Ázsiafilm

A címből következően evidens, hogy ebben a filmben szellemeket fogunk látni. Ez így is van, sőt, még az ázsiai horrorok elmaradhatatlan szellemlánya(i) is megtalálható(ak), ám senki ne számítson egyetlen pillanatra sem ijesztgetésre, vagy félelmetes hangulatra. Egyrészt a főszereplő kísértet egy férfi (nesze neked szellemlány sablon), továbbá az egész abszolút poénra van véve, a kísértetek finoman szólva is lököttek, abszolút nem félelmetesek (sőt, némelyikük egészen szánalomra méltó).


A történet dióhéjban annyi, hogy May Ho, egy fiatal hölgy néhány napos ismeretség után feleségül megy egy gazdag cégtulajdonoshoz, aki a nászutukon elhalálozik. A hölgy azonban így is bekerül a családba, ahol nem igyekszik túlzottan megkedveltetni magát, gyakorlatilag egyfajta emberi roncsként vegetál. Egy éjszaka a halott férj imádott oldtimer autójával aztán balesetet szenved, aminek következtében különleges képességnek jut birtokába, a bal szemével látja a halottakat. Igaz, a halottak közül leginkább egy valaki foglalkozik vele egyfajta groteszk mentőangyalként, mégpedig a lány egykori általános iskolai osztálytársa, a 13 évesen elhalálozott Ken Wong. A furcsa páros számtalan különös kalandba keveredik, amit egy meglepő fordulattal megcsavart végjáték zár le.


A film műfaját tekintve egyfajta fekete komédiaként fogható fel, a „horror” részek is inkább parodisztikusak, mint félelmetesek. A kísértetek gyakorlatilag sültbolondként vannak ábrázolva (a kedvencem a dagadt nő, akinek minden vágya, hogy a férfiakat az ujja köré csavarja) és To, valamint a forgatókönyvíró csapat igyekezett minél több apró poént beszúrni a történetbe. Sajnos a poénok színvonala igencsak hullámzó, többségük ugyan ötletes és aranyos, de van néhány szerfelett idegesítő is közöttük (a lány újkeletű rokonságának egyik tagja például szinte folyamatosan csak sikítozik). A vígjátéki elemek mellett a túlvilág röpke bemutatása is stílusos (a reinkarnációval kapcsolatos mitológiai részt, ahogy a lelkek átkelnek egy hídon, kifejezetten meghatóan sikerült leforgatni), a romantikus szál pedig talán túlzottan is csöpögős lett, elég sok a sírás-rívás a filmben.


Technikailag is a Milky Way-től megszokott színvonalat hozza a film. Szép, stílusos kinematográfia, jól eltalált, hangulatos zenék (a női főszereplőnek, Sammi Cheng-nek több dala is elhangzik a történet során), de úgy általában is látszik rajta, hogy az átlagos hongkongi filmekhez képest egész magas költségvetésből forgatták.


A színészi játék a hongkongi vígjátékokban elvárt szintet hozza, azaz a kicsit kisarkított figurákat eltúlzott játékkal formálják meg a színészek. To ebbe a stílusba tartozó alkotásainak állandó női főszereplője, Sammi Cheng igazi testhezálló szerepet kapott, mert a helyenkénti drámai részekben megcsillanthatja színészi játékának komoly oldalát is, ám a sztori nagy részében a komikai képességei kerülnek előtérbe. A karaktere a sztori elején meglehetősen idegesítő, aztán szép lassan átesik némi jellemfejlődésen (persze nem kell semmi komolyra gondolni). Az őrangyal szerepében To másik nagy kedvence, Lau Ching Wan látható, akinek elsősorban a komikusi oldala kerül előtérbe, hiszen szinte a film elejétől a legvégéig egy jó nagyra nőtt 13 éves gyereket kell játszania. A kicsit egyoldalú szerep miatt keveset kell megmutatnia tudásából, de azt a keveset jól használja ki. A kisebb szerepekben a Milky Way filmek állandó szereplői láthatóak, egy egy perces jelenet erejéig Simon Yam, May apjaként Lam Suet, May anyósaként Bonnie Wong, az autószerelő papájaként Tian-Lin Wang, a családból May-jel egyedül jó viszonyba keveredő Tina szerepében pedig Cherrie Ying. Mindegyikük megfelelőt produkál, alakításuk semmi extra, egyedül az eddig nem említett Miss HK 1996, Lee San-San lóg ki a sorból, ő alakítja a sikítozós, felettébb idegesítő hölgyeményt.


A My Left Eye Sees Ghosts tehát a horrorfilmek rajongóinak abszolút nem ajánlott, inkább a jópofa, aranyos vígjátékok kedvelői körében arathat némi sikert. To filmjeitől megszokottan a sztoriba valószínűleg ezúttal is bele lehet kötni és a poénok minősége is hagy kívánni valót maga után helyenként, véleményem szerint azonban mindezekkel együtt is egy szerethető, ám könnyen felejthető, szolíd filmecske.