De mitől is ennyire különleges ez a film, aminek sikerén felbuzdulva jópár folytatás és „másolat” is készült? Elsősorban a kínai vámpírok ábrázolása miatt, amik jócskán elütnek az európai és amerikai filmekben látható, véleményem szerint kicsit unalmas lényektől. A filmből (és a folytatásokból) sok mindent megtudhat a néző a kínai mitológiából és hiedelmekből, arról a hitvallásból, hogy mi lesz a halottakkal és azon (ál)tudományokról, amikkel a különféle stádiumba került halott testeket „kezelik” a „hozzáértők”. Persze senki se gondoljon semmiféle túlzottan komoly dologra, ugyanis a vámpírokhoz kapcsolódó horrorisztikus részeket tökéletes arányban vegyítették az akcióvígjátékokból elmaradhatatlan látványos kungfu jelenetekkel és a jellegzetes, általában a képtelen szituációkból fakadó poénokkal.


A történet egy jóslat miatt történő újratemetéssel kezdődik, azonban a temetést vezénylő taoista pap úgy tapasztalja, hogy a holttesttel valami nincs rendjén (elvégre 20 év alatt nem „romlott” az „állaga” semmit sem). Két tökkelütött tanítványával együtt elviszi a rezidenciájára, ahol, ahogy az már lenni szokott, a holttest „életre kel”, majd a tevékenységének köszönhetően egy újabb vámpírral gyarapodik a létszám. A helyzetet bonyolítja egy romantikus lelkületű kísértet, aki az egyik tanítványra vadászik és természetesen a másik tanítvánnyal is több baljós eset történik. Így aztán az Egy szemöldökű papnak, azaz a taoista szerzetesnek több nagy horderejű problémát is meg kell oldania egyszerre.


Mint írtam fentebb, a film legnagyobb erénye, hogy az „összetevőket” tökéletes arányban vegyíti. A Chinese Ghost Storynál lényegesen jobban kidolgozott „horror” jelenetek adják a feszültséget (persze senki se számítson vérfagyasztóan félelmetes látványra), a pergő tempójú történetbe sok kungfujelenetet is belezsúfoltak és a humor is jópofa (kedvenc jelenetem az, amikor a két tanítvány vuduzza a meghódítani kívánt lány harmadik hódolóját, de ezen kívül is rengeteg jó ötletet valósítottak meg). Nagyon jól sikerült az „életre kelt” holttestek többféle változatának bemutatása, valamint a velük kapcsolatos bánásmód (szutrák, különféle festékek, mágikus kötelek, miegymás) ábrázolása is.


A színészek közül elsősorban Lam Ching-Ying-et érdemes megemlíteni, akinek ez a film egyszerre volt áldás és pokol is, ugyanis a vámpírvadász taoista pap megformálása tette szupersztárrá, de egyben be is skatulyázódott ebbe a karakterbe és igazán a későbbiekben sem tudott más szerepekben sikert aratni. A vámpír szerepében Wah Yuen gyakorlatilag felismerhetetlen, míg a negyedik rész egyik rivális papja, Ma Wu ebben a filmben is sajnos csak epizódszerepet kapott (ő a rizsárus). Eddig azt hittem, hogy egy kísértet sohasem lehet igézőbb a filmvásznon, mint Joey Wong a Chinese Ghost Story-ban, de ebben a hitemben igencsak megingatott Pauline Wong a meglepően sok emberi tulajdonsággal felruházott Jade szerepében.


Zárszóként még annyit, hogy a filmet 12 kategóriában jelölték díjra az aktuális HKFA-n és ugyan mindössze egyet kapott meg közülük (a legjobb filmzene kategóriában), de a jelölések mennyisége is mutatja, hogy nem akármilyen horderejű filmnek számított a maga korában. Én a magam részéről csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hongkongi filmeket, rendkívül szórakoztató, nagyszerűen kivitelezett alkotás.