Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
The Mission (Cheung fo) (1999)
( 4 szavazat )
| Ismertetők - Hongkong |
The Mission (Cheung fo) (1999)
A történet semmi extra, szépen lineárisan halad, mindössze egyetlen csavar van benne, igaz, az nagyon fontos, mivel ez ugrasztja egymásnak az öt főhőst. Szóval adott egy idősödő gengszter, akit meg akarnak ölni és ennek elkerülése érdekében felfogadja a környék öt legjobb emberét testőrnek. Persze az öt nagyágyúnak eleinte nehézséget okoz, hogy csapatban kell dolgozniuk és az, hogy egyáltalán alkalmazkodniuk kell másokhoz, de miután összeszoknak, már arról beszélgetnek, milyen nagy csapatot alkothatnának, ha összefognának. Egy bakinak köszönhetően aztán a kvázi vezetőjük, a csak Jég néven emlegetett Curtis új feladatot kap, aminek következtében egymás ellen kell fordulniuk.
Már a főszereplő színészek neve is garancia a minőségre, hiszen egy filmmel, amiben olyan nevek játszanak, mint Anthony Wong, Francis Ng , Simon Yam, Suet Lam és Roy Cheung, olyan nagyon nem lehet mellényúlni. To rendezési módszereinek köszönhetően (filmjeiben inkább a karakterek vannak a középpontban, nem elsősorban a történet) a színészek nagyon szeretnek vele együtt dolgozni, hiszen kedvükre brillírozhatnak. Ezúttal is remek figurákat kellett alakítaniuk, amiket a forgatókönyvíró, Yau Nai-Hoi sajátos humora tett emberszerűvé. Hatalmas ötlet például, hogy a Jég néven elhíresült rettegett bérgyilkos „civilben” fodrász, aki ráadásul amikor csak lehet, elő is adja, hogy sokkal szívesebben vág hajat, mint eret… Anthony Wong fantasztikus a szerepben! Szintén poénra véve van előtérbe tolva Suet Lam figurája, ahogy mindig csak rág valami mogyorószerű kaját, hatalmas halmokban maga mögött hagyva a héjakat (nem is beszélve a film legelején látható táncáról). A kissé ideges természetű Roy figurája is jól el van találva, az ezúttal rövid hajjal és fülbevalóval pompázó Francis Ng ezt a karakert is remekül hozza. A maradék két nagymenőt Roy Cheung és Jackie Lui játszotta, egyedül utóbbi lógott ki a sorból, persze nem véletlenül. Rajtuk kívül még Simon Yam remek alakítására hívnám fel a figyelmet, aki szintén lubickol az összefüggéstelenül beszélő, csapongó főnök jobbkeze szerepében.
A színészek mellett feltétlenül említésre méltó a jól eltalált zene, ami akárcsak a Running out of time-ban, sokat hozzáad a hangulathoz, igaz, ezúttal a kissé poénra vett dallam is oldja a feszültséget. Hasonlóképpen nem lehet panasz a To filmjeiben mindig magas színvonalú kinematográfiára és az akciókoreográfiára sem, ezek minőségére elég csak az első éjszakai „bevetést” példaként felhozni, a csapattá formálódás bemutatására pedig az irodai „galacsinfocit” és a tűzijátékot bemutató cigarettákat. Hatalmas ötlet mindegyik, nagyszerűen kivitelezve!
A film tehát nagyon jól sikerült, amiben a fent említettek mellett a sajátos humornak is nagy szerepe van. Látszik rajta, hogy To nem gondolta ezt véresen komolyan, a nagyon menő figurákat is finom humorral ábrázolja (ennek legjobb példája az a jelenet, amikor először találkoznak egymással a nagyfőnök irodájában), valamint az is, hogy a figurák mellett a másik legfontosabb „szereplők” a fegyverek. To zsenialitását külön kiemeli, hogy a rengeteg lövöldözés ellenére sincs olyan érzése a nézőnek, hogy mindenki céltalanul lövöldözne, mint rengeteg más akciófilmben. Azt nem mondanám, hogy tökéletesen realisztikusak ezek a jelenetek, de remekül kivitelezettek, teljességgel élvezhetőek, abszolút nem „gagyik”.
To néhány évvel később, 2006-ban „leporolta” a sztorit és a főhősöket, készítvén egy hasonló filmet Exiled címmel, az is ajánlott néznivaló, akárcsak a The Mission. Ugyan 100%-ban értékelni véleményem szerint csak azok tudják, akik ismerik To munkásságát és azt, hogy mire helyezi a hangsúlyt a filmjeiben, de „háttérismeretek” nélkül is remek szórakozást nyújt mindkét film, én csak ajánlani tudom mindenkinek.
iMDB
1999-re Johnny To Kei-Fung már nemcsak Hongkong egyik legelismertebb és legsikeresebb rendezőjévé nőtte ki magát, hanem egyúttal a triádfilmek egyik vezető rendezőjévé is. A kicsit kaotikus forgatási körülmények és az alacsony költségvetés ellenére a szintén triád témát feldolgozó The Mission pedig méltán nevezhető a legjobb filmjei egyikének.
