belépés∆

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

iMDB

A hongkongi filmesek előszeretettel nyúlnak olyan, a hétköznapi élettel kapcsolatos témákhoz, amikből aztán jó kis tanmeseszerű, könnyen fogyasztható, burkoltan propagandisztikus, afféle „népnevelő” filmeket lehet készíteni. A közelmúlt filmes terméséből szemezgetve ebbe a kategóriába tartozott például a Beauty & The Breast, amiben a különféle implantátumokkal „hódító” hölgyek és az őket bálványozó urak kifigurázása mellett a túlsúlyos emberekkel kapcsolatos előítéletekre is felhívták a figyelmet, de ide sorolható a kiüresedő párkapcsolatok „helyrepofozásához” tanácsokat nyújtani próbáló Love on the rocks, vagy éppen a rákbetegséggel foglalkozó 2 Become 1. Ezen filmes vonulatba szervesen illeszkedik bele a Wong Jing felügyelete alatt leforgatott Super Fans is.

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Az angol cím sokat mond, ugyanis a történet fő szála a popsztárok iránti rajongást figurázza ki, természetesen a különféle „idolokkal” együtt. A főszereplő egy fiatal lány, Sussie, aki hatalmas rajongója a népszerű popsztárnak, Sum Lee-nek. Természetesen ezzel nincs egyedül, az „idolnak” ugyanis hatalmas rajongótábora és rajongói klubja is van, amibe a bekerüléshez igen szigorú feltételeknek kell megfelelni. Ráadásul Sum Lee mellett van egy „rivális” popsztár is, bizonyos Yee, aki Sussie és társai körében óriási közutálatnak örvend, ami egészen a tettlegességig fajul. Sussie egy ilyen eset után lehetőséget kap arra, hogy Sum Lee személyi asszisztense legyen és szép lassan rájön, hogy nem minden olyan a valóságban, mint amilyennek látszani próbál, többek között Sum Lee sem. Figyelme pedig szépen lassan terelődik rá a gyerekkora óta a közelében levő visszafogott, kissé gátlásos fiatal srácra, Shui-ra, aki mindig segít neki, de azt a bizonyos rövid mondatot nem meri kimondani.

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

A téma tehát a célba vett közönség, azaz a fiatalok körében valószínű telitalálat, akárcsak a mondanivaló. Persze semmi konkrét állásfoglalás a készítőktől, hanem a jó érzékkel nevetségessé tett rajongás, valamint a popsztárok kétszínű világának bemutatásával próbálják pozitív irányba fordítani a néző gondolkozását. Ennek érdekében nem riadtak vissza a helyenként már-már „gusztustalan” jelenetek alkalmazásától sem. A rajongói klub beavatási szertartása például zseniális, főleg, mert egy fiút akarnak a popsztár rajongói közé beavatni, de hasonlóan látványosan visszataszító a videoklipforgatásos jelenet is. A két kisarkított sztár ábrázolását is jól eltalálták, mind a rajongóit (meg egyáltalán az egész sztárságot) gyakorlatilag nyűgnek tartó Sum Lee, akit ebből az egészből leginkább a pénz és a különféle perverz dolgokra is kapható menedzsernő érdekel, mind az éneklést művészetként felfogó, nem a díjakra hajtó, sok szerencsétlenségen áteső Yee figurája is érzékletes.

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Egy ilyen filmnél a színészi játékról nem igazán érdemes beszélni, hiszen pont az az egész lényege, hogy a túljátszott karakterek révén váljon érthetővé, hogy mi is a készítők mondanivalója. Ennek megfelelően az eddigi filmjeiben is többnyire bohócot alakító Sammy Leung ezúttal Sum Lee szerepében vág elképesztő grimaszokat és idétlen pózokat, ezzel is kiemelendő a „gonoszságát”, ami valójában inkább kreténség és korlátoltság akar lenni. Sussie szerepében Charlene Choi is némileg túljátsza a szerepet, akárcsak a „vesztes” sztár menedzserét megformáló Shiu Hung Hui, de ő ezúttal meglepően visszafogott (érthetetlen módon egyetlen fingós poénja sincs). A leghitelesebb karakter (nem véletlenül, hiszen az ő figuráján keresztül zajlik a „népnevelés”) az egyedül Sussie-ért rajongó Shui, akit Leo Ku formált meg, jól.

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Zárszóként még annyit, hogy természetesen a filmet lehet egy más szemszögből is nézni, mégpedig aszerint, hogy mennyire tartozik a komoly filmek közé. Ebben az esetben viszont abszolút megbukik és könnyen elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik a megtekintése után botrányosan rossz és hiteltelen filmnek fogják tartani. Ha viszont abból a szemszögből nézzük, hogy a fiataloknak szánt filmek közül vajon ez a (többek között a filmvégi monológok miatt) talán „szájbarágós” tartalommal bíró filmecske, vagy az amerikai fiatalok épülésére szolgáló Amerikai Pite és társai-e a színvonalasabbak, akkor már más a helyzet és én a magam részéről mindenképpen támogatom a további hasonló, ugyan könnyen feledhető, egyszer nézhető, de legalább nevetve elgondolkodtató filmek készítését.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

All's Well Ends Well 2009 (Ga yau hei si 2009)

All's Well Ends Well 2009 (Ga yau hei si 2009)

Az idei kínai újévre időzített vígjáték hozza mindazt, amire számítani lehetett. Ugyan alapból kritikus volt vele mindenki, mondván a korábbi részekben Stephen Chow vitte a prímet és nélküle az egész nem ér egy...

The Admiral: Roaring Currents (Myeong-ryang) (2014)

The Admiral: Roaring Currents (Myeong-ryang) (2014)

  Egy látványos történelmi film mindig szívesen látott alkotás. Pláne, ha nem akarják telepakolni a mának szóló utalásokkal, hanem a megszokott, ám korántsem unalmas módon színpompás jelmezekkel, korhű tárgyakkal és a régi idők embereit idéző viselkedésekkel...

Red Room (Akai misshitsu (heya): Kindan no ôsama geemu) (1999)

Red Room (Akai misshitsu (heya): Kindan no ôsama geemu) (1999)

 Hogyan is nyerhetünk 10 millió yen-t egyetlen nap alatt? Filmünk főszereplői egy négyfős körmérkőzés formájában próbálják meg elérni, egy olyan játékban, ahol a veszteseknek nem sok babér terem, és ahol minden csak a szerencsén, na...

The Enchanting Shadow (Qiannü youhun) (1960)

The Enchanting Shadow (Qiannü youhun) (1960)

 ANOTHER SHAW PRODUCTION  iMDB A The Enchanting Shadow a 16-17. században élt kínai írónak, Pu Songlingnek az egyik kísértethistóriáját veszi alapul, ugyanazt a történetet, amely a méltán híres Chinese Ghost Story történéseinek gerincét is adta....