Hogy mit is várhat a néző a filmtől, azzal már a film elejei feliratok során szembesül, ugyanis már-már „pofátlanul” lett lenyúlva a James Bond sorozat egyik névjegyéül szolgáló főcímzene és a táncoló női árnyékok. Persze ez még csak a kezdet… A történet (ami ebben a filmben egyébként teljesen lényegtelen) valami olyasmi, hogy van egy sztár színész, Jones Bon, aki különféle szupertitkos ügynököket alakít a filmvásznon, mindenki nőmágnesnek hiszi, holott a valóságban egy elvált apa, aki egyedül neveli két lányát, miközben a mama elment Hollywoodba karriert építeni. Ahogy az már lenni szokott, az idősebbik lány szerelmes az iskola álomférfijébe, csakhogy az úriemberre mások is szemet vetettek, többek között egy hipergonosz apuka lánya is. A hipergonosz apuka ismeri az egyik helyi főgonoszt, akinek a fia szintén osztálytárs és egy abszolút szelíd, az erőszaktól iszonyodó lélek. Van a történetnek egy másik szála is, amiben egy „szuperhős” rendőr vezette alakulat próbálja meghiúsítani a világuralomra törő Lungyi terveit, aki egy, az embereket agyilag gyermeki állapotukba „visszaállító” vírust, valamint a gyilkos super SARS vírust akarja bevetni céljai eléréséhez. Természetesen a két szál egymásba bonyolódik és a kétgyermekes apukának is sok kalandban lesz része.
Már a történet maga is rengeteg helyzetkomikumot és geglehetőséget kínál, amit Wong Jing igyekszik is kihasználni, de mindezt még megfejeli (hiszen a cél egy Austin Powers klón volt) azzal, hogy rengeteg filmet parodizál ki a jelenetekben. A James Bond sorozatról már szóltam, természetesen a főcím mellett megidézi a tengerből kikászálódó hölgyet, a különféle szuper cuccokat, amiket Bond használ, az öregúr is benne van, csak itt IQ-nak hívják, stb. De feltűnnek egyes jelenetek a Mátrixból is (természetesen a Mátrix vírusos, haha), az X-Men egyik figurájának karmai sem hiányozhatnak, továbbá az amerikai kasszasikerek kifigurázása mellett a hongkongiak sem maradhatnak ki a sorból. Wong folyamatosan azzal szórakozik, hogy a Szigorúan piszkos ügyekre utalgat a főszereplővel kapcsolatban (elvégre abban is egy Tony Leung játszott, csak nem Ka-Fai, hanem Chiu-Wai), az Enter the dragon híres tükrös jelenete is megidéződik, akárcsak Wong saját klasszikusa, a God of gamblers, hiszen egyrészt abban került vissza gyermeki állapotba a főhős, másrészt amikor „el akarják hagyni”, az is egy az egyben a God of gamblers hasonló jelenete.


A fentiektől azonban még nem lenne a film több, mint egy hongkongi Austin Powers. Ami pluszt nyújt benne, az a már-már tipikusnak számító Wong Jing stílus, ahogyan felvonultatja az akciófilmjeire is jellemző technikákat, a jellegzetes számítógépes animációkat, valamint a videoklip szerű vágásokat, amivel a feszültség fokozása a célja, továbbá szokásához híven igyekezett igencsak szemrevaló hölgyekkel is telezsúfolni a filmet. A slusszpoén pedig az, amikor saját magából (és az ő munkái iránt érdeklődőkből) is gúnyt űz egy jelenet erejéig. Mindezek mellett az egész filmen végig érződik az alacsony költségvetés, főleg a látványvilágán a helyenként szinte amatőrfilmes kidolgozás.
Érdekes az is, ahogyan a filmet igyekezett promotálni a főszereplők kiválogatásával. Mint a paródiáknál általában, a célpont az ilyesmire „vevő” fiatalabb közönség volt, így Tony Leung Ka-Fai mellett a két fiatal sztár, a Twins-ből ismert Gillian Chung (apropó, a Twins is parodizálásra kerül a filmben!), valamint Edison Chen szerepeltetése éppen elég, mint húzónév. Rajtuk kívül pedig költségkímélési okokból másod-harmadvonalbeli színészeket szerződtetett a szerepekre, akiknek az arcát szinte mindenki ismeri, akit érdekel a hongkongi film, a nevüket azonban nem (pl. Chapman To, Elvis Tsui, Jordan Chan, On-on Yu, Teresa Mo).


A film a maga módján tehát zseniális, azonban egyáltalán nem szabad úgy leülni elé, hogy túl sokat vár tőle az ember. Igazán úgy lehet értékelni, ha Wong munkásságáról van némi fogalma a nézőnek, bár az is igaz, hogy ideális film a Wong munkáival való ismerkedéshez is. Zárszóként még annyit, hogy a film első harmadának ötlethulláma után a film egy kicsit leül, nem tudták a továbbiakat is megtölteni kellő mennyiségű eredeti poénnal, de ez ne zavarjon senkit se, ettől még ez egy igazi, hamisítatlan Wong Jing agymenés!