Ázsiafilm

Hogy ez ezzel a filmmel mennyire sikerült, az már egy más kérdés. Mind a kiindulópont (egy misztikus, de a valóságban is ismert kísérlet vegyítése az emberek "félelmeivel" a sűrű erdőkkel kapcsolatban), mind maga a történet, mind a szereplők igencsak sablonosak, ráadásul sokkal inkább egy misztikus filmet kap a néző, mintsem a korábbi Pang filmekre jellemző ijesztgetős horrort. A történet nagy része egy erdőben játszódik, amiben (milyen meglepő) furcsa dolgok történnek, valamint az átlagosnál jóval nagyobb az erdőben öngyilkosságot elkövetők száma. A témára rácsap a bulvártévé, igazi kísértethistóriákat gyártva fokozzák az erdő körüli misztikumot May, a frissiben népszerűvé vált riporternő aktív közreműködésével. May barátja egy botanikus kutató, Shum Shu-hoi, aki a növényekkel való kommunikálás terén próbál eredményeket elérni és egyáltalán nem hisz barátnője sztorijainak. A harmadik főszereplő egy gyilkossági ügyekben nyomozó igencsak határozott detektívnő, C.C. Ha, aki szintén nem hisz a legendákban, hanem egy, az erdőben történt nemi erőszakkal és gyilkossággal gyanúsított, ám bizonyítékok hiányában még el nem ítélt úriembert próbál rács mögé juttatni. Amikor Shum kísérleteiről értesül, felkeresi, hátha az ő segítségével újabb nyomokat talál, azonban az erdőben (ki hinné?) furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek.


A film talán legnagyobb hibája ugyanis az, hogy semmi eredetiség nincs benne. Aki néhány évvel ezelőtt nézte az X-Akták sorozatot, annak az egész történet felépítése ismerős lesz. Persze nem egy epizódot „koppintottak le”, hanem magának a sorozatnak a hangulatfokozó technikáit, így igazán semmi sem fog a meglepetés erejével szolgálni, hacsak az nem, hogy (szerencsére) egyetlen idétlen nyakkendőjű FBI ügynök sem szerepel a filmben. Az X-Aktákra történő legnyilvánvalóbb utalás (bármiféle spoiler említése nélkül) az utolsó előtti jelenetben van, de említhetnénk a több mellékszál nyitva hagyásával (még csak sejtetőleges elmagyarázás sem történik velük kapcsolatban) a néző összezavarására tett próbálkozásokat is. A Pang-ékra jellemző szép képi világ szerencsére megmaradt, akárcsak a stílusos CG részek, de ezek mit sem érnek, ha a történet lapos. Leginkább ez utóbbi miatt tartozik a film az egyszer nézhető, nagyon könnyen feledhető kategóriába. Ugyan sok tekintetben tipikus és stílusos Pang film, de pont emiatt nem nyújt igazán újat, így a Szem-hez hasonló következő kultikus alkotásukra még várni kell. Talán mindennél többet elárul, hogy véleményem szerint elsősorban Qi Shu játéka miatt érdemes megnézni a filmet, ami felveti a kérdést, hogy vajon 2007-ben lehet-e még újszerű, izgalmas, lebilincselő mainstream misztikus filmet készíteni?