Ázsiafilm

A történet a szokásos, láttunk ilyet már többet is. Adott Julia, egy ügynöknő, aki egy titokzatos szervezet számára hajt végre lopásokat, erre képezték ki már gyerekkora óta. Úgy tervezi, hogy ez lesz az utolsó akciója, utána otthagyja az egészet. „Főnökei” beosztanak mellé egy újoncot, a cserfes, nőiességének minden mozzanatát kihasználó Candy személyében, aki kalandvágyból állt be a szervezet tagjai közé. Persze ahogy az már lenni szokott, eleinte ki nem állhatják egymást. Julia-t kinézi magának egy reklámfilmrendező, aki azzal az ürüggyel, hogy a reklámjában akarja szerepeltetni, megpróbál közel kerülni hozzá és szó szerint kémked utána. A lebukás elkerülhetetlen, de Julia közben a titokzatos szervezettel is összetűzésbe keveredik.


Fontos info, hogy a film sokkal inkább romantikus vígjáték, mint akció, de azért egy jelenet erejéig egy rövid Qi Shu féle kung-fu bemutatót is láthatunk, bár a sok vágás miatt nem az igazi. A romantikus szálban semmi extra nincsen, a film humora is átlagos, a legtöbb poén kiszámítható. A karakterek többsége is sablonos, mind a Qi Shu által alakított Julia, mind a sokszor zavarba és kínos helyzetekbe kerülő reklámrendező alakja is ismerős lehet más filmekből. A talán legjobban eltalált figura a The Duel-ből ismerős Tien Hsin által játszott minden lében kanál Candy, aki legtöbbször minden tanács ellenére is a saját feje után megy, valamint a rendező papája, egy katolikus pap, aki azért finoman fogalmazva sem egy szent… Ami még említésre méltó, hogy az eredetileg popsztár Patrick Tam, aki a reklámrendezőt játsza, egy jelenet erejéig énektudását is bemutatja, amikor az exbarátnője (akit a sajnos ezúttal is csak epizódszereplő Krista Yang játszik) egy meglehetősen furcsa kérést intéz hozzá.


A film tehát összességében nem egy nagy durranás, egyáltalán nem emelkedik ki a hasonló filmek tömkelegéből, mindössze csak egy korrekten összerakott, minden sallangtól mentes iparosmunka, amit a stílus rajongói szeretni fognak, de ők sem fognak rá túlzottan hosszú ideig emlékezni. Qi Shu rajongóknak kötelező darab, a többiek pedig nyugodtan kihagyhatják.