Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Twist (Zei Wong) (1995)
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Hongkong |
Twist (Zei Wong) (1995)

iMDB
A filmmel kapcsolatos első benyomás az, hogy a rendező sokat akart markolni, de valahogy emiatt minden kicsúszott a kezei közül. A film egyszerre akar vígjáték, akció, krimi és thriller is lenni, ráadásul még egy kevéske erotikus jelenettel is megfűszerezték, azonban istenigazából egyik műfajba sem sorolható be. A vígjátéki részt elsősorban a tökkelütött nyomozók jelentik, akik vérprofinak tűnnek a film elején, aztán egymás után teljesen abszurd hibákat vétenek (pl. rikító sárga színű sportkocsival próbálják „feltűnés nélkül” követni a célszemélyt, valamint a csónakázós részbe beleszőtt „poénok” is ebbe a kategóriába tartoznak). Az akció részt leginkább az autós (és hajós) üldözések jelentik, mivel már a film legelején elmondja az erőszakkal kapcsolatos filozófiáját a tolvaj (röviden összefoglalva nem szereti). A krimi rész sem működik igazán a fenti abszurd hülyeségek miatt, a nyomozás helyett sokszor inkább a fejét fogja a néző. A thriller rész pedig a film vége felé jön elő, amikor a rendőrök (szó szerint) mindent bevetnek azért, hogy vallomást csaljanak ki a tolvajból, valamint a barátnőjéből. Elvileg ez utóbbi lenne a film sava borsa, de mivel sem a rendőrök, sem a bűnözők nem váltanak ki szimpátiát a nézőből, így leginkább az a gondolat merül fel ezzel kapcsolatban, hogy (a második képen láthatóakat leszámítva) vajon a húzónévnek szerződtetett Simon Yam miért is vállalta el ezt a szerepet?
Sajnos a színészi játék sem tartozik a kiemelkedően jó kategóriába. A rendőrök (mint fentebb már olvasható) ugyanolyan kretének, mint a The untold storyban és ezúttal a „főgonosz” (akit egyáltalán nem fest le a film istenigazából gonosznak, igaz, semmivel sem szerez magának több szimpátiát, mint a rendőrök) játéka sem olyan lebilincselő, mint Anthony Wong-é volt az „előző részben”. A tolvajt Simon Yam Tat-Wah alakította és tulajdonképpen nem is rosszul, a hongkongi filmekben már régóta megszokott „nagymenő” stílust próbálta megvalósítani ő is, azonban véleményem szerint helyenként némileg túljátszotta a szerepet (pl. az autós üldözésnél, amikor a sárga sportkocsi és a terepjáró kergeti egymást). Akire nem nagyon lehet panasz, az a Simon Yam karakterének barátnőjét alakító Suki Kwan, akinek „mindössze” annyi volt a feladata, hogy a Category III besorolásnak megfelelően kellő mennyiségű erotikus kisugárzással rendelkezzen. Látványosan meg is oldotta… Egy jelenetben Simon Yam is (majdnem) teljesen levetkőzik, érthető, bár kissé röhejes okok miatt.
Összességében azonban a film leginkább kérdések özönét veti fel a nézőben, leginkább azt, hogy vajon mit is akart Danny Lee ezzel a filmmel bemutatni? Egy filmmel akarta bemutatni a hongkongi rendőrség túlkapásait? Vagy azt, hogy ugyanolyan ember a bűnöző is, mint a rendőr, csak utóbbit védi a törvény? Vagy azt akarta a nézőnek bemutatni, hogy bűnözni nem érdemes, mert a rendőrség bármilyen eszközzel is véget vet ennek? Vagy nem akart állást foglalni, egyszerűen csak egy szórakoztató filmet készíteni? Ha ez utóbbi volt a terve, akkor nem igazán vált be. Ugyan felvonultat sokmindent a kommersz filmek eszköztárából (csinos lányok, különleges autók, bankrablás, stb.), ez azonban nem elég egy jó filmhez. A poénok nem ütnek, inkább fárasztóak, akció szinte nincs, Category III filmnek pedig kevés, amit láttatnak. A túlkapások többsége is némileg poénra van véve (egyedül a „fogászati” rész volt „megrázó” a számomra), így a Hasebe Yasuharu, valamint Wakamatsu Kouji hasonló (különféle kínzásos) témájú filmjein edződött néző csak ásítozik rajtuk. Semmilyen szinten sem ér fel a film a The untold story-hoz, így megtekintésétől nyugodt lélekkel el lehet tekinteni.
iMDB
Két évvel a The untold story leforgatása után Danny Lee, a film rendezője és egyben egyik szereplője úgy döntött, hogy az Anthony Wong által alakított sorozatgyilkos után nyomozó, nagyon profinak tűnő, ám helyenként feltűnően pancser rendőrcsapatot összerántja egy újabb akciófilm erejéig. A természetesen ezúttal is hibát hibára halmozó rendőröknek a „folytatásban” egy igazi nagymenő és okos tolvajt kell lebuktatniuk, aki 170 millió hongkongi dollárt rabol el egy pénzszállító autóból. Mindenki tudja, hogy ő tette, azonban sikerül-e rábizonyítani és ha igen, milyen eszközökkel?
