Ázsiafilm

Ez a történet két jóbarátról szól, akik „mellékesen” nagyszerű zsaruk is. Mindezt bemutatandó a film legelején látható egy sok-sok kungfujelenetet tartalmazó rajtaütés, amiben elkapnak egy kábítószerrel üzletelő bandát. Ahogy az már lenni szokott, a rendőrfőnök jól leszidja őket és egy új feladatot kapnak tőle, amiben egy, a város homoszexuális környezetében mozgó bűnözőt kell elkapniuk. Hogy lehet ezt a legegyszerűbben megtenni? Természetesen úgy, hogy ők maguknak is meleggé kell válniuk, ami már csak azért is nehéz, mert egy igencsak szemrevaló hölgy képezi ki őket minderre. Aztán bekerülnek a mélyvízbe, ám a nyomozás során egyikük szerelmes lesz egy nőbe (ajaj!), valamint számtalan bonyodalomba keverednek, míg végre rátalálnak a főgonoszra.


Mint minden akcióvígjátékban, így ebben is két dologra helyezték a hangsúlyt, a látványos bunyókra és a poénokra. A bunyókat nem érheti panasz, főleg azokat nem, amikben Sammo viszi a prímet, engem mindig lenyűgöz, ahogyan a nem éppen harcművészi termetével visz véghez látványos mozdulatokat. Jók a koreográfiák is, a hatásfokozó belassított jelenetek pedig már régi ismerősök lehetnek Jackie Chan filmjeiből. Ezek közül is figyelemre méltó az, ahogyan Sammo-t elüti egy autó az egyik jelenetben. A film humora véleményem szerint már nem sikerült ilyen jóra, bár lehet, hogy kisebbségbe szorulok ezzel a véleménnyel. A legtöbb poént a helyzetkomikum adja, amikor is a két hetero nyomozó különféle kínos helyzetekbe kerül a meleg férfiakkal való párbeszédek közben, ezeken kívül még az egymás ugratásából fakadó poénokkal próbáltak a készítők vidám perceket okozni. Az egésszel kapcsolatban nekem az volt a benyomásom, hogy túlságosan is kiszámíthatóak ezek a poénok, igazi eredeti ötlet nem sok van köztük. Ennek ellenére gyaníthatóan azok, akik értékelik az efféle vicceket, remekül fognak rajta szórakozni. Feltétlenül meg kell említeni a rendezés és a dramaturgia hiányosságait. Akárcsak a Millionaire’s Express-ben, itt is nagy ugrások és nem kellőképpen felépített fordulatok vannak a történetben helyenként, nem teljesen van kidolgozva például, hogy miért is kapják meg a küldetést, de ez mellett is több ponton vannak kisebb-nagyobb döccenők a történetvezetésben.


A hongkongi vígjátékoktól elvárhatóan a színészi játék túljátszott, de Sammo Hung-ot nem is ezért szeretjük. A másik főszerepet Alan Tam, a kor Leslie Cheung melletti másik legnagyobb popsztárja alakította, ugyanaz mondható el róla, mint Sammo-ról, leszámítva, hogy ő annyira nem kiemelkedő a bunyók során. A női főszerepet az akkor 21 éves, sajnos rendkívül rövid filmes karriert befutó Joan Tong játszotta, míg egy kis szerepben a zseniális Ma Wu is feltűnik.


Összességében tehát a Pantyhose Hero egy közepes HK akcióvígjáték, átlagon felüli verekedős jelenetekkel. Szerintem egyedül ezek miatt érdemes megnézni, de mivel az iMDB-n elég magas pontszámot kapott, lehet, hogy csak én nem értékeltem a humorát kellőképpen.