Ázsiafilm

A főszereplők egyike egy igen tehetséges ingatlanügynök, a neve OK, akinek egyetlen különleges képessége van, mégpedig az, hogy úgy képes hazudni, mint a vízfolyás és mindenkit meg is győz a maga „igazáról”. A másik főszereplő a nemes egyszerűséggel Wonderful nevet viselő lány, akinek legfőbb problémája a férfiakkal, hogy mindegyik hazugságokat beszél neki. A történet fő szála ebből már ki is következtethető, valószínűleg hatalmas titkokat árulok el azzal, ha leírom, hogy az ő egymásra találásukról szól a film, ami (természetesen) egy félreértéssel és az abból fakadó hazugsággal kezdődik.


Mint fentebb írtam, a film Wong Jing alkotásaitól szokatlan módon visszafogott és szolíd. Sehol egy harsány szereplő (leszámítva a lány apját alakító Ng Man-Tat-ot, de ő mindegyik filmjében ilyen, valamint a szintén minden filmben bohóccá váló Shiu Hung-Hui-t), sehol egy altesti poén, sőt, elmaradtak a valódi világba kikacsintós, valamint a szurkálódós poénok is. Persze ez egyáltalán nem hiba, Wong néhány filmjében ugyanis ezek kifejezetten zavaróak szoktak lenni. Az már inkább probléma, hogy a történet során tulajdonképpen egyetlen meglepetés, váratlan fordulat sem történik, a sztori lineáris és könnyen kiszámítható. A kivitelezés terén is tipikus Wong alkotásról beszélhetünk, a képminőség nem a legjobb, tompák a színek, gyenge a megvilágítás, sok jeleneten látszik az alacsony költségvetés, illetve a spórolás.


A romantikus vígjátékok műfaja általában remek színészi alakításokra ad lehetőséget. Ebben a filmben kiemelkedő színészi teljesítmény azonban nem lelhető fel, elsősorban a sablonos karakterek miatt, akik a hongkongi „standardhez” képest egyáltalán nem kisarkítottak és harsányak. A férfi főszereplő ugyan hazudozik, de elmaradnak a grimaszolások, az idétlen mozgások, stb. Ebből kifolyólag az OK szerepét alakító Leon Lai-nak nincs igazán lehetősége nagyot játszani, a figurát jól visszaadja, valóban hihetően beszél mellé, mégis kicsit szürkének éreztem. Wonderful-t Cecilia Cheung játsza, szintén jól, de vele kapcsolatban is elmondható, hogy nem eléggé jellegzetes a szerep, amit eljátszik, így igazán nagy alakításra nem kell számítani tőle sem. Ezt némileg ellensúlyozandó, meg kell jegyezni, hogy a film zenéjéhez mindketten hozzájárultak, a betétdalok többségét vagy Leon, vagy Cecilia énekli. Az efféle filmekben megszokott módon a kis szerepekben látható színészek játéka emlékezetes inkább, elsősorban a pap, akinek a „szeánszán” először találkozik a leendő pár, valamint az OK baráti körébe tartozó tipikus agglegény (Tat-Ming Cheung alakítja), akinek aztán „fel kell áldoznia magát” bizonyos célok érdekében. Akinek pedig Cecilia nem eléggé húzónév, annak talán jó kedvcsináló lehet, hogy szokásához híven Wong Jing ezt a filmet is a lehetőségekhez képest telerakta jó sok csinos lánnyal (pl. Pinky Cheung, Zuki Lee, Kristy Yang, King-Tan Yuen, stb.)


Mindezekkel együtt is a film egy egyszer nézhető, közepes, könnyen felejthető romantikus film marad, csak a stílus rajongóinak ajánlott a megtekintése.