Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Love is not a Game, but a Joke (Fei yat boon oi ching siu suet) (1997)
2007. július 15. vasárnap, 14:47 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
| Ismertetők - Hongkong |
Love is not a Game, but a Joke (Fei yat boon oi ching siu suet) (1997)
A történet három fiatal férfi kalandjait mutatja be, akik fogadást kötnek, hogy amelyikük elsőnek megtalálja a mindhármuk által kedvelt, Hongkongba költözött lányt, Karen-t, az próbálhatja elnyerni a lány szívét, a „vesztesek” pedig félreállnak az útjából. A Karen-keresés során mindhárman „belefutnak” egy-egy nőbe, akikkel hamarosan közelebbi kapcsolatba is kerülnek. A fogadás persze fogadás, így egyre nagyobb dilemmába kerülnek, hogy a már-már elfeledett Karen-t keressék-e tovább, vagy a szüleitől elmenekült tolvajlány, a buszsofőrnő, vagy az álomvilágban élő fiatal rendőrnő-e az igazi.
Ebben a műfajban, Wong-Kar Wai filmjeit leszámítva sohasem a filmtechnikai bravúrok voltak meghatározóak, egy-egy film sikerét sokkal inkább meghatározta az, ha jól eltalálták a történetmesélést (azaz jó volt a forgatókönyv), valamint ha jó volt a színészi játék. Ez ebben a filmben sincs másképp, néhány szép éjszakai látképet leszámítva az operatőri munka semmi extra, de ez nem is baj, ez a film nem erről szól. A forgatókönyv jól sikerült, Yap Kam-Hung kellőképpen eltalálta a humoros és a drámai jelenetek keverékét és még a két verekedős jelenetet is érzékkel ágyazta bele a történetbe.
A színészi játék megfelel a stílus követelményeinek, a színészek többsége jól játszik, de nem nyújt kiemelkedőt. Jan Lamb (Jerry Lamb bátyja) hozza a komikumot, Wallace Chung a szépfiú, míg a cantopopsztár Andy Hui talán a legárnyaltabb figura a három férfi közül. A női szereplők egytől-egyig érdekes figurák, a rendőrnőt Qi Shu alakította, a teljesítményéről mindent elmond az, hogy jelölést kapott a HKFA Legjobb Színésznő díjára, a családi problémákkal kűzdő buszsofőrnőt Christine Ng (Miss Asia 1989) játszotta, míg a szintén a család elől menekülő, kissé szabadszájú tolvajlányt Theresa Lee személyesítette meg.
A film tehát az érdekes sztorinak köszönhetően kiemelkedik a romantikus filmek közül, még a csalódást keltő végkifejlet ellenére is (nem, nem szirupos rózsaszín a befejezés!). Aki szereti a stílust, annak egy kellemes, szórakoztató másfél órát fog nyújtani, még azzal együtt is, hogy érződik rajta, hogy ez volt a rendező debütáló filmje, a legjobbjának számító Just One Look színvonalát ugyanis nem éri el.
iMDB
A romantikus filmek mindig is népszerűek voltak a filmesek körében, hiszen a téma örök, ráadásul van egy jókora réteg, akik még a legsablonosabb darabokat is élvezettel fogyasztják. A műfajban azonban viszonylag nehéz újat, vagy legalábbis nem megszokottat kitalálni, így ezen filmek többsége általában előre kiszámítható, ennek megfelelően unalmas. Az ezzel a filmmel debütáló Yip Kam-Hung, akinek a későbbiekben olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Metade Fumaca, a Lavender, a Just One Look és az Elixir of Love, már ebben a filmben is igyekezett minél inkább elhatárolódni a kliséktől, a végeredmény pedig kifejezetten kellemes.
A történet három fiatal férfi kalandjait mutatja be, akik fogadást kötnek, hogy amelyikük elsőnek megtalálja a mindhármuk által kedvelt, Hongkongba költözött lányt, Karen-t, az próbálhatja elnyerni a lány szívét, a „vesztesek” pedig félreállnak az útjából. A Karen-keresés során mindhárman „belefutnak” egy-egy nőbe, akikkel hamarosan közelebbi kapcsolatba is kerülnek. A fogadás persze fogadás, így egyre nagyobb dilemmába kerülnek, hogy a már-már elfeledett Karen-t keressék-e tovább, vagy a szüleitől elmenekült tolvajlány, a buszsofőrnő, vagy az álomvilágban élő fiatal rendőrnő-e az igazi.
Ebben a műfajban, Wong-Kar Wai filmjeit leszámítva sohasem a filmtechnikai bravúrok voltak meghatározóak, egy-egy film sikerét sokkal inkább meghatározta az, ha jól eltalálták a történetmesélést (azaz jó volt a forgatókönyv), valamint ha jó volt a színészi játék. Ez ebben a filmben sincs másképp, néhány szép éjszakai látképet leszámítva az operatőri munka semmi extra, de ez nem is baj, ez a film nem erről szól. A forgatókönyv jól sikerült, Yap Kam-Hung kellőképpen eltalálta a humoros és a drámai jelenetek keverékét és még a két verekedős jelenetet is érzékkel ágyazta bele a történetbe.
A színészi játék megfelel a stílus követelményeinek, a színészek többsége jól játszik, de nem nyújt kiemelkedőt. Jan Lamb (Jerry Lamb bátyja) hozza a komikumot, Wallace Chung a szépfiú, míg a cantopopsztár Andy Hui talán a legárnyaltabb figura a három férfi közül. A női szereplők egytől-egyig érdekes figurák, a rendőrnőt Qi Shu alakította, a teljesítményéről mindent elmond az, hogy jelölést kapott a HKFA Legjobb Színésznő díjára, a családi problémákkal kűzdő buszsofőrnőt Christine Ng (Miss Asia 1989) játszotta, míg a szintén a család elől menekülő, kissé szabadszájú tolvajlányt Theresa Lee személyesítette meg.
A film tehát az érdekes sztorinak köszönhetően kiemelkedik a romantikus filmek közül, még a csalódást keltő végkifejlet ellenére is (nem, nem szirupos rózsaszín a befejezés!). Aki szereti a stílust, annak egy kellemes, szórakoztató másfél órát fog nyújtani, még azzal együtt is, hogy érződik rajta, hogy ez volt a rendező debütáló filmje, a legjobbjának számító Just One Look színvonalát ugyanis nem éri el.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
