Chow ezúttal egy vérprofi (illetőleg saját magát annak tartó) színészt alakít, akinek minden vágya, hogy képességeit a filmvásznon is kamatoztathassa, ám a legújabb akciófilmben statisztaként vállalt beugrásai finoman szólva sem sikerülnek tökéletesre, így tudását „csak” tanárként kamatoztathatja a környékbeli piti bűnözők okításával. Egy környékbeli lokál tulajdonosnője látván, hogy a lányai nem megfelelően bánnak a vendégekkel, úgy dönt, hogy elviszi őket a színészhez, hátha tud nekik néhány használható tanácsot adni. Miközben az eleinte nagyon lekezelően viselkedő Piu-Piu-t tanítja újabb és újabb trükkökre, a színészt az egyik statisztaszerepnek köszönhetően felfedezik és felcsillan előtte a remény, hogy elérheti álmát és sztárrá válhat.


Ha szigorúan vesszük a történetet, akkor ez bizony egy klasszikus romantikus vígjáték, hatalmas érzelmekkel és már-már csöpögős befejezéssel. De természetesen mindezek előtt ez egy igazi, hamisítatlan Stephen Chow blődli, a tőle megszokott, képtelen fordulatokkal és helyenként gusztustalan, helyenként kicsit durva jelenetekkel, míg a történetvezetés is a rá jellemző módon széteső, esetleges, a feltehetően többször is improvizatíve előjött poénokat előtérbe helyezték a forgatókönyvvel szemben. A film egyik fénypontja a filmforgatás, ami egy nyilvánvaló John Woo paródia, mégpedig a The Killer című filmjéé, amiben a főhősnő az elmaradhatatlan kétpisztolyos lövöldözési technikát használva, rengeteg fehér galamb között cikázik ide-oda egy templomban. Itt érdemes megemlíteni, hogy egy cameo szerep erejéig még Jackie Chan is megjelenik a filmbeli filmforgatáson, mint statiszta, akire aztán Chow felnézhet. Szintén jópofák a színházi „előadások”, valamint az a jelenet, amikor az újonc „pénzbehajtó” megpróbál némi védelmi pénzt beszedni.


Mint Chow filmjeiben már megszokhattuk, ezúttal is található néhány meglehetősen gusztustalan jelenet is a filmben, az egyik ezek közül a lokálban található, amikor is egy finoman szólva sem túl higiénikus vendég „pajtásával” játszik az egyik lányka, továbbá az immár „filmsztár” Chow túlzottan is hiteles sírás jelenete sem semmi. A többi részhez képest a szerelmes Piu-Piu megpróbáltatása a lokálban kicsit durvára sikeredett, de még belefér és Chow így szemlélteti, hogy a szerelem mindent kibír…


Mint a hongkongi vígjátékok többségében, túlzottan erőteljes színészi játékra ezúttal sem kell számítani. Chow hozza a formáját, néhány idétlen grimasz mellett igyekszik a lehetőségekhez képest komoly és komor maradni (elvégre egy „drámai” szerepet játszik), rajta kívül a korábbi filmjeiben is sokszor szereplő Karen Mok (ő alakítja a filmbeli film főhősnőjét, Madam Cuckoo-t) és Ng Man Tat (ő osztogatja az ebédet a forgatáson) tartozik az ismert színészek közé. Náluk sokkal fontosabb azonban, hogy ezzel a filmmel indult el Cecilia Cheung karrierje, aki a lokálbeli lányok egyikét alakítja, akiből Chow megpróbálja a „vendégek álmát” kihozni. Cecilia teljesítményéről elég annyit írni, hogy az alakításáért jelölték a HKFA év felfedezett díjára, még azzal együtt is, hogy elmondása szerint nem volt a saját produkciójával megelégedve.


Zárszóként annyit, hogy véleményem szerint a King of Comedy Stephen Chow egyik legjobb filmje, a nemzetközi szinten is sikert aratott Shaolin Soccer-t és Kung Fu Hustle-t simán felülmúlja. Mind a filmbeli filmforgatás, mind a többi Chow blődli jól eltalált, a korábbi filmjeivel összehasonlítva kevésbé fárasztó, mindezek mellett pedig természetesen Cecilia Cheung debütálása miatt is megér egy megnézést.