Ázsiafilm

Rajzfilmből mozifilmet készíteni több módon is lehet. Van a „hagyományos” módszer, amikor is egész estés animációt rajzolnak a figurák kalandjaiból, az utóbbi időben pedig (főleg az Egyesült Államokban) jöttek divatba az olyan filmek, amikben a hús-vér színészek mellett animált figurák is szerepelnek. Hogy aztán ezek mennyire szoktak színvonalas filmek lenni (lásd Garfield), az már egy más kérdés. Szerencsére McDull kalandjait egy harmadik módon képzelte el a forgatókönyvíró, Brian Tse, mégpedig úgy, hogy nem keverte a két stílust, hanem egyrészt láthatjuk a rajzfilmfigurákat, amint egymás közt beszélgetnek arról, hogy mivel fognak foglalkozni felnőttként, majd ezeket a társadalomkritikaként is felfogható képzelgéseiket immár „igazi” színészekkel forgatták le. Ezen jelenetekben pedig rengeteg hongkongi sztár látható különféle cameo szerepekben.


Mivel a figurák képzelgései vannak megfilmesítve, így igazán története sincs a filmnek, inkább gegek özönével próbálták kitölteni a másfél órát. A fő szál az mindössze annyi, hogy a kínai újév napján egy csapat rabló túszul ejti egy iroda alkalmazottait, majd kaját rendelnek nekik egy étteremből. Aztán persze szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van némi köze McDull óvodájához.
A film tehát elsősorban két dolog miatt lehet érdekes. Ezek közül az első a humor, hiszen ha ezt jól eltalálják, akkor még a zéró sztori mellett is egy élvezhető filmet lehet összeállítani (lásd Funky Forest). Aki azonban ismeri a hongkongi filmek humorát, az sejtheti, hogy ezt nem sikerült megvalósítani. Igazi, jól eltalált humorú jelenet relatíve kevés van, a poénok többsége egyrészt „megszokott”, azaz láttunk hasonlót már rengeteget, másrészt fárasztó. Azért egy-két jó ötlet került bele, az egyik ezek közül a munkahelyi értekezletek kifigurázása, aki már vett részt ilyenen, az értékelni fogja. További jól sikerült poén a hajóskapitány szomorú története (persze ehhez kellett egy Anthony Wong is, aki nélkül nem érne az egész semmit sem), valamint a western kajáldában elfogyasztott étel utáni párbeszéd az orvossal (aki sajnos egy igen fárasztó figura).


A film másik érdekessége a rengeteg cameo szerep és az azokban feltűnő sztárok hatalmas mennyisége, akik kedvükre bolondozhattak az idétlen figurák megszemélyesítésében. Számítástechnikusoknak ajánlott Jaycee Chan tojássütő technikája, Nicholas Tse egy öregurat alakít, akinek a nyilvános wc-n lesznek kisebbségi érzései, Shawn Yue rendőrként rendel kaját az étteremből, Gigi Leung rágógumit árul, Daniel Wu a rablók egyike, Eric Tsang női ruhában fekszik bele egy koporsóba, Isabella Leong életcélja a húsvagdalás, Kelly Chen pedig szemüveges office lady-ként is nagyon csinos. Persze rajtuk kívül is rengeteg ismert színészt lehet elkapni 1-1 pillanat erejéig Francis Ng-től kezdve Miki Yeung-on keresztül egészen Sandra Ng-ig.


Nekem elsősorban ez utóbbi miatt tetszett a film, hogy kit ismerek fel a maskarákban és éppen milyen hülyeséget követ el. Ezen kívül még (valószínűleg) a rajzfilmsorozat ismerőinek és rajongóinak adhatna pluszt azzal, hogy a hipercuki, de kissé bugyuta figurák jövőképét bemutatja. Ugyan ez átjön a rajzfilm ismerete nélkül is (hiszen a figurák elmondják), de ennyi info alapján nehéz emlékezni, hogy melyik figura melyik felnőtt lesz, így nem elég egyértelmű a kapcsolat a rajzfilm és a „valóság” között.


Összefoglalva tehát a McDull the Alumni nyugodtan kihagyható azoknak, akik nem ismerik a rajzfilmet, mert nem elég humoros és nehezen követhető, így szerintem csak a hongkongi film igazi fanatikusainak nyújthat szórakozást a rengeteg cameo szerep miatt.