A filmmel kapcsolatos első benyomás az, hogy a rendező sokat akart markolni, de valahogy emiatt minden kicsúszott a kezei közül. A film egyszerre akar vígjáték, akció, krimi és thriller is lenni, ráadásul még egy kevéske erotikus jelenettel is megfűszerezték, azonban istenigazából egyik műfajba sem sorolható be. A vígjátéki részt elsősorban a tökkelütött nyomozók jelentik, akik vérprofinak tűnnek a film elején, aztán egymás után teljesen abszurd hibákat vétenek (pl. rikító sárga színű sportkocsival próbálják „feltűnés nélkül” követni a célszemélyt, valamint a csónakázós részbe beleszőtt „poénok” is ebbe a kategóriába tartoznak). Az akció részt leginkább az autós (és hajós) üldözések jelentik, mivel már a film legelején elmondja az erőszakkal kapcsolatos filozófiáját a tolvaj (röviden összefoglalva nem szereti). A krimi rész sem működik igazán a fenti abszurd hülyeségek miatt, a nyomozás helyett sokszor inkább a fejét fogja a néző. A thriller rész pedig a film vége felé jön elő, amikor a rendőrök (szó szerint) mindent bevetnek azért, hogy vallomást csaljanak ki a tolvajból, valamint a barátnőjéből. Elvileg ez utóbbi lenne a film sava borsa, de mivel sem a rendőrök, sem a bűnözők nem váltanak ki szimpátiát a nézőből, így leginkább az a gondolat merül fel ezzel kapcsolatban, hogy (a második képen láthatóakat leszámítva) vajon a húzónévnek szerződtetett Simon Yam miért is vállalta el ezt a szerepet?
Sajnos a színészi játék sem tartozik a kiemelkedően jó kategóriába. A rendőrök (mint fentebb már olvasható) ugyanolyan kretének, mint a The untold storyban és ezúttal a „főgonosz” (akit egyáltalán nem fest le a film istenigazából gonosznak, igaz, semmivel sem szerez magának több szimpátiát, mint a rendőrök) játéka sem olyan lebilincselő, mint Anthony Wong-é volt az „előző részben”. A tolvajt Simon Yam Tat-Wah alakította és tulajdonképpen nem is rosszul, a hongkongi filmekben már régóta megszokott „nagymenő” stílust próbálta megvalósítani ő is, azonban véleményem szerint helyenként némileg túljátszotta a szerepet (pl. az autós üldözésnél, amikor a sárga sportkocsi és a terepjáró kergeti egymást). Akire nem nagyon lehet panasz, az a Simon Yam karakterének barátnőjét alakító Suki Kwan, akinek „mindössze” annyi volt a feladata, hogy a Category III besorolásnak megfelelően kellő mennyiségű erotikus kisugárzással rendelkezzen. Látványosan meg is oldotta… Egy jelenetben Simon Yam is (majdnem) teljesen levetkőzik, érthető, bár kissé röhejes okok miatt.
Összességében azonban a film leginkább kérdések özönét veti fel a nézőben, leginkább azt, hogy vajon mit is akart Danny Lee ezzel a filmmel bemutatni? Egy filmmel akarta bemutatni a hongkongi rendőrség túlkapásait? Vagy azt, hogy ugyanolyan ember a bűnöző is, mint a rendőr, csak utóbbit védi a törvény? Vagy azt akarta a nézőnek bemutatni, hogy bűnözni nem érdemes, mert a rendőrség bármilyen eszközzel is véget vet ennek? Vagy nem akart állást foglalni, egyszerűen csak egy szórakoztató filmet készíteni? Ha ez utóbbi volt a terve, akkor nem igazán vált be. Ugyan felvonultat sokmindent a kommersz filmek eszköztárából (csinos lányok, különleges autók, bankrablás, stb.), ez azonban nem elég egy jó filmhez. A poénok nem ütnek, inkább fárasztóak, akció szinte nincs, Category III filmnek pedig kevés, amit láttatnak. A túlkapások többsége is némileg poénra van véve (egyedül a „fogászati” rész volt „megrázó” a számomra), így a Hasebe Yasuharu, valamint Wakamatsu Kouji hasonló (különféle kínzásos) témájú filmjein edződött néző csak ásítozik rajtuk. Semmilyen szinten sem ér fel a film a The untold story-hoz, így megtekintésétől nyugodt lélekkel el lehet tekinteni.
További cikkek :
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
» The Deadly Breaking Sword (Feng liu duan jian xiao xiao dao) (1979)
Az 1960-as évek térnyerése, a '70-es évek sikersorozata után az évtized végére kifulladni látszott a Shaw Brothers stúdió.
» Gokusen - The Movie vs Crows Zero II (2009)
Középiskolás rosszcsontok bűnrossz filmjei
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.