A főhősöket ugyanis egyszerűen „kikölcsönözte” a mintegy 20 évvel korábban készült japán Lone Wolf and Cub sorozatból, hiszen itt is egy nagyszerű renegát harcos és annak pici fia áll a történet középpontjában, míg a film nyitójelenete is nagyban emlékeztet a „forrásmunka” jeleneteire. További adalék és nézőcsalogató, hogy a TVB csatornán nem sokkal korábban vetített nagysikerű tévésorozat, a Kung fu si fu főszereplőjének a nevével ruházta fel a főhőst, míg a főszerepre (a mendemondák szerint némi triádsegédlettel) megnyerte az egyik legismertebb és legnépszerűbb harcművész-színészt, Jet Li-t, aki a plakáton kicsit Nemuri Kyoshiro technikájára hasonlító pózban látható. A hozott anyagoknak és a szerződtetett sztárnak köszönhetően aztán már nem volt nehéz dolga, csak összeütött belőle egy tipikusan rá jellemző humorral telezsúfolt sztorit, amit olyan módon zárt le, ami kísértetiesen hasonlít a 80-as évekbeli, Donald P. Bellisario nevéhez köthető amerikai tévésorozatok epizódjainak zárójelenetéhez.


A történet kiindulópontja hasonló a Lone Wolf and Cub-éhoz. Hung Hei-Kwun-t elárulják és kisfiával együtt menekülnie kell. Hosszú évek vándorlása után jutnak el a film helyszínéül szolgáló faluba, ahol egy tehetős helyi polgár a testőrének fogadja Hung-ot. Közben ugyanazok, akik elárulták a harcost, szövetkeznek a Shaolin szerzetesek elpusztítására is, akik a kincseik térképét 5 kis növendék hátára tetoválják rá. A dolog persze kiderül, így az árulók elkezdik keresni a gyerekeket, akik védelmezésében (jó sok közjátékot követően) két tolvajnő is az apa és a fiú segítségére lesz.
Az „igazi” wuxia filmekhez képest ez egy jóval könnyedebb, humorosabb alkotás, bár tulajdonképpen minden benne van, ami a kínai fantáziafilmekben megszokott. Van benne rengeteg akciójelenet, jó nagyokat ugró emberekkel, sok-sok repüléssel és kardokon mászkálással, ám annyira túlzásba vannak víve ezek a részek, hogy még wuxia mércével is komolytalanok (akárcsak a fentebb már említett, szintén poénra vett Flying Dagger esetében). Ezen jelenetek kidolgozásáért ezúttal Corey Yuen volt a felelős, aki társrendezője volt a produkciónak. Nem maradhatott ki a sajnálatos haláleset sem, de ez a rész sem a katarzis miatt került bele a filmbe, Wong még a halált is könnyeden ábrázolja. A wuxia jellegzetességek mellett pedig Wong telezsúfolta a filmet saját jellegzetességekkel, kezdve a stíluskeveréstől (van néhány „horror” jelenet, természetesen poénra véve) az elmaradhatatlan fingós poénokon keresztül egészen a képregényszerű főgonoszig.


Az amerikai filmesek úgy tartják, hogy egy film lehet bármilyen gagyi is, ha szerepel benne gyerek és/vagy kutya, akkor a siker garantált. Kutya ebben a filmben nincs, viszont gyerek van szépszámmal, egytől egyig aranyosak és a kölyökbunyók is látványosak. Ez nem kis részben köszönhető Miu Tse-nek, aki a The Enforcer-hez hasonlóan a Jet Li által alakított karakter fiát alakítja, élvezetesen. Mind a bunyók, mind a poénok terén jól teljesít. Jet Li egy eléggé faarcú harcost játszik, így színészi képességeiről nem sokat tudunk meg, de az ő esetében valószínűleg ez az, ami a legkevesebb embert érdekel. A sok-sok, képregényekben látható fegyvert felvonultató harci jelenetekben remekül helytáll, úgyhogy a Jet Li rajongóknak ezúttal sem lehet panasza. A legemlékezetesebb karakter azonban mégsem az apa és a fia, hanem a két tolvajnő közül a mama, akit Andy Lau keresztanyja, Deannie Yip alakít. Az ő figurája sok-sok humoros pillanatot csempész a filmbe, tovább oldva az amúgy is meglehetősen könnyed hangulatot. A lányát az ekkoriban még Wong Jing-gel kavaró Chingmy Yau alakította, elsőszámú feladata az volt ezúttal is, hogy jól nézzen ki, ezt meg is oldotta könnyedén.


A tulajdonképpen drámai téma ellenére is ez egy nagyon könnyed, szórakoztató film, amit minden bizonnyal a wuxia filmek rajongói nem fognak a szívükbe zárni, akárcsak azok, akik nem kedvelik a „hozott” ötleteket. Azoknak viszont, akik csak kikapcsolódni szeretnének, mindenképpen jó szórakozást fog nyújtani.