Ázsiafilm

A sztori már önmagában ideális alap a sok-sok helyzetkomikumra és a garantált bonyodalmakra. A főszereplő egy 30 éves agglegény, aki teljesen esélytelen a lányok meghódítására. Egy napon azonban érkezik hozzá (és a mamájához) egy úr az Egyesült Államokból és átadja neki a halálos ágyán fekvő nagybácsi üzenetét, hogy amennyiben egy hónapon belül megházasodik úgy, hogy a szíve választottja nem azért megy hozzá, mert tud a pénzről, akkor övé lesz az öregúr 300 millió dolláros vagyona. Apró gond, hogy ha nem sikerül, akkor a Robert nevű rokonra száll az örökség, aki természetesen ott próbál keresztbe tenni hősünknek, ahol csak lehet. Hamarosan pedig feleségjelölt is kerül, természetesen nem csak egy.


Mint látható, maga a történet nem igazán újkeletű, nevezhetjük akár klisészerűnek is, azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy a sztoriból fakadó poénok örökéletűek, mindig működnek és ezúttal sem kell csalódnunk bennük. Ettől azonban még simán lehetne egy mára már teljesen elfelejtett, tizenkettő egy tucat kategóriájú film. Azonban az alapsztorit nagyon megbolondítja és sokkal élvezhetőbbé teszi a Wong által belerakott sok-sok rá jellemző apróság, az akkori való életbeli sztárokkal kapcsolatos kikacsintások (kedvencem az a jelenet, amikor az egyik szereplő elmondja Wong sommás véleményét arról, hogy miért is vonult vissza a közszerepléstől Leslie Cheung), a megunhatatlan és mindig egy kis újat nyújtó gambling movie részek, ezúttal a mama és a barátnői „vérre menő” mahjong meccsének bemutatásakor, valamint ami leginkább hozzáad az egész film élvezetéhez, az ezúttal sűrűn látható mellékszereplőként színészként is feltűnő Wong Jing, aki az összes jelenetében igyekszik bolondot csinálni mind abból a figurából, akit játszik, mind pedig a való életbeli önmagából. Ezúttal sem maradhatott ki a poén Wong filmjeinek színvonalával kapcsolatban, míg az általa alakított figura szokás szerint egy perverz disznó, akinek egy jelenetben még 500 perverz dalocskát is el kell énekelnie (persze azért ezek végighallgatását megússza a néző).


Mint a hongkongi vígjátékokban megszokott, a színészi játék ebben a filmben is igencsak harsány, leszámítva a főszereplőt alakító Wilson Lam-et, aki már csak a figura sótlanságának is köszönhetően eléggé visszafogott teljesítményt nyújt. Wong Jing természetesen ripacs, akárcsak a Robert nevű rokont alakító Keith Kwan. Jól játszik viszont a kissé rámenős mamát alakító Pik Wan Tang, nem véletlenül, hiszen ő egykoron a kantoni opera egyik legnagyobb sztárja volt. Wong a tőle megszokott módon pedig telezsúfolta a filmet gyönyörű színésznőkkel is, akiknek a külsejük mellett a játékuk is elsőosztályú. A ’86-os Miss Asia, Nina Li Chi remekül mutatja be karakterének kétarcúságát, miközben végig megőrzi az eleganciáját. Michelle Reis Ka-yan, azaz Miss Hongkong 1988 a nem túl előkelő származású, tűzrőlpattant, életrevaló lány szerepében szintén remek produkciót nyújt, míg a sajnos csak egy kisebb, de emlékezetes szerepet kapó Monica Chan (Miss Hongkong 1989) a szintén feleségesélyes rendőrnő szerepében mutat meg egy keveset képességeiből.


A film tehát a klasszikus vígjátékok hagyományain alapuló jellegzetes Wong Jing agymenés, szokás szerint gyönyörű lányokkal (már csak Nina Li Chi strandon előadott jelenetéért érdemes megnézni a filmet). Mindenkinek tudom ajánlani a filmet, aki egy könnyed, nem gondolkodtató másfél órát szeretne eltölteni.