Ázsiafilm

A sztori a szokásos hongkongi könnyed akcióvígjátékok sémáját követi, tulajdonképpen semmi rendkívüli és semmi meglepő nincs benne. Szépen, lineárisan halad a történet, mindenki jellegzetesen „menő” és laza, minden a helyén van benne és pont ez az, ami miatt teljesen felejthető marad, mert elmarad a meglepetés és az izgalom. Ez még annyira nem is lenne baj, hiszen egy akcióvígjátékban sohasem a sztori a lényeg, hanem a poénok és a látványos akciók. A film poénjairól viszont ugyanaz mondható el, mint magáról a filmről. Ott vannak, ahol lenniük kell és annyira triviálisak, hogy a néző szinte számít rájuk, így egyáltalán nem „ütnek”. Az akciók nem rosszak, szintén a könnyed hongkongi stílusban készültek, látványosak és egyáltalán nem realisztikusak. A klipszerű vágásoknak köszönhetően jóval pörgősebbnek tűnnek, mint amilyen egy akciójelenet valójában lehet, a „standard” módszere az volt a koreográfusnak, hogy egy-egy kunszt felvétele, majd vágás, egy repülő ember, aki feldönti a székeket, vagy betöri az ablakot, utána vágás, az imént repülő ember nézelődik, majd újabb rohamra indul. Helyenként mulatságos, de működik, talán ez a leginkább élvezhető része a filmnek.


A megcélzott közönség nyilvánvalóan a fiatalkorú nézők csoportja volt, ez a némileg poénra vett bunyókon kívül leginkább a két főszereplő szabadidejének bemutatásakor látszik, akik egy diáklány és baráti társasága körében múlatják előszeretettel az időt és többek között gördeszkás trükköket mutatnak be, valamint a rendőri képességeik bemutatása is ebben a környezetben történik meg. A színészek kiválogatása is ennek megfelelően történt, a két főszerepre két jóképű fiatal színészt szerződtettek, közülük a szótlanabbik szereplőt alakító Ken Chang igencsak szürkén játszik, míg a nála jóval ismertebb Stephen Fung kicsit talán túlzottan is „menőre” vette a figurát, helyenként túljátsza a szerepét. A diáklány szerepében ebben a filmben debütált a későbbiekben a Szem című filmmel ismertté vált Angelica Lee Sum-Kit, túl nehéz dolga nem volt a szereppel, elég volt egyszerűen csak szépnek lennie.


Röviden összefoglalva ez a film a hongkongi zsarus filmek „gagyi” kategóriájába tartozik, egyszer nézhető, de senki semmit nem veszít akkor sem, ha véletlenül nem jut rá ideje.