Ázsiafilm

A történet az első részhez képest 10 évvel később játszódik. Cho Yi-Hang eltűnt, „mindössze” annyi maradt belőle hírmondónak, hogy a Wu Tang klán utolsó leszármazottja, Fung Chun-Kit folyamatosan azt hallotta felőle, hogy micsoda áruló és még a nevét sem volt szabad kiejteni. Kit esküvőjének éjszakáján aztán megjelenik Lien Ni-Chang, azaz a Fehérhajú menyasszony, aki megesküdött arra, hogy kiirtja a Nyolc Klán összes tagját. Akciója során túszul ejti Kit újdonsült feleségét és a saját maga által létrehozott, a férfiak által megalázott nőkből álló „szervezetének” tagjává teszi némi máglya segítségével. Kit és a többi klán fiatal harcosaiból álló kis csapata megpróbálja kiszabadítani a lányt, ám ez igencsak bonyolult feladatnak ígérkezik.


Mivel a történet középpontjából kikerült Cho Yi-Hang és Lien Ni-Chang románca, így a romantikus felhang szinte teljesen elveszett (leszámítva a történet tipikusan wuxiás lezárását), hiába az esküvő és az új szereplők szerelme, igazán az sem tud kibontakozni a fentebb már írtak következtében. Előtérbe kerültek viszont a harcok, amiket ezúttal másképp forgattak le, mint az első részben, engem a kivitelezésük a képregények megoldásaira emlékeztetett az érdekes, szaggatott képek miatt. A képregény hatást erősítik a klánok ifjú harcosai is, akik legtöbbje nem igazán kidolgozott figura, ám mindannyian eltérő, különleges harci technikák tudói, emiatt válnak méginkább látványossá a csatajelenetek. A legjobban eltalált új szereplők azonban (talán nem meglepő módon) hölgyek, azaz az íjász Moon, aki egyfajta női Chow Yun-Fat-ként vonja magára a figyelmet, nem utolsósorban az állandóan, afféle Chow módon a szája szélén füstölgő cigaretta miatt, valamint az öregasszony, aki a kis csapat stratégiáját próbálja meg kitalálni.


Érdekesen van előtérbe tolva a „nemek harca” is, ami szintén jellemzően wuxia téma (elég csak a Twins Effect 2-t felhozni példának, ahol szintén hasonló csalódottság miatt próbál bosszút állni az uralkodónő). Az ázsiai kultúrkörben megszokott patriarchális rend felborul, amikor a Lien létrehozza a megalázott nőkből álló „klánt”, akik igencsak kihívóan viselkednek, előtérbe tolva a szexualitást, férfiakat tartanak a rezidenciájukon szolgákként és céljuk a férfiak megsemmisítése. Persze az ilyen törekvések nem szoktak túl jó véget érni, hiszen a rendnek mindig helyre kell állnia.


A színészi játékra ebben a részben sem lehet panasz, ám az összetett karakterek hiánya miatt nem is volt olyan nehéz dolguk a szereplőknek. Brigitte Lin-nek ezúttal csak az őrült gonosz felét kellett bemutatnia a figurájának, az alakítása pedig nagyon hatásos. Leslie Cheung-nak ezúttal egy cameo szerepnél alig nagyobb „beugrása” van, továbbá az első részből „visszapörgetett” jelenetekben látható. Az új szereplők közül egyértelműen Christy Chung játszik legjobban, az általa megformált vonzó, ám (igazi wuxiához méltóan) férfiruhában pompázó íjász, Moon karakterét tökéletesen hozza. A többi fiatal színész nem nyújt igazán kiemelkedőt, de sem Sunny Chan, sem Yee-Man Man, sem a többiek nem okoznak csalódást (a Daughter of Darkness-ből ismerős Lily Chung pedig ezúttal is bosszút áll a rajta erőszakoskodókon).


A technikai kivitelezést tekintve a fentebb már említett harcok megvalósításán kívül leginkább a zenét érdemes megemlíteni, ami javarészt ugyan ugyanaz maradt, mint az első részé, de plusz elemként belekerült egy Faye Wong dal is, ami tovább emeli a soundtrack színvonalát. A helyszínek kidolgozása ezúttal talán nem lett olyan látványos, ám az operatőri munka továbbra is brilliáns és a pergő ritmus is megmaradt.


Összességében tehát a folytatás nem lett olyan jó, mint az eredeti film, de így is egy szórakoztató, látványos wuxia, ráadásul ennek megtekintésével válik teljessé a történet, így ha tetszett az első rész, mindenképpen érdemes erre is rászánni egy röpke másfél órát.