Ázsiafilm

Persze azért nem kell megijedni, Chow mester nem törekedett sem arra, hogy slashert forgasson, de még csak arra sem, hogy heoric bloodshed-et. A tőle megszokott poénrengeteg közepette azonban néhol meglepő brutalitás is megbújik ezúttal. A történet főszereplője ki más is lehetne, mint egy hosszú időre elfeledett(?) szuperkém, Ling Ling Chai (a neve szó szerint azt jelenti, hogy 007), akit hosszú idő után reaktiválnak, hogy egy szinte lehetetlen küldetésben vegyen részt, azaz egy már-már sebezhetetlen páncélzatban pompázó, brutális erejű aranypisztolyt használó tolvajt semlegesítsen. Persze mindez még nem elég, látszólagos szövetségesei között is vannak, akik az életére törnek.


Még szinte el sem kezdődik a film, máris igénybe veszi a néző rekeszizmait, ugyanis egy valóban látványos akciójelenet után a James Bond filmek főcímeinek jellegzetes árnyait remekül kifigurázzák, majd amikor megjelenik a főhős és a segítői (élükön a tökéletesen használhatatlan dolgokat feltaláló Da Mansi-val) folytatódik a kémfilmek kliséinek kiparodizálása, mellékesen pedig megidézik a Days of Being Wild fésülködős jelenetét is. Természetesen jelen vannak a trükkös fegyverek (pl. visszafelé elsülő pisztoly) és a „lebilincselő” technikai felkészültség (pl. a bázissal kapcsolatot tartó monitor a wc ülőkén található) stb. stb. Aztán úgy a film félidejénél elkezd bedurvulni a történet, egy plázás lövöldözésben gyerekek halnak meg, kivégeznek egy szülőt és az addigi jellegzetesen Chow-s hangulat egycsapásra komorra fordul átmenetileg, majd mintha mi sem történt volna, visszaáll minden a korábbi kerékvágásba. Hozzá kell tenni persze, hogy mindez annak lehet megrázó, aki még nem nagyon látott heroic bloodshedet, mert tulajdonképpen sehol sincsen a Hardboiled kórházas részeihez képest, Chow többi filmjével összehasonlítva viszont durva. Nagyon ötletes a szintén kémfilm klisének számító lőtt sebes jelenet, ahol a Nő operálja a Hőst, valamint talán az egész sztori legjobb poénja az, ahogyan a kivégzésre ítélt főhős rájön, hogyan kerülhet ki a pácból (mintha Magyarországon forgatták volna, aki látta a jelenetet, érti, mire gondolok). Nem maradhattak ki a James Bond filmek elmaradhatatlan tartozékai, a csinos és szintén különleges képességekkel megáldott hölgyek sem, ám a megvalósítás jellegzetesen Chow mesteres, akárcsak a szájra ragasztott cigarettával előadott dalocska.


A színészi játék vígjátékhoz és paródiához képest meglepően jó, Stephen Chow pedig valósággal szárnyal a szerepében, látszik rajta, hogy apait-anyait beleadott abba, hogy minél jobban sikerüljön a végeredmény. A HKFA szavazáson jelölték is a legjobb színész díjra, pechjére azonban szintén ebben az évben forgatta Wong Kar Wai a Chunking Express-t és a bírák úgy tartották, hogy lehetőleg egy „komoly” filmből kerüljön ki a győztes, így Tony Leung-gal nem versenyezhetett. A balfék feltalálót Kar-Ying Law alakította (nem utoljára, lásd The Spy Dad) fantasztikusan, ahogyan bemutatja az alternatív energiaellátású zseblámpát, az szenzációs! A női főszerepet, a hatalmas dilemmával küzdő Siu Kam-ot egy egykori Miss Hongkong, Anita Yuen játszotta (őt idehaza leginkább Jackie Chan Mennydörgés című filmjéből ismerhetjük), szintén remekül, mind a komikus, mind a drámai részekben megfelelően teljesített.


A film már nem a „hagyományos”, rengeteg szóviccre épülő régebbi Chow recept szerint készült, hanem előfutára a nyugati piacra (is) szánt újkeletű filmjeinek. Jópofa paródia a rá jellemző poénokkal, ám a véres részek miatt a gyengébb gyomrú nézőknél nem biztos, hogy sikert fog aratni.