megidézése sem maradhatott el, továbbá a korábbiaknál is elborultabb kártyatrükkök, csalások bemutatásával sem spóroltak.


A színészi játék harsány, mint a HK vígjátékokban szinte mindig. Ebben elsősorban a Blackie Tat-et alakító Ng Man Tat jeleskedett, de Stephen Chow sem fogta vissza magát. Andy Lau remekül egyensúlyozott azon a szűk sávon, hogy egyszerre alakítsa az „eredeti” Little Knife-t és annak paródiáját, tulajdonképpen megtartotta az eredeti figurát annyi különbséggel, hogy ezúttal egy „csajozós” karakter lett belőle. Wong Jing filmjeiben megszokott módon a színésznőkre ezúttal sem a képességeik, hanem a küllemük miatt volt szükség, így hiába remek színésznő Monica Chan (a Little Knife testőréül szegődő fagyos szépség), valamint Man Cheung (Sing korábbi szerelmének hasonmása), mindebből nem sok derül ki, a lényeg, hogy jól nézzenek ki (ebben persze nem is okoznak csalódást).


A film tehát egy nagyszerű, felettébb szórakoztató vígjáték, aminek külön erőssége, hogy mind Wong Jing, mind Stephen Chow humorának jellegzetességei egyaránt megtalálhatóak benne. Aki szereti a műfajt, illetve bírja a két geggyáros poénjait, annak egy önfeledt 100 percet fog nyújtani és nem csak a vicces kaszinójelenetek miatt.