A történet semmi extra, szépen lineárisan halad, mindössze egyetlen csavar van benne, igaz, az nagyon fontos, mivel ez ugrasztja egymásnak az öt főhőst. Szóval adott egy idősödő gengszter, akit meg akarnak ölni és ennek elkerülése érdekében felfogadja a környék öt legjobb emberét testőrnek. Persze az öt nagyágyúnak eleinte nehézséget okoz, hogy csapatban kell dolgozniuk és az, hogy egyáltalán alkalmazkodniuk kell másokhoz, de miután összeszoknak, már arról beszélgetnek, milyen nagy csapatot alkothatnának, ha összefognának. Egy bakinak köszönhetően aztán a kvázi vezetőjük, a csak Jég néven emlegetett Curtis új feladatot kap, aminek következtében egymás ellen kell fordulniuk.
Már a főszereplő színészek neve is garancia a minőségre, hiszen egy filmmel, amiben olyan nevek játszanak, mint Anthony Wong, Francis Ng , Simon Yam, Suet Lam és Roy Cheung, olyan nagyon nem lehet mellényúlni. To rendezési módszereinek köszönhetően (filmjeiben inkább a karakterek vannak a középpontban, nem elsősorban a történet) a színészek nagyon szeretnek vele együtt dolgozni, hiszen kedvükre brillírozhatnak. Ezúttal is remek figurákat kellett alakítaniuk, amiket a forgatókönyvíró, Yau Nai-Hoi sajátos humora tett emberszerűvé. Hatalmas ötlet például, hogy a Jég néven elhíresült rettegett bérgyilkos „civilben” fodrász, aki ráadásul amikor csak lehet, elő is adja, hogy sokkal szívesebben vág hajat, mint eret… Anthony Wong fantasztikus a szerepben! Szintén poénra véve van előtérbe tolva Suet Lam figurája, ahogy mindig csak rág valami mogyorószerű kaját, hatalmas halmokban maga mögött hagyva a héjakat (nem is beszélve a film legelején látható táncáról). A kissé ideges természetű Roy figurája is jól el van találva, az ezúttal rövid hajjal és fülbevalóval pompázó Francis Ng ezt a karakert is remekül hozza. A maradék két nagymenőt Roy Cheung és Jackie Lui játszotta, egyedül utóbbi lógott ki a sorból, persze nem véletlenül. Rajtuk kívül még Simon Yam remek alakítására hívnám fel a figyelmet, aki szintén lubickol az összefüggéstelenül beszélő, csapongó főnök jobbkeze szerepében.
A színészek mellett feltétlenül említésre méltó a jól eltalált zene, ami akárcsak a Running out of time-ban, sokat hozzáad a hangulathoz, igaz, ezúttal a kissé poénra vett dallam is oldja a feszültséget. Hasonlóképpen nem lehet panasz a To filmjeiben mindig magas színvonalú kinematográfiára és az akciókoreográfiára sem, ezek minőségére elég csak az első éjszakai „bevetést” példaként felhozni, a csapattá formálódás bemutatására pedig az irodai „galacsinfocit” és a tűzijátékot bemutató cigarettákat. Hatalmas ötlet mindegyik, nagyszerűen kivitelezve!
A film tehát nagyon jól sikerült, amiben a fent említettek mellett a sajátos humornak is nagy szerepe van. Látszik rajta, hogy To nem gondolta ezt véresen komolyan, a nagyon menő figurákat is finom humorral ábrázolja (ennek legjobb példája az a jelenet, amikor először találkoznak egymással a nagyfőnök irodájában), valamint az is, hogy a figurák mellett a másik legfontosabb „szereplők” a fegyverek. To zsenialitását külön kiemeli, hogy a rengeteg lövöldözés ellenére sincs olyan érzése a nézőnek, hogy mindenki céltalanul lövöldözne, mint rengeteg más akciófilmben. Azt nem mondanám, hogy tökéletesen realisztikusak ezek a jelenetek, de remekül kivitelezettek, teljességgel élvezhetőek, abszolút nem „gagyik”.
To néhány évvel később, 2006-ban „leporolta” a sztorit és a főhősöket, készítvén egy hasonló filmet Exiled címmel, az is ajánlott néznivaló, akárcsak a The Mission. Ugyan 100%-ban értékelni véleményem szerint csak azok tudják, akik ismerik To munkásságát és azt, hogy mire helyezi a hangsúlyt a filmjeiben, de „háttérismeretek” nélkül is remek szórakozást nyújt mindkét film, én csak ajánlani tudom mindenkinek.
További cikkek :
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
» The Deadly Breaking Sword (Feng liu duan jian xiao xiao dao) (1979)
Az 1960-as évek térnyerése, a '70-es évek sikersorozata után az évtized végére kifulladni látszott a Shaw Brothers stúdió.
» Gokusen - The Movie vs Crows Zero II (2009)
Középiskolás rosszcsontok bűnrossz filmjei
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
aki ugyan szereti az ázsiai filmeket, de nem elvakultan csak azokat nézi
aki egy kicsit szélesebb perspektívában tekint az alkotásokra
és próbálja a világ többi országának filmtermései közé besorolni őket
aki talán azoknak az ízlésvilágát képviseli, akik az oldalra látogatnak de még nem lettek fanatikusok
De mindenek előtt srácok le a kalappal előttetek, hogy ennyi munkát és energiát fektettetek az oldalba, hogy azok, akik érdeklődnek az ázsiai filmek iránt remek útmutatás kapjanak.
Köszönöm.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.