Ming Ming (2006)
A történet egy modernkori wuxia mese is lehetne akár. A címszereplő hölgy egy remekül kiképzett „harcos”, aki furcsa fémgolyókkal „lövöldözik” és ellop 5 milliót készpénzben, valamint egy dobozt a Cat néven futó maffiavezértől. A pénzre azért van szüksége, mert a szerelme azt mondta neki, minden vágya, hogy legyen 5 milliója és elmehessen Harbin-ba. A lopás után a menekülésben segítségére van a lojális, de nem túl ügyes harcos Tu, akinek egyedül a futás az erőssége. A menekülés során jön a klasszikus tévedések „vígjátéka”, Tu ugyanis Ming Ming hasonmásába botlik bele a megbeszélt találkozóhelyen, Nana-ba, aki (minő véletlen) szintén ugyanazt a férfit keresi (és tartja szerelmének), mint Ming Ming. A titokzatos D (ő az álomférfi, aki mindenkinek ugyanezt az 5 milliós mesét adja elő) után pedig megkezdődik a hajtóvadászat.
Mint a bevezetőben leírtam, Susie Au nem kifejezetten tudott túllépni a videoklipes hagyományokon. A film eleje teljesen olyan, mint egy videoklip, gyors vágások, képi trükkök (szaggatás, „fagyasztás”, rengeteg CG), természetesen az egyébként nagyon stílusos zene sem maradhat el belőle. Tulajdonképpen az egész akár lenyűgöző is lehetne, annyira stílusos és tényleg jól is néz ki, de egy idő után az ember már azon gondolkozik, hogy a birtokában levő film hibás-e, vagy tényleg ennyi a szaggatás benne, elég hamar rettenetesen idegesítővé válik az effektözön. Hasonlóak mondhatóak el a harci jelenetekről is, amikből gyakorlatilag nem látunk semmit sem, csak a gyors vágásokat, pillanatképeket, aztán a falakra repülő embereket, így akcióként mindenképpen bukásra van ítélve a film. Ráadásul egy csomó jelenet emlékeztet más filmekre, kezdve a Mátrixtól az Ong-Bak-on keresztül egészen a Lola Rennt-ig. További fontos eleme a filmnek a nyelvekkel való játék, hiszen a karakterek attól függően, hogy honnan származnak, a saját nyelvükön beszélnek. Nahát, mintha a 2046-ban ezt már eljátszották volna… Bár kétségtelen tény, hogy a két hasonmás karaktert ezzel is jól megkülönböztetik, hiszen Ming Ming mandarinul beszél végig, míg Nana kantoniul.
A film legnagyobb hibája tehát egyrészt az eredetiség teljes hiánya, hiszen klisék tömkelegét vonultatja fel, másrészt pedig a nem igazán tökéletes történetmesélés, mert jelen formájában nem igazán köti le a film a nézőt egy idő után. A színészi játék nem rossz, de nem is kiemelkedő, a két szerepben is villogó Zhou Xun (ő játsza Ming Ming-et és Nana-t is) talán Nana-t hozza sikeresebben, a futógép Tu-t alakító Tony Yang jól játszik, D szerepében Daniel Wu azonban némiképpen csalódást nyújt. Külön kiemelném az ezredforduló idején a legnépszerűbb színésznők közé tartozó, de pár éve gyakorlatilag teljesen visszavonult Krista Yang cameo szerepét, ő anyanyelvén, shanghai dialektusban látható mindössze egyetlen rövid jelenetben, ami szintén nagy hiba, mert az ő szerepeltetése sokat dobott volna a filmen.
Összességében kár, hogy a stílusos (bár kicsit eltúlzott) képi világ és a nagyszerű zene mellé nem sikerült egy feszesebb, izgalmasabb, érdekesebb sztorit összehoznia a rendezőnek, mert így csak egy filmtechnikai bravúroktól hemzsegő, több, mint 100 perces videoklipként lehet felfogni a filmet, ami ezáltal elsősorban a filmes trükkök iránt fogékonyak számára lehet igazán érdekes.