Ázsiafilm

A történet egy csapat bérgyilkosnő és az őket hajkurászó rendőrpáros körül bonyolódik. A lányok el akarnak tenni egy visszavonulás előtt álló triádfőnököt láb alól, a vezetőjüket személyes bosszú is vezérli ezügyben. Apró probléma, hogy a lányok egyike régen közeli kapcsolatban állt a két nyomozó egyikével, ráadásul a csapat vezetőjének parancsa ellen is van némi kifogása. Az akciót azonban a többek között emiatt is megosztott csapatnak mindenképpen végre kell hajtania, ehhez persze a rendőröknek is van néhány szavuk.


Mint látható, a történet nem túl eredeti, tele van klisékkel. A kivitelezésen is látszik az alacsony költségvetés, a legtöbb jelenet olyan, mint a félamatőr filmekben, sokszor úgy néz ki, mintha nem professzionális technikát használtak volna a forgatás során. Hasonlóan furcsa az akciójelenetek kidolgozása is. Egyrészt sok ilyen jelenet játszódik sötétben, amikor szinte semmit se lehet látni, másrészt amelyik világosban játszódik (gyakorlatilag egy ilyen van) az is a sok vágás miatt nem igazán élvezhető. Persze a készítők igyekeztek más módon is látványosabbá tenni a filmet, mégpedig azzal hogy igyekeztek minél több kellemes látványt nyújtó hölgyet felsorakoztatni.


Egyikük a film elején látható jelenetben egy sztriptízt is előad, így a film majdnem Cat III besorolást kapott. Persze a relatíve nagy névnek mondható színésznők ebben nem vettek részt, ők „csak” igyekeztek lehetőleg mindig jól kinézni és ez sem Cherrie Ying-nek, sem a filmvilágba hat év után visszatérő Tien Hsin-nek nem esett nehezére. Rajtuk kívül egyébként még a nagy dumás nyomozót játszó Jordan Chan számít viszonylag ismertnek, a másik rendőrt alakító Andy On nem tartozik a sztárok közé.


A Lethal Angels tehát egy alacsony költségvetésű, gyengécske akciófilm, amit leginkább a poszterével próbáltak „eladni”, ami sokkal többet láttat, mint amit a film nyújtani tud. Igazándiból sem a „girls with guns” filmek rajongóinak nem ajánlható (ők nézzék inkább a Heroic Trio-t), sem az erotikus akciófilmekre áhítozóknak (ők nézzék inkább a 70-es évek japán sexploitation filmjeit), sem a női főszereplős kung-fu filmek rajongóinak (ők jobban járnak a The Inspector Wears Skirts sorozattal). Adódhat a kérdés persze, hogy akkor kiknek lehet érdemes megnézni a Cherrie Ying és a Tien Hsin rajongói klubok tagjain kívül? Szerény véleményem szerint senkinek sem.