Casino Tycoon 2 (Do sing saai hang II ji ji juen mo dik) (1992)
Az első rész a XX. század ötvenes éveiben zajlott, a folytatásban azonban egy jókorát ugrik az időben a cselekmény és valamikor a hetvenes évek elején folytatódik. Ho Hsin ekkorra már régóta befutott kaszinótulajdonos, ám egykori szövetségesével, Nieh Ao-Tien-nel az eltérő látásmódjuk miatt kezd megromlani a kapcsolata. Piszkos eszközökhöz azonban nem akar folyamodni, így ismételten csak a taktikai képességeire kell hagyatkoznia, ami egyre nehezebb lesz, főleg amiatt, mert nem csak Tien forral bosszút ellene.
A folytatás már sokkal inkább jellegzetes Wong Jing film, mint elődje. Sokkal kevésbé drámai a hangulata, ezúttal már előtérbe kerültek Wong tipikus poénjai és a karakterek egymás közti kapcsolatait sem próbálta meg komollyá tenni. Kapunk helyette tökkelütött gengsztereket, folyamatosan kétértelmű párbeszédekbe bonyolódó párocskát, lökött hírességeket, valamint egy szintén jellegzetesen Wong-os végkifejletet. Bárcsak az első rész is ilyen lett volna...
A technikai kivitelezés persze továbbra is szegényes, ám vannak benne érdekességek. Az első ezek közül egy apróság, mégpedig a korhűség. A film a 70-es évek elején játszódik, de a felhasznált autókon ez nem látszik, legtöbbjük jó 10-15 évvel újabb, mint kellene. A másik, jóval látványosabb elem az, ahogyan a főszereplőket megpróbálták öregíteni. Andy Lau a forgatás idején 31 éves volt, Joey Wong 25, Chingmy Yau pedig 24, viszont mindannyiuknak 50 év feletti karaktert kellett játszania. A sminkesek nem szórakoztak sokat, mindegyiküket deresedő frizurával látták el, de az egész mulatságosan idétlenre sikerült, olyan, mintha be lenne zselézve a hajuk (Joey Wong szemöldökét is befestették ilyenre, hasonló eredménnyel), helyenként pedig kissé „legoemberes” hatást nyújtanak a hajzatok.
Az új szereplők közül a rámenős színésznőt alakító Michelle Reis-t érdemes kiemelni, aki különféle karitatív programokban való részvételre próbálja meg rávenni Ho Hsin-t, ráadásul (szintén Wong-ra jellemző abszolút életszerűtlen módon) Hsin felesége próbálja rávenni arra, hogy legyen a férfi új párja. Neki sem ez élete legjobb szerepe, mint Wong filmjeiben már többször is, az volt az elsődleges feladata, hogy jól nézzen ki. A másik említésre érdemes új szereplő a Hsin jobbkezét alakító Shiu Hung Hui, aki szokás szerint ütődött mellékszereplőt alakít, aki mindenáron megpróbálja levenni a lábáról a főnökénél dolgozó nagyszájú szobalányt.
A folytatás tehát a hangulatát és a tempóját illetően messze felülmúlja elődjét, míg a sztori kevésbé csavaros, ám jóval több Wong Jing-es szösszenet került bele. Ugyan kifejezetten a szerencsejátékkal foglalkozó jelenetet ezúttal sem kapunk túl sokat (azért ismét lebuktatnak egy nagyon profin csaló bandát) és a kaszinó továbbra is csak háttérül szolgál a történethez, azért a gambling movie-k kedvelői sem fognak rajta unatkozni. Mivel a film meg sem próbál drámai lenni, már emiatt is jobban sikerült elődjénél, így aki bírja Wong filmjeit, annak számára akár érdekes is lehet.