Ázsiafilm

A történet főhőse Cho Yi-Hang, akit a Wu Tang klán gyerekkorától kezdve arra nevel, hogy ő vegye át a Wu Tang és egyúttal a Nyolc Klán vezetését. Élete azzal együtt is sínen van, hogy sokszor megbotránkoztatja elöljáróit (akik persze nem bánnak vele kesztyűs kézzel), hiszen várja a „trón” és a szerelem, ám a férfit mindez egy jottányit sem érdekli, főleg azután, hogy ismét összetalálkozik a farkasok által felnevelt lánnyal, aki még gyerekként egy éjszaka megmentette az életét. Apró gond, hogy a lányt a Nyolc Klán elpusztítására törő sziámi ikerpár vette a szárnyai alá és képezte ki gyilkológépnek. A kérdés pedig csak az, hogy vajon beteljesülhet-e a két főhős szerelme egy ilyen helyzetben?


A film megtekintése után mindenki számára világossá válik, hogy miért is mondják sokan kínai Rómeó és Júlia történetnek a filmet, többek között maga a rendező, Ronny Yu is. A forgatókönyv forrásául ugyan Yusheng Liang regénye szolgált, ám a téma környezettől, történelmi helyzettől és időtől függetlenül is örök. Persze a filmet nem csak a történet miatt érdemes megnézni, sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy nem elsősorban a sztori fogja meg benne a nézőt.


Már a kezdő képsorokból is kivehető a nagyszerű kinematográfusi és operatőri munka. Ugyan a legtöbb jelenetet láthatóan műteremben forgatták, ám a korabeli wuxia filmekben megszokott,  magas színvonalú játék a fényekkel gyönyörű látványvilágot eredményez, nem is beszélve a remekül „berendezett” terekről, ahol a kulcsjelenetek játszódnak. Ennek legfőbb példája az, ahogy a gyerek Cho Yi-Hang gyakorol a lenyugvó „nap” fényénél, de a két főhős jelenete a vízesésnél is tökéletes munka. Mindenképpen ide kívánkozik a nagyszerű aláfestő zene megemlítése is, ami szintén nagy szerepet játszik a hangulat fokozásában. Nem véletlen tehát, hogy a film a HKFA-n elnyerte a legjobb művészeti rendezés, a legjobb kinematográfia és a legjobb kosztümök díját (a „főgonosz” sziámi ikerpár megvalósítása is zseniális, az első megjelenésükkor még úgy is tűnik, hogy ezúttal is egy „nemváltó” karaktert láthatunk), valamint jelölték a legjobb vágás és a legjobb filmzene kategóriában is.


Az akciójelenetek kivitelezése terén elsősorban a látványra helyezték a hangsúlyt olyan értelemben, hogy magukat a harcokat gyakorlatilag nem is látjuk, csak az éppen aktuális csapás kezdetét, majd az eredményét. A „tradicionális” kungfu és kardozós filmek rajongói számára tehát minden bizonnyal hatalmas csalódást fognak okozni, azonban a történet élvezhetőségéből véleményem szerint mindez mit sem von le, a lerepülő fejek, vagy éppen a kettéhasított lovas látványa ugyanis sokkal inkább kiemeli a brutalitást, mint egy több perces kungfu koreográfia. A harcokat egyébként a Hardboiled akciójeleneteit is jegyző Jacky Yeung/Philip Kwok páros jegyzi.


A színészi játékra sem lehet panasz, hiszen a világból kiábrándult, hősszerelmes Cho Yi-Hang-ot a zseniális Leslie Cheung alakította, míg a lányt a wuxia filmek királynője, Brigitte Lin Chin-Hsia. Kettejük közül Brigitte játéka az erőteljesebb, bár ez valószínűleg az általa alakított figura jellemének is köszönhető, hiszen a lány kettősségének bemutatása igencsak bonyolult feladat lehetett. Mindenesetre mind a jéghideg tekintetű gyilkos, mind a szerelmes lány megformálását remekül oldotta meg, arról nem is beszélve, hogy egy csipetnyi erotikát is sikerült belecsempésznie a történetbe. A mellékszereplők között is nagyszerű színészeket lehet felfedezni Eddy Ko-tól kezdve Francis Ng-n keresztül egészen Lam Kit Ying-ig.


Összességében tehát a The Bride with White Hair egy nagyszerű wuxia film, amiben minden benne van, ami ehhez a stílushoz szükséges, ráadásul mindezt gyönyörű technikai kivitelezéssel tálalja. A stílus rajongóinak feltétlenül kötelező darab, de a wuxia-val való ismerkedéshez is kitűnő kezdést nyújthat.