Ázsiafilm

A hongkongi akciófilmről több mint valószínű, hogy mindenkinek az elsők között fog beugrani Chow Yun-Fat és az ő két-pisztolyos harcmodora. Az ebben a stílusban kevésbé járatos embereknek is minden valószínűség szerint a hihetetlen tűzpárbajok, a kifogyhatatlan pisztolyok, a célozni nem tudó rendőrök és a fizika törvényszerűségeit gátlástalanul semmibe vevő főhősök fognak ködösen derengeni. Derek Yee nyilván megelégelhette ezt a skatulyát és rájött, hogy milyen sok lehetőséget rejt magában, ha elkészít egy minden porcikájában reális és pontos akciófilmet. Persze azzal is tisztában volt, hogy ez sokkal több odafigyelést igényel, illetve a látványt is pótolni kell valamivel, így hát a klasszikus filmes értékek felé fordult, s Hongkong egyik legtehetségesebb színészét szerződtette a feladatra.

A versenylövészet rendkívül kifinomult sport. Egyszerre igényel ügyességet, taktikai érzéket és félelmetes koncentrációt. A versenyzőknek minél rövidebb idő alatt kell egy pályán végigmenni, és a lehető legjobb találati arányt elérni az erre a célra kiállított bábúkon. Rick az egyik legjobb ebben a sportágban, Hongkongban, s nem csak részt vesz a versenyeken, hanem az erre a célra speciálisan kialakított fegyvereket is ő készíti. Egyetlen számottevő ellenfele egy nyomozó, s már csak kettejük párbaja van hátra, mikor betör a klubba egy dühöngő, kétségbeesett férfi. Azt szeretné, ölje meg valaki, s ezt néhány lövéssel nyomatékosítja is. Rick lép először, s megtapasztalja, milyen az, ha nem csak papírbábúkra lő az ember.

A Double Tap nem egy bonyolult film. Rövid, alig másfél órás játékidő, kevés szereplő, s lineáris történetvezetés, ennek ellenére nálam jelesre vizsgázott. A film erénye a részletekben rejlik, ugyanis az akciók úgy tudnak hatásosak lenni, hogy közben az alkotók szigorúan ragaszkodtak a minél valószerűbb bemutatáshoz. A golyókat nemhogy az autók pléhlemeze nem fogja meg, de azok átmennek a fa nyílászárón, a vékonyabb téglafalon, és persze az emberi húson is. Akár egyszerre többön. A pisztolyok tára hiába raktároz 22 lövedéket, egyszer az is kifogy, és akkor tárat kell cserélni. És akit komolyabban meglőttek, az örül, hogy életben maradt és nem tesz meg mindent, hogy valahogy visszaküzdje magát a frontvonalba. Ez a pici odafigyelés komoly mértékben növelte a film élvezeti értékét, s nyilván sok örömet okozott már és fog okozni azoknak, akik már belefáradtak az akciófilmek nyíltan és bevállalósan bugyuta világába.

S hogy ki volt az a tehetséges színész, akit Derek Yee felültetett erre a vonatra? A hongkongi film - azóta már sajnos elhalálozott - egyik legnagyobb idolja, Leslie Cheung. Lehettek volna bármennyire kidolgozottak az akciók, ha ő nem ad bele anyait-apait ebbe a nem túl kidolgozott szerepbe. Az ő figurája viszi a hátán ezt a mozit, s lévén az egyik utolsó filmje depresszió hajtotta öngyilkossága előtt, hátborzongató látni az általa megformált karaktert és szenvedéseit. Bár még nem diagnosztizálták nála a betegséget, de nyilvánvaló, hogy ekkor már komoly problémákkal küzdhetett. Ezt az is mutatja, hogy sokkal inkább "jól állt" neki ez a szerep, mint például az Okinawa Rendesvous-ban való vicceskedés.

A Double Tap azon ritka filmek egyike, melyet bátran merek ajánlani mindenkinek, s nem csak az akciófilmek rajongóinak. Nem megerőltető alkotás, de mégis hagy valamit maga után.

imdb