A film sztoriját a Die Hard filmek ihlették, nem véletlenül, hiszen a sorozat 3. részét is 1995-ben mutatták be, Wong pedig egy ügyes húzással a saját filmjének olyan címet adott, ami mindössze egyetlen magánhangzóval tér el a Die Hard kantoni címétől. A történet főszereplője Kit Li, egy egykori rendőr, akinek (jó pár másik gyerek mellett) gyermekét és feleségét felrobbantotta egy buszban egy terrorista. Li ezután otthagyja a rendőrséget és az ismert filmsztár, Frankie Lone testőreként (és esetenként dublőreként) dolgozik. Amikor orosz műkincseket hoznak Hongkongba egy bemutatóra, a show-ra hivatalos a színész is, Li azonban véletlenül kiszúrja, hogy ugyanaz a csoport, akiknek vezetője megölte a családját, el akarja rabolni a műkincseket. Hogy a tervük sikerrel jár-e, az természetesen csak Li-n és a segítségére levő néhány másik emberen (egy kissé ellenszenves újságírónőn, egy CID-s rendőrön, valamint a színészen) múlik.


Mint szinte mindegyik Wong Jing film, ez is tele van a rendező jellegzetességeivel. Az első természetesen az, ahogyan „megihlette” a Die Hard, hiszen egyáltalán nem remake-t készített, hanem a saját filmjébe ügyesen beültette az amerikai „forrás” jellegzetességeit. Itt is rengeteg látványos robbanás között közlekednek a főszereplők, hatalmas zuhanásokat élnek túl gond nélkül (persze ebben az „elkapó” embereknek is szerepük van), nem csak egy időzített bomba hatástalanítása vár a főhősökre, valamint az elmaradhatatlan, látványos, fantasztikus jelenet sem maradhatott ki, erre Wong egy helikoptert szemelt ki, amivel Li „bejut” a tett helyszínére. További hasonlóság a kérlelhetetlen és minden mozdulatában ördögien gonosz főgonosz karakter, aki ráadásul jófiúként próbálja magát bemutatni (Kelvin Wong alakította a figurát, jól). Tehát a Die Hard megidézésére tett kísérletek a hangulat és a látvány terén nem is sikerültek rosszul.


Persze a kőkemény akciójeleneteket (szintén a rá jellemző módon) Wong jócskán felhígította a komikus részekkel. A komikumért Frankie Lone karaktere felelt, aki egy akciófilmhős, de a valóságban egy igencsak gyermeteg figura, akit a nőkön és az alkoholon kívül szinte semmi más nem érdekel. A figura látszólag Bruce Lee paródiája, a ruházata pedig a Game of Death című filmre utal, valójában azonban Wong Jing egyértelműen arra utalt rajta keresztül, hogy mi a véleménye Jackie Chan-ről. Wong és Jackie kapcsolata két évvel korábban, a Városi vadász (City Hunter) című film forgatása során romlott meg, olyannyira, hogy Jackie ott is akarta hagyni az egész forgatást. Wong tehát emiatt (soha többet nem dolgozott együtt Jackie-vel) a rá nagyon is jellemző módon próbált gúnyt űzni Jackie Chan-ből, mégpedig úgy, hogy Frankie Lone szerepére leszerződtette Jacky Cheung-ot (a névhasonlóság miatt), hasonló frizurával „látta el”, mint Chan-é és teljesen idiótának ábrázolja, többek között nevetségessé téve Chan-t azzal kapcsolatban is, hogy minden kaszkadőrmutatványt saját maga végez el, egy pillanatra bevágott képpel a nemiszervének méretét is kigúnyolja, valamint Chan apját is kissé ütődöttként ábrázolja (ez pedig Ázsiában igen súlyos sértés). Az utalások olyan egyértelműek voltak, hogy Jet Li később személyesen kért elnézést Jackie Chan-től amiatt, hogy részt vett egy „ilyen” produkció elkészítésében.


Természetesen ez még mindig nem minden a Wong jellegzetességek közül. Igazi Wong Jing filmhez méltóan az egy filmre jutó Miss Hongkong-ok átlaga a High Risk-ben is teljesül, hiszen egy relatíve kisebb szerepben látható Valerie Chow (Miss HK 1991), valamint az ekkor még Wong szárnyai alatt álló Chingmy Yau Shuk-Ching (majdnem Miss HK 1987), aki az újságírónő karakterén keresztül igazi átéléssel mutathatta be, mi is a véleménye a róla (és Wong-ról) előszeretettel írkáló firkászokról (amit Wong fokoz még azzal is, hogy az újságírónő segítőjét is eléggé unszimpatikus figuraként ábrázolja). Szintén az ő jeleneteihez fűződnek a film „erotikus” jelenetei, amikben kihívó öltözékben próbál gúnyt űzni a férfiakból (az egyikben sikerrel is jár).


A film akciójeleneteinek kidolgozásáért a Corey Yuen/Tak Yuen páros felelt, az ő nevük általában garancia a látványos kungfu jelenetekre és ez ebben a filmben sincs másként. Mind Jacky Cheung, mind a főszereplő Jet Li leginkább ezekben a jelenetekben brillírozik, természetesen a gonosz karakterek közül néhányan is méltó ellenfeleik. A látvány terén sem vall szégyent a film, a helikopteres részen ugyan látszik, hogy nem állt rendelkezésre olyan mérvű technika, mint amit Hollywood használ, de ez nem von le (sokat) az élvezhetőségből. A fehér kisautós részek viszont bőven kárpótolják a nézőt ezért, hiszen azok a jelenetek a hongkongi film legjobbjaira emlékeztetnek. Ami esetleg zavaró lehet a film során, az a (természetesen) Wong sajátosság, hogy a poén kedvéért teljesen logikátlan részeket is belerak a filmbe. Erre a legjellemzőbb jelenet az, amikor kígyókkal próbálják „vallatni” az újságírónőt. Hogy honnan kerítettek hirtelen ennyi kígyót egy irodaház sokadik emeletén? Ugyancsak megmosolyogtató az is, amikor az akciójelenetekben hirtelen vert helyzetbe kerül az adott szereplő, majd egy jókora vágás után már visszatámad. Wong még ezekben a jelenetekben is poénkodott.


Összefoglalva tehát a High Risk egy tipikus Wong Jing film, azok minden jellegzetességével megáldva. A sztori komolyságát talán túlzottan is oldják a poénok és az idétlen karakterek, ezt leszámítva azonban egy teljesen korrekt és pergős akciófilm, ami Jet Li rajongóinak bizonyára kötelező darab (ha még nem látták), valamint azoknak is érdekes lehet, akit érdekel Wong Jing munkássága.