Ázsiafilm

Mai szemmel nézve a film sok szempontból is tipikusnak mondható, mind Wong, mind Chow későbbi munkáinak ismeretében. Ezekről majd később, először jöjjön a sztori röviden. Adott egy cég, ahol Chi Man-Kit előléptetésre kerül, viszont a cégvezetés nem nagyon bízik benne, így mind a vezérigazgató, mind pedig Macky Kam külön utakon próbálja tesztelni (és lehetőleg tönkretenni) az úriembert. A vezérigazgató a lányát küldi rá Kit-re, hogy a szívén keresztül derítse ki, mik a szándékai, míg Kam felbéreli Koo Jing-et, a zseniális trükkmestert, hogy lépjen be Kit és családja életébe. Mindkét próbálkozás sikerrel jár, a végeredmény azonban, ahogy az egy vígjátékban megszokott, igencsak kérdéses.


A film tehát egy klasszikus vígjáték, a műfaj minden jellegzetességével megáldva. Sajnos Wong Jing jellegzetességeiből viszonylag kevés került bele, ezek közül legfontosabb az, ahogyan megidézi, illetőleg parodizálja a All For The Winner-t, hiszen egyértelműen utal arra, hogy annak a filmnek a főszereplőjét tette meg a saját filmje sztárjának, valamint az ottani apa „jellegzetességét” is nemes egyszerűséggel beletette a filmbe. A poén az az egészben, hogy az All For The Winner egy Wong filmet parodizált, tehát úgy is lehet venni, hogy Wong a maga módján szokás szerint visszavágott. Természetesen Stephen Chow jellegzetességei is megtalálhatóak a filmben, még azzal együtt is, hogy a forgatókönyvet eredetileg Wong írta, de valószínűsíthető, hogy rengeteget improvizáltak is a forgatás során. Tehát a Chow filmjeire jellemző nagyon váltakozó színvonalú humor ebben a filmben is megvan, valószínűleg a lefordíthatatlan mou lei tou, azaz nonszensz szövegei is.


A film egy óriási és zseniális humorral előadott ötletparádéval indul, amivel bemutatják Koo Jing képességeit. A továbbiakban pedig beáll a Stephen Chow standard, azaz hol zseniálisan vicces jeleneteket, hol nagyon fárasztó poénokat kap a néző, valamint az egészet összekeverik a klasszikus, már a fekete-fehér burleszk filmekben is elpuffogtatott poénokkal (pl. az elmaradhatatlan tortadobálás, a hasraesős poénok, valamint a kis ládából hatalmas dolgok előrángatása).
Ami talán meglepő, hogy nem minden szereplő lett ripacs, pedig ez már-már „elvárás” a hongkongi vígjátékokban. Stephen Chow természetesen túljátsza a szerepet, de tőle nem is vár mást a néző és ez is áll jól neki. Hasonlóakat lehet elmondani Ng Man-Tat-ról is, aki Kit apját alakítja, az ő szerepe gyakorlatilag egy az egyben megegyezik azzal, amit a All For The Winner-ben játszott. Aki viszont egy kicsit szürke és talán csalódást kelt, az a Kit-et alakító Andy Lau. Jól tud bohóckodni végülis ő is, de (főleg a későbbiekben) róla kialakult kép mást mutat, nem véletlenül nem lett belőle komikus, kicsit idegenül mozog ebben a szerepkörben. A többi főbb szerepeket Rosamund Kwan Chi-Lam (az igazgató lánya szerepében, a karaktere nagyon emlékeztet a Perfect Girls-ben Nina Li Chi által megformált figurára), Chingmy Yau Shuk-Ching (szokás szerint nagydumás hölgyet alakít, ráadásul egyszer jól bele is rúg Wong Jing-be), valamint Wong Jing játsza. Egész korrekt felhozatal…


Összefoglalva a film tehát nem tudja azt a remekül eltalált hangulatot és poénhegyeket a végéig fenntartani, amivel indul, de még így is van benne jópár emlékezetes marhaság, nekem főleg a diszkós jelenet tetszett, abban Stephen Chow valóban brillírozik. Akinek tetszett a Faithfully Yours, az All For The Winner, valamint a Perfect Girls, az ebben a filmben sem fog csalódni.